Agyelszívás helyett "fiatal-elszívás" várható a következő években?

Az ECAS nevű független brüsszeli szervezet munkaerő-áramlással foglalkozó friss tanulmánya szerint a tavaly májusi EU-bővítés óta nem nőtt érdemben a migráció a régi és az új tagállamok között, (elmaradt a csatlakozás időpontjában prognosztizált 1%-tól). Szó sincs tehát arról, hogy a keleti olcsó munkaerő tömegesen a nyugati államokba áramlana, bár a jelentés elismeri, hogy az összefoglaló adatok mögött nagy régiós, illetve országrelációs különbségek is vannak (pl. határmenti vagy tradicionális kereskedelmi partnerek közötti felélénkülő vándorlás). Ezek alapján a szervezet szerint nem teljesen védhető az EU 15 tagállamából 12-nek álláspontja, miszerint azért gördítettek akadályokat az új tagállamokból érkező munkavállalók elé, mert attól féltek, hogy azok elárasztják saját munkaerő-piacukat.

Általánosságban az elárasztás nem következett be, de kétségtelenül látható, hogy a munkaerő-piacukat megnyitó Nagy-Britannia, Írország és Svédország a vártnál jóval nagyobb beáramlást tapasztal az új tagállamokból. Nagy-Britanniában a várt 5-10 ezerrel szemben mintegy 175 ezren érkeztek eddig, többségükben Lengyelországból. A 4 millió lakost számláló Írországban mintegy 85 ezer tb-kártyát osztottak ki az új tagállamokból érkező munkavállalók számára, míg Svédországban (az egyetlen, amely a saját állampolgáraival azonos hozzáférést biztosít a szociális rendszerhez) mintegy 70%-kal nőtt a tartózkodási engedélyért folyamodók száma az EU-bővítés óta.

A tanulmány megállapítja: több adat is arra utal, hogy általában inkább csak a szándék érhető tetten az új tagállamokban a külföldre településre, de a tett már nem követi ezt. A migráció leginkább a fiatal diplomásokra (Magyarországról az elmúlt egy évben közel 50 fiatal orvos vándorolt ki), a szezonális munkát vállalókra és az építőipari munkásokra jellemző. A javuló új tagállami életkörülmények miatt a kivándorlás azonban inkább csak átmeneti jellegű (néhány évre szól), nem végleges a szándék.

Az ECAS szerint hatalmas a különbség a tényadatok és aközött, hogy a nyugati államokban mit éreznek (gondolnak) az emberek a keletről érkező "munkaerő-áradattal" kapcsolatban. Sokan érzik úgy, hogy a magas ottani munkanélküliségért az új tagállamokból érkező munkavállalók a felelősek, akik kiszorítják a helyieket. (Franciaországban a migráció ellenzői óriásplakátokon és televíziós reklámokban "riogattak" egy lengyel vízvezetékszerelővel - amely egyébként hiányszakmának számít -, aki egyfajta szimbólumává vált a keletről érkező "munkavállalói áradatnak".)