Kutatók igazolták, hogyan boldogít a pénz!

A boldogság-vagyon közötti összefüggés tanulmányozásával már több kutató foglalkozott, akik általában arra jutottak, hogy a kettő között létezik összefüggés, amiben tulajdonképpen semmi meglepő nincs, hiszen a pénzből olyan dolgokat vásárolhatunk, melyek megkönnyítik életünket, és ez elégedettséggel tölt el. Ugyanakkor az is világos, hogy az összefüggés nem lineáris, a csökkenő hasznosság elve itt is érvényesül: vagyis bizonyos vagyonszint fölött a gyarapodás már nem okoz nagyobb örömet.

Kutatók azonban érdekes módon nem találtak összefüggést nemzeti szinten a vagyongyarapodás, vagyis a gazdasági növekedés és az ország lakosságának boldogsága között. Semmivel nem vagyunk boldogabbak ugyanis, mint harminc-negyven évvel ezelőtt - felmérések szerint - márpedig ez idő alatt az átlagos jövedelem minden országban emelkedett.

Ez tehát egy furcsa paradoxon, hiszen ha egyéni szinten kimutatható az összefüggés a vagyon és a boldogság között, akkor aggregát szinten is igaznak kellene lennie az állításnak.

Az ellentmondás felkeltette a Warwick-i és a Cardiff-i Egyetem kutatóinak figyelmét, akik vizsgálni kezdték, vajon mit jelent a vagyon az emberek számára, abszolút szintjét tartják-e fontosnak, vagy másokhoz viszonyított szintje számít a vagyonnak.

A kutatók egyik hipotézise tehát az volt, hogy nem csak a jövedelem abszolút szintjétől függ elégedettségünk, hanem attól is, hogy az átlaghoz képest mennyivel magasabb a jövedelmünk, vagyis a relatív vagyon számít. Ez részben magyarázatul szolgálhat az ellentmondásra, hiszen attól még, hogy a nemzeti jövedelem nőtt az elmúlt évtizedekben, az egyének többsége nem keres többet az átlagnál.

A relatív jövedelem hipotézis igazolására a kutatók 12 ezer brit egyént vizsgáltak meg. Egyrészt felállítottak egy rangsort a jövedelmek alapján, amit összehasonlítottak a résztvevők válaszaival azon a kérdőívre, mely boldogságukat vizsgálta. Ezek után felállítottak egy rangsort az egyének státusza szerint, amelyben olyan tényezőket is figyelembe vettek, mint a kor, nem, végzettség, vagy a lakóhely. Ennek segítségével olyan jövedelemrangsort is kaptak, amelyet az azonos korosztályba tartozókhoz, vagy a szomszédokhoz képest állítottak fel.

A két egyetem kutatója úgy találta, hogy az utóbbi módon felállított jövedelmi rangsor sokkal pontosabb előrejelzője volt a boldogságra, elégedettségre vonatkozó válaszoknak, mint a sima jövedelemrangsor. Vagyis minél magasabban állt a státuszrangsorban az illető korcsoportjához, vagy környezetéhez képest, boldogabb volt, függetlenül attól, hogy mennyit keresett fontban kifejezve.

Azt azonban nem vizsgálták, hogy a két státuszrangsor közül melyik volt szorosabb összefüggésben a boldogsággal, vagyis hogy alapvetően a hasonló korosztályúakhoz, a hasonló végzettségűekhez, szakmát űzőkhöz, vagy a közvetlen környezetünkhöz képest szeretnénk-e többet keresni. Ennek vizsgálata még várat magára.