Drámai, mi várhat a munkavállalókra: ez változtatja meg a hazai munkaerőpiacot is

Ahogy arra Dr. Rab Árpád, a Budapesti Corvinus Egyetem PhD docense rámutatott, a mesterséges intelligencia ma már nem utópia. Ezek a fejlesztések az elmúlt öt év és a következő tíz év talán legfontosabb technológiai trendjei. Ráadásul egy mindent felforgató technológiáról van szó, ami azt is jelenti, hogy minden társadalmi alrendszerben jelentkezik, miközben megváltoztatja a gazdaságot, a társadalmat, a munkát, az oktatást, az egészségügyet, a közlekedést, az energiagazdálkodást, csoportos és közösségi viselkedéseinket. De mindent felforgató olyan szempontból is, hogy egyéni életünkben napjaink tervezésében, kapcsolattartásunkban, információszerzésünkben, döntéseinkben meghatározó szerepet játszik majd. Napjainkra már forradalmasította az információszerzés és a szórakozás világát, most változtatja meg a munka világát, azt követően pedig a személyes jóllét, személyes egészség, környező világunk megélésében játszik majd kulcsszerepet.

A mesterséges intelligencia alkalmazása nem utópia, évek óta minket körülvevő valóság, amely napról napra egyre több területen jelentkezik. Nem egy nagy, mindent átható, szuper okos, emberi öntudattal rendelkező technológiára gondoljunk, hanem több milliárd okos kis alkalmazásra, melyek egy-egy feladatot, egy-egy folyamatot, vagy akár egy élethelyzetet segítenek. A mesterséges intelligencia fő feladata nem a munkánk, vagy életünk elvétele, hanem a következő évtizedek változásainak támogatása, a pozitív forgatókönyvek megvalósítása. Olyan segítő, akit megtanítunk arra, hogy nagy tudással, információhalmaz alapján, hatékonyan, gyorsan döntsön, javasoljon, elvégezzen helyettünk olyan dolgokat, ami túl sok időbe kerülnek. Pontosan ezek a kockázatai is: megtanítjuk arra, hogy elvégezzen helyettünk dolgokat, helyettünk döntsön, ezért két nagy kihívás van ezen fejlesztések során: egyrészt hogy társadalmilag helyes, a társadalom szempontjából jó fejlesztéseket végezzünk. Ez azért fontos, mert ezek elsősorban hatékony fejlesztések, és az emberi társadalomnak csak bizonyos ügyekben a hatékonyság a legjobb. Másrészt tükröt tart elénk, és számos, eddig megváltoztathatatlannak tűnő dolgot megkérdőjelez, újra pozícionál. Mi a munka? Mi az intelligencia? Hol kezdődik és végződik a szabad akarat? Mik az értékek? Mindegyiket megmérjük, újra átgondoljuk, és jó válaszok esetén a mesterséges intelligencia fejlesztések is jók lesznek

– közölte a HelloVidék kérdésére Rab Árpád.

Hozzátette: érdemes szem előtt tartani, hogy jelen pillanatban is számos mesterséges intelligenciát használunk. Mindig, amikor a telefonunkat használjuk, vagy rákeresünk valamire az interneten, vagy a munkahelyen feladatokat adunk ki az algoritmusoknak, jellemzően ilyen technológia működik a háttérben, egy útvonaltervezés, szállásfoglalás, vagy akár egy okos telefonos fényképezés esetében is. Optimalizáló, korrigáló, egy adott cél elérését segítő alkalmazásokról van szó. Nem egy, nem száz, nem ezer, hanem több milliárd mesterséges intelligencia működik körülöttünk.

A mesterséges intelligencia alkalmazások nagyon leegyszerűsítve három fő részből állnak: az adatok, amiket beviszünk, a számítási műveletek – amelyek 10-12 különböző statisztikai művelet nagy adatbázison alkalmazott optimalizált megoldást kereső algoritmusai – és a kimenet, a döntések, melyek az előbbi kettő alapján születnek. Nyilvánvaló, hogy kritikus fontosságú, hogy milyen adatokkal „etetjük” a mesterséges intelligenciát, ha téves, nem pontos, nem elég mély adatokat fogunk adni neki, akkor az egész folyamat hibás kimenethez vezethet. Ugyanígy, ha nem fogalmazzuk meg pontosan az elvárt kimeneteket, hogy mi a jó válasz, akkor hibás válaszokat, torz megoldásokat kapunk. Ha jó adatokat viszünk be, jól fogalmazzuk meg a kimenetet, akkor gyors, hatékony, objektív működést kapunk, egy hatalmas segítséget

– emelte ki a szakember.

Nagy kérdés persze, hogy hogyan jelenik meg mindez a mindennapokban? Rab Árpád szerint rengeteg kisebb és nagyobb lépésben. Például ha egy könyvelőcég szakembere kap egy munkáját segítő szoftvert, amely minden szabályozást pontosan és naprakészen tud, sosem téved a számoláskor, és pontos eredményeket szállít néhány perc alatt. Addig sok munkaórát jelentett a szabályozások nyomon követése, vagy a számítások elvégzése, és ellenőrzése, nehogy hiba csússzon egy összevetésbe, mert ez fokozódó eltérést, veszteséget jelenthet. Ha jó a szoftver, akkor ez immár megoldott.

De mit is jelenthet ez? Talán azt, hogy már nincs szükség a könyvelő munkájára?

Vagy ha az eddigi nyolc óra munkát immár fél óra alatt tudja elvégezni, akkor ugyanannyi pénzt kapjon, vagy annak körülbelül a huszadát? Rab Árpád úgy véli, hogy ha van egy ilyen szoftverünk, akkor elég egy szakember, aki követi a szabályozást, nem kell minden cégnél egy, csak egy olyan, aki a szoftver cégnél dolgozik, és frissíti. Rá természetesen nagyobb felelősség hárul. A szakember szerint újabb kérdések merülnek fel: mi van akkor, ha az automatikus szövegbeolvasó félreért egy számlát? Félreolvas egy adatot? Ha egy üzleti tranzakcióban olyan fordulatok vannak, amire a fejlesztő nem gondolt? Észrevesszük-e egyáltalán a hibát, vagy ez csak valamikor, vagy soha nem derül ki (mivel nem látunk bele a szoftver működésébe, és időm sincs ellenőrizni)? Mit fog válaszolni az a cégtulajdonos, akinek azt mondják, hogy az eddigi saját könyvelő helyett fizessen elő egy szolgáltatásra, mely csak havi 1000 forintba kerül, de mindent ugyanúgy megcsinál, megbízhatóbban, ha úgy működik ezentúl, ahogy a szoftver elvárja? Rab Árpád olvasatában ezek azok a kérdésfeltevések egyfajta tükröt jelentenek, amit a mesterséges intelligencia fejlesztések állítanak elénk.

Ugyanilyen kérdések merülnek fel minden helyzetben. Értékes dolog, ha a tanárok munkáját egy mesterséges intelligencia támogatja, ezzel lehetővé válik a személyre szabott oktatás, illetve nagyon sok adminisztratív, repetitív munka alól mentesülnek. Viszont hogyan állítsuk be a paramétereket? Ki kapjon jó jegyet és mi alapján? Az, aki jól tudja a teszteket, vagy az, aki sokat fejlődött az elmúlt egy hónapban, vagy az, aki kreatív volt, az, aki sokat olvas, vagy az, aki sokat gondolkodik? Számos döntés eddig a tanári intuíción, a társadalmi, kulturális, szervezeti környezeten múlott, most ezeket igyekszünk uniformizálni. A kérdésekre adott válaszok társadalmunk céljairól, jövőképéről árulkodnak. Hasonló a helyzet az egészségügyben, vagy akár az önvezető autók esetében, de egy nyaralás megtervezésében is. Ajánlórendszereket fejlesztünk, akik utána ajánlanak, mi pedig megbízunk a döntésükben

– magyarázta Dr. Rab Árpád.

Végül aláhúzta, hogy egyszerre felszabadító, és kockázatos helyzet ez, ami viszont elkerülhetetlen, mert ezen technológiák segítségével az emberiség meg tudja menteni a környezetét úgy, hogy fenntartsa életszínvonalát. Ha jól fejlesztjük, és ha jó válaszokat adunk a tükör által feltett kérdésekre.