Veszélyben a magyar halállomány: brutális pusztítást végeznek ezek a madarak

Korábban már mi is írtunk arról, hogy a hatalmas károk megelőzése végett, kormoránriasztást és gyérítést végeztek a Tisza Szolnok és Nagykörű közötti szakaszán. A madarak a téli időszakban, amikor a halastavak és a csatornák befagynak tömegesen települnek át a jégmentes folyóvizekre. Ez a porbléma viszont egyre nagyobb gondot jelent.

Míg korábban szeptember végén, vagy október elején jelentek meg az első rajok, tavaly már augusztustól védekezni kellett a madarak ellen. Az ősszel végig nagy erőkkel dolgoztunk azon, hogy a halállományt megóvjuk. Az idegenhonos halragadozók egy 20-30 hektáros halastóban már pár óra alatt is visszafordíthatatlan kárt tudnak okozni

- számolt be a portálnak Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője, az Aranyponty Halászati Zrt. vezérigazgatója.

Egy átlagos évben itthon mintegy 3 ezer tonna halat pusztítanak el a kormoránok a madártani egyesület adatai szerint. Ez elég nagy szám, miközben a teljes magyar horgászmozgalom 3500 tonna halat fog ki egy évben. Ugyan ezek a madarak gyakorlatilag mindent megesznek, ami eléjük kerül, mégis a kevésbé védekezőképes halakra is szívesen lecsapnak.

A legnagyobb kárt nem is az elfogyasztott mennyiség jelenti, hanem az, hogy a csapatban vadászó kormorán nagyon sok halat sebesít meg, mire megszerzi a saját táplálékát. Másrészt azzal, hogy a téli időszakban felzavarja a vizet, kikergeti vermelőhelyükről (a mélyebb mederrészek, ahol a halak viszonylagos nyugalomban töltik a telet) a halakat, amelyek így megfáznak a sekély nádasban. A tényleges kár tavasszal jelentkezik, amikor a halastavak gazdái legyengült, beteg állománnyal találkoznak, a halak jó része pedig a telet sem éli túl

- magyarázta Lévai Ferenc.

Mivel a ragadozó madár legnagyobb költőhelyei Európa északi részén –Dániában, Hollandiában, Lengyelországban és Svédországban – vannak, ezért a védekezésnek is európai szinten kell megvalósulnia. Az igazán hatásos módszer az lenne, ha a fészkelőtelepeken sikerülne csökkenteni az egyre növekvő populációt. Ennek módja, hogy a tojásokat lelakkozzák vagy egyéb módon meddővé teszik. Így a madár nem érzi azt, hogy tojnia kellene, hanem addig ül az üres tojásokon, amíg nem múlik el a költési láz. Rövid távon az jelentene könnyebbséget, ha a mostaninál is nagyobb mértékben lehetne irtani a kormoránokat

- tette hozzá a szakember.