Megfizethetetlen üzleti képzések: mennyit ér az MBA?

Az USA legjobb business schooljain végzett diákok közel fele a Wall Street-en helyezkedett el az elmúlt években, ahol azon tudásukat próbálták kamatoztatni, melyet súlyos pénzek árán sajátítottak el az MBA képzéseken. A gazdasági válság óta azonban igen sok kritikát kaptak ezen intézmények, mondván az ő iskolapadjaikból kerültek ki a válságért felelős, túlzott kockázatokat vállaló és etikátlan pénzügyi vezetők.

A pénzügyi piacokról kiindult válság alapjaiban változtatta meg az üzleti iskolák, illetve képzések, valamint általában a management iránti attitűdünket. Míg korábban a vállalatvezetőknek, banki vezetőknek kifizetett bónuszokról maximum a kifizetésük után esett szó, a válság óta azonban már a törvényi szabályozás lehetősége is felmerült velük kapcsolatban.

Az MBA képzéseket ért kritikák között gyakran fordul elő az üzleti etika hiánya, valamint a CSR nem megfelelő oktatása. Egy 2006-os felmérés például azt hozta ki, hogy a végzett business hallgatók 56 százaléka követett már el csalást, szemben más a tudományágakat képviselők körében mért 47 százalékos aránnyal. Tévedés lenne persze azt feltételezni, hogy a etika, vagy társadalmi felelősségvállalás oktatásával egyszeriben minden megváltozna.

Érezvén a nyomást, az USA legjobbnak tartott egyetemei is megpróbáltak némiképp alkalmazkodni az újfajta szemlélethez, illetve állapotokhoz, persze a teljes oktatási struktúrát, illetve tananyagot nem lehet ennyi idő alatt megreformálni, és talán nem is szükséges. A new yorki Columbia Business School például két új kurzust is indított MBA programján belül, az egyik a pénzügyek jövőjével, a másik az autóipar összeomlásával foglalkozik.

Persze az egyetemek számára a változásokhoz történő gyors alkalmazkodás természetüknél fogva nem könnyű feladat, hiszen az új tananyagok összeállításának, elfogadtatásának procedúrája hosszú időt vesz igénybe. Emellett a gazdaság, illetve üzleti élet alapvetései a válság miatt még nem változtak meg, mindössze más kontextusba kell helyezni őket, megemlítve a nagy vállalati bukásokat.

Az egyik oktatási terület, amelyre a krízis úgy tűnik nagyobb hatással volt, a gazdaságtörténet, ugyanis a legtöbb egyetemen kiemelt anyagként foglalkoznak a korábbi gazdasági válságok tanulmányozásával, oktatásával. Emellett persze olyan készségek fejlesztésére is nagyobb hangsúlyt fektetnek, melyek a nehezebb munkaerő-piaci körülményekhez való alkalmazkodáshoz szükségesek.

Nem szabad teljesen leírni az MBA-t

Az USA-ban idén az MBA-k alig fele kapott állásajánlatot közvetlenül a végzés előtt, de a külföldi állampolgárok még ennél is nehezebb helyzetben voltak, hiszen a kormány mentőcsomagja megnehezítette a külföldiek számára a munkavállalást - írja az Economist.
A válság, illetve a megváltozott munkaerő-piaci körülmények ellenére a legtöbb felmérés mégis is azt igazolja, hogy a munkáltatók továbbra is értékelik a MBA-t végzetteket, még ha csökkent is irántuk a kereslet, különösen a high-tech, illetve a non-profit szektorban.

Felmérések szerint a munkáltatók még mindig közel dupláját fizetik az MBA-knek, mint az alacsonyabb végzettségűeknek, és a megkérdezett cégek 98 százaléka változatlanul elégedett velük.

Bár a világ legjobb MBA képzései - tekintsünk végig akár a Wall Street Journal, az Economist Intelligence Unit, vagy a New York Times rangsorán - zömében az Egyesült Államokban találhatók, az európaiak sem elhanyagolhatók. Sőt, mivel általában olcsóbbak, rövidebbek és változatosabbak is, mint amerikai megfelelőik, így egyre emelkedik ezek ázsiója.

Az Economist Intelligence Unit rangsorában az első 10 helyet elfoglaló egyetemek teljes idős MBA képzései évente átlagosan közel 47 ezer dollárba (8,5 millió forint) kerülnek, ami 2008-hoz képest 4,9 százalékos drágulást mutat - írja az Economist. Korábban évente átlagosan 6 százalékkal drágultak ezek a képzések.

A költségek emelkedése tehát némileg megtorpant, ugyanakkor a várható fizetések sem emelkednek úgy, mint korábban, kérdés tehát, hogy mikorra térül meg az MBA-képzésbe történő befektetés. Ennek kiszámítása nem könnyű feladat, sokszor az egyszerűség kedvéért a program előtt, illetve a közvetlenül utána elérhető fizetések összehasonlításával próbálják számszerűsíteni a megtérülést, amely persze torzított eredményhez vezet, hiszen a legjobb képzéseket nyújtó egyetemek megtehetik, hogy valóban a legjobb jelentkezőket vegyék fel, akik persze már a program előtt sem kerestek keveset.

Ennél pontosabb eredményre vezetne, ha hosszabb, legalább 5-10 éves időtávon hasonlítanák össze a fizetéseket.

Mi a helyzet itthon?