Húsbavágó hírt kapott rengeteg magyar diplomás fiatal: nem is sejtik, de óriási veszélyben vannak

A generációkutatás az egyik legfelkapottabb kutatási terület a 21. században, igaz, sokan megkérdőjelezik, hogy ilyen szigorú határok mentén érdemes-e felosztani és vizsgálni a különböző demográfiai-társadalmi viszonyokat. Mindenesetre a bizonyos korosztályok kihívásaival a múltban már többször is foglalkoztunk, legutóbb például az X generáció kapcsán: mint megállapítottuk: „egykor a kreatív gazdaság hajtóerejét jelentették, ma azonban sokan közülük nehezen találják meg a helyüket a digitális világban és a munkaerőpiac új szabályrendszerében.” Ennek az okairól ebben a cikkben írtunk bővebben.

A Z generáció iránti érdeklődést jól mutatja, hogy a Portfolio minden évben megrendezi a Gen Z Fest nevű eseményt is, ahol kutatók, cégvezetők és fiatalok keresik a választ arra, hogyan gondolkodik, mit vár el, vagy épp mit utasít el ez a korosztály. A tavalyi évben ugyannnek a rendezvénysorozatnak a keretében interjút is készítettünk egy munkaerőpiaci szempontból szinte kizárólag erre a korosztályra építő szervezettel is.

Miközben a munkaerőpiac digitális és szerkezeti átalakuláson megy keresztül, a Z generáció – vagyis az 1997 és 2012 között születettek – egyre nagyobb nehézségekkel szembesül a pályakezdés során. Bár a korábbi nemzedékek számára többé-kevésbé kiszámítható volt az út az első állástól a karrierépítésig, mára ezek a belépési pontok látványosan megritkultak vagy teljesen eltűntek. A fiatal felnőttek egyre gyakrabban szorulnak ki a végzettségüknek megfelelő munkahelyekről, miközben a klasszikus karrierutak és a „biztos pályák” ígérete is megbízhatatlanná vált.

Ennyit ér ma a diploma a munkaerőpiacon

Az egyik legfőbb feszültségforrás, hogy bár a felsőoktatás hosszú évtizedekig a társadalmi mobilitás egyik legfontosabb eszköze volt, ma egyre kevésbé garantálja a piacképes elhelyezkedést. A legfrissebb munkaerőpiaci adatok szerint a friss diplomások több mint 40 százaléka olyan pozícióban dolgozik, amely nem igényel felsőfokú végzettséget.

Ez az arány az elmúlt években nőtt, miközben az egyetemi tandíjak, a lakhatási költségek és a hallgatói hitelek összege is emelkedik. A kérdés egyre élesebben vetődik fel: valóban megéri-e ma diplomát szerezni, ha az nem jár kézzel fogható előnyökkel a munkaerőpiacon?

EZ IS ÉRDEKELHET

Az angol már a múlté: kiderült, ezek a nyelvek most aranyat érnek a munkaerőpiacon

2024-ben mindössze 58 969 fő tett nyelvvizsgát Magyarországon – miközben tíz évvel korábban még több mint kétszer ennyien próbálkoztak.

Eltűnő belépési pontok, csökkenő mobilitás

A Z generáció számára különösen fájó jelenség az ún. belépő szintű állások visszaszorulása. Az automatizáció, a mesterséges intelligencia térnyerése, valamint a költségcsökkentési intézkedések hatására számos iparágban éppen azok a pozíciók szűnnek meg, amelyek korábban ugródeszkát jelentettek a karrier elindításához. A technológiai szektorban, a marketing és médiaiparban, sőt még a közszolgálati szférában is jelentősen csökkent a gyakornoki és pályakezdői lehetőségek száma.

A 2023 és 2025 közötti időszakban például több mint 15 százalékkal esett vissza a gyakornoki álláshirdetések száma az amerikai egyetemisták körében népszerű Handshake nevű platformon – de a tendencia globálisan is hasonló. Emellett a nyugdíjba vonulás elhalasztása és az idősebb korosztályok munkahelymegtartási hajlandósága is tovább csökkenti a fiatalok mozgásterét.

A „biztonságos” pályák sem nyújtanak biztonságot

A korábban megbízhatónak tartott hivatások – például a jog, a közszolgálat vagy a tudományos kutatás – szintén válságban vannak. A jogi egyetemekre jelentkezők száma jelentősen nőtt, ám a piac nem képes felszívni a megnövekedett kibocsátást, így a friss végzettek közül sokan hónapokkal a diplomaszerzés után is állás nélkül maradnak. A közszférában és a nonprofit szektorban is egyre több programot függesztenek fel, vagy szűkítik le a keretszámokat – gyakran politikai döntések, költségvetési megszorítások vagy strukturális átalakítások következtében.

Lelki terhek és alternatív utak

A kilátástalanság érzése sok pályakezdőt pszichésen is megterhel. A hosszú hónapokon át tartó sikertelen álláskeresés, a folyamatos elutasítások vagy válasz nélküli jelentkezések gyakran kiégéshez vezetnek. Egyre többen választják a posztgraduális képzést menekülőútként, bízva abban, hogy egy mesterdiploma, új szakterület vagy speciális képesítés javíthat az esélyeken – ám ez sokszor újabb adósságot, újabb várakozást és újabb bizonytalanságot jelent.

Mások kompromisszumokat kötnek: ideiglenes, alacsonyan fizetett, vagy a szakterületükön kívüli munkákat vállalnak el, hogy legalább valamennyi jövedelemhez jussanak. A személyes kapcsolatok szerepe is felértékelődik: sok esetben egy-egy munkahelyi lehetőség már nem a kompetenciákon, hanem a hálózati tőkén múlik – ez azonban tovább mélyítheti az esélyegyenlőtlenségeket.

A munkahelyi kiégés és az értelmetlennek/értéktelennek érződő munkákról ebben az interjúban beszélgettünk Kiss Máté kulturális antropológussal.

A „túliskolázottság paradoxona”

A munkaerőpiaci statisztikák egy sajátos ellentmondásra is rávilágítanak. Bár a fiatalok körében az átlagbérek – inflációval korrigálva – 2020 és 2024 között mintegy 9 százalékkal nőttek, az elhelyezkedési arány romlása miatt sokan nem élvezhetik ezt a növekedést.

Az iskolázottság tehát formálisan emelkedik, ám a diplomák piaci értéke csökken. A „túliskolázottság paradoxona” egyre több fiatalt érint, akik annak ellenére szorulnak alacsonyabb presztízsű vagy nem szakmai munkákba, hogy elvileg a „legfelkészültebb” generáció tagjai.

Nem elkerülhetetlen, mégis bekövetkezett

Munkaerőpiaci szakértők szerint a Z generáció mostani helyzete nem volt elkerülhetetlen. Az alacsony infláció, a bővülő gazdaság és a technológiai fejlődés egyaránt adott volna lehetőséget arra, hogy a fiatalok nagyobb számban és gyorsabban integrálódjanak a gazdaságba. A problémát azonban az jelenti, hogy – ahogyan egy közgazdász fogalmazott – „nem az értelmes munka fogyott el, hanem a mechanizmus, amely eljuttatná hozzájuk”.

A jelenlegi helyzetet nem csupán az adott év gazdasági adatai határozzák meg, hanem azok a hosszabb távú intézményi és strukturális változások, amelyek egyre kevésbé támogatják a fiatalok beilleszkedését. Ha ezekre nem születnek átfogó válaszok – például célzott ifjúsági foglalkoztatási programok, gyakornoki rendszerek újragondolása, vagy a munkahelyi belépési küszöbök csökkentése –, a Z generáció tartósan a karrierperemre szorulhat.

Nem most először nehéz a pályakezdés – de most másról van szó

Fontos ugyanakkor történelmi perspektívába helyezni a jelenlegi nehézségeket. A pályakezdés soha nem volt zökkenőmentes: a baby boomer generáció tagjai a hetvenes évek stagflációja idején, a millenniumi generáció tagjai pedig a 2008-as pénzügyi válság után próbáltak meg lábra állni. A mostani helyzet azonban több kutató szerint azért különleges, mert az iskolázott Z generációs fiatalok körében a munkanélküliségi ráta már magasabb, mint az országos átlag – ez még a pandémia kezdetén, a dotkomlufi kipukkanásakor vagy a nagy recesszió idején sem volt jellemző.

Ez részben a jól ismert „last hired, first fired” jelenségre vezethető vissza: amikor a gazdaság lassul, a legfiatalabb és legfrissebben felvett munkavállalók kerülnek elsőként veszélybe. Csakhogy a mai fiatalok addigra már hatalmas energiát, időt és nem utolsósorban pénzt fektettek a tanulmányaikba – döntöttek egy szakterület mellett, hiteleket vettek fel, szakmai gyakorlatokat vállaltak –, vagyis már túl sok a „besüllyedt költség” ahhoz, hogy könnyen irányt váltsanak. A váltás gondolata így nemcsak gazdasági, hanem pszichológiai értelemben is nehéz.

Vannak válaszok – de nem feltétlenül azok, amelyekre számítanánk

A közgazdászok szerint a helyzet nem reménytelen, de érdemes reálisan látni a kilátásokat. A mesterséges intelligencia hosszú távon új munkaköröket teremthet, igaz, ezek sok esetben még nem is léteznek. Rövid távon pedig a demográfiai változások nyithatnak meg új lehetőségeket: az idősebb generációk (különösen a boomerek és az X generáció tagjai) elöregedésével az egészségügyi, szociális és gondozási szektorban várható a munkaerő-kereslet emelkedése. Ezek a pályák azonban gyakran nem azok, amelyek felé a fiatal diplomások eredetileg orientálódtak – különösen, ha üzleti, jogi vagy kreatív területeken szereztek képesítést.

Új karrierkép, új attitűd

A munkaerőpiac elbizonytalanodása nemcsak a lehetőségeket, hanem a fiatalok hozzáállását is formálja. Míg korábban a „kemény munka – előmenetel – lakásvásárlás – nyugdíj” életútmodell legalább elméletben működött, addig mára sok Z generációs úgy érzi, hogy ezek a „nyitott ajtók” sorra záródnak be. A lakhatás elérhetetlensége, az oktatás költségei, a nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága és az egészségügy költségei mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkával kapcsolatos lojalitás is csökken. Egyre többen gondolják úgy, hogy a klasszikus „fehérgalléros” karrier nem biztosít kellő anyagi vagy lelki stabilitást – így vagy a saját vállalkozás felé fordulnak, vagy kevésbé státuszorientált munkákat választanak.