Felejtsd el a hagyományos lángost: így készül a rongyos lapótya, mind a tíz ujjad megnyalod utána

Lángos, krumplis lángos, krumplilángos, langalló, és még sorolhatnánk – bármelyikről legyen szó, a legtöbben tétovázás nélkül elfogadjuk, ha megkínálnak vele. A lángosozás Magyarországon hosszas történelmi múltra tekint vissza, éppen ezért jó, ha tudjuk, hogy számos, különféle megjelenésű és ízvilágú sült tésztaétel tartozik ebbe a népes családba.

Mitől „lángos” a lángos?

Arról, hogy pontosan mióta sütnek lángost Magyarországon, hosszas vitát nyithatnának a történészek. A lángoskészítés hagyománya feltételezhetően a kenyérsütéssel egyidőben jelent meg, az első darabok valószínűleg maradék kenyértésztából készültek. A „lángos” elnevezés az étel készítésének módjára utal, ugyanis eredetileg kinyújtott, kézzel megformázott tésztaként, a kemence elejében sütötték a parázsra dobva. A régi időkben a szegényebbek fogyasztották zsírral, tejföllel vagy lekvárral megkenve, a módosabbak viszont szalonnát és más drága alapanyagokat is megengedhettek maguknak.

Érdekesség: mivel a kenyérsütő kemence felfűtése drága volt, a kenyeret régen tipikusan 5-7 naponta sütötték. A kenyértészta dagasztása is hosszadalmas, akár több órás feladatnak bizonyult, éppen ezért a kenyérsütés napján, gyors megoldásként gyakran készült lángos is.

Hányféle lángost készítenek Magyarországon?

Ha definiálni szeretnénk a „lángos” kifejezést, azt mondanánk, hogy egy hagyományosan lágy, többnyire kelt (de kelesztés nélküli is lehet) tésztából készített lepényről van szó, amelyet kemencében (újabban sütőben) vagy forró zsiradékban sütnek ki. A legtöbbünknek a lángos kifejezés hallatán a hagyományos strandos lángos jut eszünkbe (nevezik még piaci lángosnak, balatoni lángosnak is), ami szintén egy lágy tésztából készülő, olajos kézzel megformázott, forró olajban frissen kisütött lepény.

A legtöbb lángosféle a frissen készített gyors ételek kategóriájába tartozik, ezeket elkészítésük után azonnal elfogyasztjuk, ugyanis állaguk gyorsan romlani kezd. A hagyományos lángos készítésére is többféle receptúra létezik: ez lehet kefires lángos (aludttejjel is készíthető), káposztás vagy például krumplis lángos is, melynek tésztájába főtt burgonyát dolgoznak, továbbá az elmúlt évek során a töltött lángos készítése is elterjedt. A krumplis lángost ne keverjük össze a „krumplilángossal”, ami egy puha, palacsintára emlékeztető étel.

Szintén a lángosfélék közé soroljuk a „magyar pizzának” is nevezett kenyérlángost, más néven langallót vagy töki pompost, ami jó sok szalonnával, lila hagymával a karácsonyi vásárok elmaradhatatlan kelléke. A langalló tésztája – habár valamennyire tényleg hasonlít a pizzára - egy kissé nehezebb, vaskosabbra és töményebbre készítjük, hiszen míg a hagyományos olasz pizzánál a feltéten van a hangsúly, addig a langallónál a tészta élvezete ugyanolyan fontos, mint a feltété.

A rongyos lapótya sütése

Rongyos lapótya: régi magyar lángos, amit keleszteni sem kell

Az elfeledett magyar ételek hosszas listáját bővíti a rongyos lapótya is, amelyet, ha máshonnan nem is, de nagyszüleink, dédszüleink konyhájából még ismerhetünk. A rongyos lapótya (vagy lapósa) egy laktató, népies lángosféleség (sokan a vakarcshoz hasonlítják), amelyhez még élesztőt sem kell használni, a tésztáját csak egy kis szódabikarbónával fogjuk „felfújni”. A rongyos lapótya tésztája ezt leszámítva mindössze egy kis lisztből, langyos vízből és aludttejből áll – utóbbit nyugodtan helyettesíthetjük ugyanannyi kefirrel vagy joghurttal. A recept szerint a tészta készítése során fontos, hogy ügyeljünk az kézi alapos dagasztásra, a pihentetésre és a formázásra.

Hozzávalók

• 500 g búzafinomliszt
• 1 dl aludttej (vagy joghurt, kefir)
• 1 ek só
• 1 tk szódabikarbóna
• 1-2 dl langyos víz
• sertészsír a kenéshez és a sütéshez
• tejföl, fokhagyma, só és bors a feltéthez

A tésztacsigák lapítás előtt

A rongyos lapótya elkészítése

1. Mérjük ki a hozzávalókat egy tálba: keverjük el a lisztet a sóval, a szódabikarbónával és az aludttejjel, adjunk hozzá kb. 1 dl langyos vizet, majd kezdjük el alaposan kidagasztani, közben adjunk hozzá még egy kevés vizet, ha a tészta igényli. Ezt a tésztát „felverve” szokás dagasztani, alulról felfelé, hogy minél több levegő jusson a belsejébe.
2. Ha elkészültünk a sima felületű tésztával, takarjuk le egy konyharuhával, pihentessük kb. 30 percen keresztül (ennyi idő alatt légbuborékok jelennek meg rajta), ezután nyújtsuk ki az egészet lisztezett felületen, téglalap alakúra. Kenjük meg a tésztát hideg zsírral (kb. 2 evőkanálnyi elég lesz), majd tekerjük fel. Szeleteljük fel a tésztahengert 2 ujjnyi szeletekre, fektessük oldalukra az így kapott csigákat, majd pihentessük őket letakarva, további 20 percig.
3. Miután eleget pihentek a csigák, olvasszunk fel 2-3 kanál zsírt egy forró serpenyőben, egy nyújtófa segítségével óvatosan lapítsuk ki a csigákat, majd közepes lángon, 2-3 perc alatt süssük ropogós aranybarnára őket, a másik oldalukat további 1-2 percig süssük ugyanígy. Minél hólyagosabb lesz a tészta sütés közben, annál jobb a végeredmény állaga.
4. A kisütött lapótyákról csepegtessük le a felesleges zsírt konyhai papírtörlőn, közben keverjük ki a tejfölt áttört fokhagymával, sóval, borssal. A kész lángosokat fogyasszuk melegében, tejföllel jó vastagon megkenve.

Ízteszt: milyen volt a rongyos lapótya?

A rongyos lapótya sütése során érdemes arra is figyelni, hogy 2 adag között (egyszerre 3-4 db fér a serpenyőbe) pótoljuk a zsírt, ugyanis a tészta abból valamennyit mindenképp felvesz a sütés során. Ha letelt az előírt 2-3 perc és szép piros a tészta, ne süssük tovább „biztos, ami biztos” alapon, ugyanis könnyen áteshetünk a ló túloldalára, amitől viszont már száraz hatású, kemény lesz a tészta.

A kóstolás során a rongyos lapótya egyértelműen hozza a lángos jól megszokott ízvilágát, a fokhagymás tejföl pedig kiválóan kiegészíti a zsírban sült tészta ízeit. A rongyos lapótyát nem csak sós, hanem édes verzióban is fogyaszthatjuk, porcukorral vagy lekvárral megkenve (de lehet mogyorókrémmel, csokoládéöntettel is, ahogy nekünk tetszik), utóbbi esetben viszont ne tegyünk a tésztába ennyi sót, csak egy csipetet.

Fotók: Debreczeni-Tóth Viktória