Düledező vályogházból álomotthon: így lehet modern, komfortos tér a szűk parasztházból – hazai szakértő tanácsai

HelloVidék: Mesélnél kicsit arról, hogyan kezdődött nálad a vályog iránti elköteleződés?

Gáspár János: Gyerekkori élményeim hozták magukkal. Körülbelül 12 évesen nagyszülőknél laktunk egy régi vályogházban, aztán költöztünk egy P30-as téglából készült lakóházba. Már akkor éreztem a különbséget: a nagyszülőknél télen meleg, nyáron hűvös volt a ház, a levegő kellemesen párás, míg az új téglaházban nyáron forróság, télen hideg, száraz levegő uralkodott. Már gyerekként is láttam, mennyivel komfortosabb a vályog.

’98–’99 körül eldöntöttem, hogy én vályogból szeretnék házat. Eleinte semmi elképzelésem nem volt, csak az biztos volt, hogy vályogházat szeretnék magamnak. Ekkor szembesültem azzal, hogy borzasztó nehéz embert találni, aki ért hozzá.

Szerencsémre megismerkedtem Tóni bácsival, egy öreg mesterrel, aki segített. Ő és négy tapasztalt társa már 60 fölött volt, de a fiatal erőmmel együtt sikerült az első falakat felhúznunk. Nagyon megtetszett a munka: egyszerű anyagok – szalma, víz – és a falak épülnek.

A következő évben már ketten raktunk falat egy istállón, és Tóni bácsi azt mondta, ha össze tudok szedni még pár embert, csinálhatjuk együtt. Az első években sokan bolondnak néztek minket, mert a 2000-es évek elején a vályog teljesen háttérbe szorult. Mindenki a szilikátot építette.

Mikor kezdett újra érdeklődés mutatkozni Magyarországon a vályog iránt?

2010 után kezdett növekedni az érdeklődés. A környezettudatosság, az egészséges élet iránti igény, és az, hogy az életünk egyharmadát a házban töltjük, mind hozzájárult. Ma már az emberek sokkal tudatosabbak, és nemcsak a praktikum, hanem az egészséges, komfortos környezet is számít.

Nyugat-Európában már régóta ismerték a vályog előnyeit, Magyarországon viszont ez egy lassú folyamat volt. Ma viszont látványosan nő az érdeklődés, és már luxus kategóriájú, A+-os vályogházakat is építünk, akár vendégházként is, ami bizonyítja, hogy nem csak a hagyományos formák működnek.

Meglepő adat lehet, hogy a mai Magyarországon mind a mai napig legalább ugyanannyi vályogépítésű ház van, mint panellakás. Ezek teszik ki a teljes lakásállomány 13-13 százalékát. Vagyis 600 ezer vályogból készült ingatlanról van szó.

Bárhogy is csűrjük-csavarjuk a számokat, ma Magyarországon minden negyedik családi ház vályogból épült, és ez rengeteg embert érint. A legtöbb vályogház problémás vagy rosszul felújított, a korukból adódóan, és sok esetben már száz évnél is idősebbek. A legnagyobb gond az, hogy a mesterembereknék is hiányzik a gyakorlat, nem tudja a többség, hogyan kell ezekkel a házakkal bánni. Én ezen próbálok immár 25 éve változtatni.

Másképp kell ugyanis a vályogházakhoz hozzányúlni, teljesen más anyagokat kell használni. Nem lehet azt gondolni, hogy elég egy csemperagasztó, háló vagy diszperzit. A legtöbben nem ismerik a szükséges fogásokat, azt, hogyan kell felépíteni, vagy hogyan lehet megfelelően dolgozni ezekkel az anyagokkal.

Épp ezért is 17 éve szervezek nyári táborokat, ahol például palóc építkezésekre is eljöhetnek a résztvevők, és megmutatom nekik, hogyan kell csinálni, milyen anyagokat lehet használni, milyen rétegrendeket alkalmazzanak egy vályogos felületre. Ezen alapok alapján nagyon sok embernek segítettem a saját háza felújításában, és ezek a programok rendkívül népszerűek. A táboraimba egyébként sokan jönnek külföldről is.

Emellett az építész kollégákkal is együtt dolgozunk, hogy a vályogépítést modernebbé, élhetőbbé tegyük. Most nyáron például Sepsiszentgyörgyön tartottak egy nyári egyetemet, ami teljes egészében a vályog-tematikáról szólt, emellett egy nemzetközi vályogfesztivál is zajlott: 240 látogató érkezett 31 országból. Itt, aki részt vesz a programokban, nemcsak a vályogházak iránt érdeklődik, hanem a faházak, a kenderházak, a szalmaházak építése iránt is. Sokan különböző természetes anyagokat, olajokat használnak. Jelen voltak újságok, szakmai kiadók, valamint rengeteg kivitelező és építész. De nem csak a szakmabeliek, különböző bankok és ingatlanosok is képviseltették magukat.

Erősen felkavarta a hazai lakáspiacot a 3%-os lakáshitel, és egekbe lökte az ingatlanárakat. Mit tapasztaltok: mennyire nőtt meg az érdeklődés a vályogházak iránt, hiszen azért olcsóbb alternatívát jelenthetnek?

Igen, a lendület töretlen, és szerintem ez még évekig kitart. Gyakorlatilag nincs annyi időm, ahány helyre ki kellene menni. Általában még vásárlás előtt hívnak, akkor nézem meg az eladó vályogházakat. Ez az ingatlanpiaci hullám azonban nem újkeletű, igazán a Covid-időszakban kezdődött. Előtte is volt a vályogházak iránt érdeklődés, de a járvány alatt elkezdődött egy vidékre költözési hullám: mindenki menekült a városból. Természetesen kinek mennyire volt kitömve a pénztárcája, annál jobb ingatlant igyekezett venni. A vidéki házak nagy része azonban vályogház, főleg az 1960 előtt épültek.

Modern konyha az öreg gombai parasztházban. Fotó: Gáspár János

Sokszor kell mondanod, amikor egy helyszínre kimész, hogy ezt a vályogházat bizony nem érdemes felújítani?

Nagyon ritkán. A vályogházak alapvetően jól javíthatók, sokkal többet bírnak, mint azt a laikus gondolná. Persze vannak kivételek: van néhány ház, amivel azt mondom, hogy tényleg nem érdemes. De a legtöbb esetben, ha jól választod meg az anyagokat és a technikát, hosszú távon is stabil és komfortos otthont kapsz.

A ház életkor szerint van különbség? Mondjuk a 100 éveseket még érdemes felújítani, de ennél idősebbeket már nem?

Igen is, meg nem is, mert az igazán öreg, 200 éves házak sokszor jobbak, mint az 1950–60-as években épültek, de a fő szempont mindig az, hogy milyen anyagokkal és hogyan nyúltak hozzá az utóbbi 20–30 évben. Ha nem kompatibilis anyagokat használtak, akkor ott problémák lehetnek, de alapvetően a vályog rendkívül tartós és sokoldalú anyag.

Mielőtt beleszeretünk egy vályogházba, hogyan lehet elkerülni a legnagyobb buktatókat?

Pont ezért is rengeteg oktatóvideót készítünk, hogy a vásárlók elkerüljék a leggyakoribb hibákat. Már egy fal megkopogtatásával, vagy a festék állagának vizsgálatával szinte egyből meg lehet mondani: gipszstartos-e, van-e hungarocell, műanyagfestékkel készült-e, vagy esetleg mészfestést használtak. Ezeket a „kóstolókat” igyekszünk minél alaposabban bemutatni, így nekem nem kell minden esetben a helyszínre menni, hogy ellenőrizzem a falakat.

A leggyakoribb problémák a vályogházaknál a vízesedés és a nem megfelelő anyaghasználat, ami miatt a falak nem szellőznek rendesen. Sok házban még ma sincs fürdőszoba, és a régi falakat sem lehet mindenhol átalakítani. Nem minden fal bontható ki, mert például a fürdőszobák elhelyezkedése ezt nem engedi. Ez tényleg egy gyakori probléma. De nemcsak az a kérdés, hogy a ház ne legyen vizes, hanem az is, hogy a modern ember szereti a nagy, vagy legalább viszonylag tágas tereket. 

Ezek a régi vályogházak általában tényleg szűknek, sötétnek, kicsinek tűnnek.

Éppen ezért nagyon fontos megmutatni, hogy ezekből a házakból is lehet élhető, tágas terek kialakítani. Régen a parasztházakban a világosság nem számított, hiszen az emberek a szabadban dolgoztak, a sötétben bent a házban senki sem tartózkodott, így a beltéri fényviszonyokra nem figyeltek. ugyanakkor a régi házak magassága és mérete is társadalmi rangot jelzett.

A szegény paraszti házak viszonylag alacsonyak voltak, a legtöbb szoba keskeny, alacsony belmagasságú. Ezzel szemben a polgári, sváb vagy kulákházak magasabbak, akár háromméteresek, nagyobb ablakokkal és tágas telkekkel. Azonban a parasztházak többsége alacsony és szűk, ezért a modern igényekhez – például fürdőszoba kialakításához – külön trükkökre van szükség.

Ilyen lett a gombai parasztház folyosója. Fotó: Gáspár János

Milyenekre például?

Például a tornácokba gyakran próbálnak fürdőszobát beépíteni, de ezek a terek általában csak egy-két méteresek, és ha még hozzáadjuk a falakat, nagyon kicsi, szűk helyek alakulnak ki. Nemrég például egy videót készítettem arról, hogyan lehet komfortos, kényelmes fürdőket kialakítani ezekben a kis terekben, miközben a nyílásokat is lehet valamennyire tágítani. Ehhez viszont nagyon fontos a vályog ismerete: tudni kell, milyen technikával épült a ház, mert minden módszerhez másképp lehet hozzányúlni. Itt nincs betonkoszorú, csak sárgarend, így elengedhetetlen a megfelelő tudás ahhoz, hogy eldöntsük, melyik falat lehet kiszedni, mennyit kell meghagyni, és milyen szinten lehet bontani.

Ezért hasznosak a helyszíni szemlék: amikor kimegyek, részletes szakvéleményt készítek a házról, amit a vásárlás előtt is megkapnak az érdeklődők. Ebben leírom, milyen anyagokat lehet használni, milyen rétegrendeket alkalmazzunk, és nagyjából mennyi a költség. Ezeket a visszajelzések alapján az emberek nagyon hasznosnak találják, hiszen pontos képet kapnak a ház problémáiról, a megoldási lehetőségekről és a várható költségekről.

A vályogházaknál tényleg az egyik nagy kihívás lehet a fürdőszoba kialakítása – erre egy másik sikeres posztban is bemutattatok egy remek példát.

Fontos, hogy a fürdőszobát általában lerekesztjük egy nagyobb térből, így új falakat építünk. Ezek a falak már jó alapot adnak a vízszigeteléshez, és a burkolás szabadon történhet. A lényeg, hogy a vályognak szellőznie kell: a falaknak „lélegezniük” kell, hogy a párát kiengedjék, ezért a csempézett felületeket csak a szükséges területekre korlátozzuk.

A kérdés az, hogyan lehet úgy kialakítani a fürdőszobát, hogy a vályogfalat ne kelljen közvetlenül csempézni. A megoldás lehet, hogy a fürdőszoba utólagos falaira kerül a csempe, miközben az új fal alá vízszigetelést építünk. Így nincs probléma a párával, a falak szellőznek, és a helyiség komfortos, praktikus marad.

Így zajlott a gombai parasztház felújítása

Egy-két hete tettél ki egy posztot egy parasztházról, ami hatalmas nézettséget ért el – több mint egymillió megtekintést. Mesélnél nekünk is arról, hogyan sikerült ilyen tágas tereket kialakítani egy kicsinek tűnő vályogházban?

A ház Gomba községben található, Monor mellett. Ez egy kifejezetten hosszú, 24 méteres parasztház, és a tulajdonosoknak nagyon konkrét elképzeléseik voltak: tágas nappalit szerettek volna egybe a konyhával. Amint beléptem, rögtön láttam, hogy a ház rakott sárfal technikával épült, ami a legerősebb vályogépítési módszer. Ez nagyon fontos szempont volt az átalakításnál, hiszen hosszú szálú szalmát kevernek a vályogba, így teljesen monolit szerkezet jön létre, ami rendkívül stabil. Ezzel szemben a vályogtégla már sokkal gyengébb.

A lényeg az volt, hogy a tulajdonosok elképzeléseit ki lehet hozni a házból. Az egyik legfontosabb részlet az volt, hogy a fürdőszobát elválasztó falat részben eltávolítottuk: a falból 60 centi megmaradt, így a berendezésbe tökéletesen beleolvad, és statikailag teljesen biztonságos maradt.

Ezzel a megoldással sikerült kialakítani egy folyosót, valamint hálófülkéket és fürdőszobát, amelyek praktikusak és komfortosak. Az egész tér átgondoltan lett elrendezve, minden funkcióhoz elegendő hely jutott, és még a gépek, például a mosógép elhelyezését is figyelembe vettük, így a tér maximálisan praktikus maradt.

Ilyen lett a gombai parasztház nappalija. Fotó: Gáspár János

A fő attrakció tulajdonképpen az volt, hogy a tereket tényleg lehetett növelni – csak okosan, a megfelelő tudással. Nyilván ehhez érteni kell; én sem állok neki egy autót szerelni, ha nem értek hozzá, ugyanígy a vályogházak felújításához is szakértelem szükséges.

Ilyen lett a gombai parasztház nappalija. Fotó: Gáspár János

Ár tekintetében hogyan áll a vályogházak piaca?

Jellemzően azért olcsóbbak a vályogból épült ingatlanok, de mennyibe kerül a felújításuk?

Valójában csak más anyagokat kell használni. A munka mennyisége ugyanannyi: ugyanannyi a falazás, a burkolás, a vakolás, csak a hagyományos cementes anyagok helyett természetes anyagokat alkalmazunk. A festésnél például mészfestékkel dolgozunk, de a munkaórákban nincs különbség. Tehát a felújítás nem feltétlenül olcsóbb, ráadásul egy építkezés össz költségében ezek az anyagok csak 10%-ot jelentenek. De ha valaki egy jó állapotú vályogházat vásárol, még mindig olcsóbban jön ki, mint egy hasonló állapotú téglaház felújítása, és ha jól tervezzük meg a munkát, hosszú távon teljesen életképes ingatlant kapunk.

Hozzávetőleges árakat tudnál mondani? Mondjuk egy jó állapotú vályogház mennyiért vásárolható, és körülbelül mennyibe kerül a felújítás?

Ez elég sok tényezőtől függ, leginkább a település és a ház állapota határozza meg az árat. Ha például a Dél-Alföldön keresünk, 10 millió forint alatt már nehéz jó állapotú házat találni, 15 millió körül viszont már ki lehet fogni egy felújításra érdemes ingatlant.

Ha valaki mondjuk 20 millióért vásárol egy házat, amit szakemberrel is megnézetett, a felújítás nagyságrendileg mennyibe kerülhet?

Ez mindig a ház állapotától függ, de egy teljes felújítás, a régi vakolat eltávolításával, új gépészettel – villany, víz, fűtés – és fürdőszoba kialakításával könnyen 30-40 millió forintra is felkúszhatnak a költségek. A régi házak villanyhálózata gyakran elavult, kevés a kapcsoló, a fűtésrendszer és a vízhálózat is felújításra szorul. A fürdőszobát pedig legtöbbször teljesen újra kell építeni, ha egyáltalán van benne.

Fontos azonban hangsúlyozni: jól felújítani nem kerül többletköltségbe, mint egy rosszul elvégzett munkát később újra megcsinálni. Egy vályogház felújítása tehát nem olcsóbb és nem is drágább, mint egy hasonló korú téglaházé, a kulcs a megfelelő anyagok és szakértelem.

Ha a ház megfelelő anyagokból, a vályoghoz kompatibilis technikával épült, hosszú távon is élvezhető, komfortos lesz. Ha viszont nem, pár év múlva újra bele kell nyúlni – például az ablakok vagy a falak javításába.

Ilyen lett a gombai parasztházban a hálószoba. Fotó: Gáspár János

Egyre nagyobb az érdeklődés az új építésű vályogházak iránt is

Ha valaki most állna neki, és új vályogházat építeni, akkor az olcsóbb vagy drágább, mintha téglából építkezne?

Valójában az ár nagyjából ugyanaz, de az emberek elsősorban a vályogot, mint építőanyagot a természetes tulajdonságai miatt választják. Az anyagköltség valamivel alacsonyabb, de a szakmunka igényesebb, ezért a végösszeg hasonló. A vályog előnye viszont hosszú távon jelentkezik: alacsonyabb a fenntartási költség, nem kell klímázni, kevesebb a fűtésigény, így a ház üzemeltetése olcsóbb.

Egyre jellemzőbb, hogy valaki vegyesen használja a vályogot és a téglát is, csináltunk ilyen házakat is. Például új építésű, téglafalas részekhez hozzáépítettünk vályoggal vakolt szárnyat, így megmaradt a vályogház természetes klímája és hangulata, miközben a tégla részek biztosítják a stabilitást és a modern kényelmet. Ez egy nagyon jól működő kombináció, alternatívát kínál azoknak, akik szeretnék a vályog előnyeit, de bizonyos helyeken a tégla stabilitását is igénylik.

Címlapfotó, fotók: Gáspár János