Klíma-katasztrófa a küszöbön: visszatérhet a futóhomok az Alföldre, Szeged is veszélybe kerülhet

A homokhátságon tapasztalt klímaváltozási hatások különösen látványosak: egyre több fa pusztul el, köztük a korábban jól teljesítő feketefenyők is. Ha kiszáradnak az erdők, Szegedet is ellepheti a homok - írta Délmagyar. 

A dél-alföldi térségben 1930-as évektől igyekeztek megállítani a futóhomok terjedését, elsősorban csemeték ültetésével és erdősítéssel. Ezek a beavatkozások jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a homokmozgalom megszűnt, ám a jelenlegi klímaváltozás és a tartós szárazság miatt újra előtérbe került a veszély. 

Ásotthalom térségében például tavaly egy 2,3 hektáros területen történt erdőfelújítás – feketefenyő csemetékkel. Azonban az aszály miatt a fiatal fák 90 százaléka elpusztult. Idén tavasszal újra előkészítették a talajt, és 16 ezer új csemetét ültettek el, ám már most látszik, hogy az idei évben is legalább 50 százalékos pusztulással kell számolni - írták.

A futóhomok a a lakott területeket is veszélyeztetheti 

A szakemberek szerint a zárt erdők korszaka véget érhet, és egyre inkább felnyíló, facsoportos területek veszik át helyüket. A klímaváltozás hatására a Duna–Tisza közén – vagyis azon a térségen, amely Budapesttől egészen Szegedig húzódik – sztyeppéhez hasonló ökoszisztéma kezd kialakulni. Az erdők talajmegkötő és mikroklímát javító szerepe kulcsfontosságú; ha ezek eltűnnek, a homok mozgása megindulhat, ami nemcsak a mezőgazdaságot, hanem a lakott területeket is veszélyeztetheti. A múlt században gyakori tüdőbetegségek, például a „morbus hungaricus” is a finom porral szennyezett levegő következményei voltak. Néhány évtizeden belül az is elképzelhető, hogy Szegedet ellepi a homokháti homok.

A szakértők szerint a jövőben új fafajokat kell keresni, amelyek jobban ellenállnak a szárazságnak. Bár már folynak kísérletek mediterrán eredetű magvakkal, egyelőre nem bizonyított, hogy ezek a fajok hosszú távon alkalmasak lennének a homokhátságon való megtelepedésre. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a megoldás a helyi fák genetikai sokféleségében rejlik: az erősebb, ellenállóbb egyedek túlélnek, és ők alkothatják a jövő erdőállományát.