Kiderült, ekkora fizetéssel már jómódúnak számítasz Magyarországon: egyre drágább szegénynek lenni, tágul a szakadék

A KSH legfrissebb adatai szerint a magyar háztartások jövedelmi különbségei továbbra is jelentősek: 2024-ben az alsó és felső ötöd között több mint négyszeres a különbség. Az alsó húsz százalékba tartozók egy főre jutó nettó jövedelme mindössze havi 101 ezer forint volt tavaly, ami már az alapvető kiadások fedezésére is kevés lehet. A középső réteg - a harmadik ötöd - átlagosan 198 ezer forintból gazdálkodott fejenként, ami egy kétkeresős háztartás esetében már stabil, de nem bőséges megélhetést jelent.

A negyedik jövedelmi ötödben a havi egy főre jutó nettó jövedelem 238 ezer forint volt.

Ide tartoznak azok, akik az országos átlagnál érezhetően jobban élnek, de azért még nem tekinthetők tehetősnek.

A felső ötöd, vagyis a leggazdagabb húsz százalék ezzel szemben már egészen más szinten élt tavaly: fejenként 458 ezer forint havi jövedelemmel. Egy ilyen kereset mellett már nemcsak a biztonságos megélhetés, hanem a megtakarítás, utazás és nagyobb értékű fogyasztás is elérhető.

Magyar viszonylatban tehát, ha valaki havi nettó félmillió forint körüli jövedelmet tud felmutatni, nyugodtan kijelentheti: a társadalom felső 20 százalékához, a tehetősebbek közé tartozik.

Szegény vagy, ha ennyit sem keresel

A szegénységi küszöb alakulásából pedig arra is lehet következtetni, hogy mennyire megdrágult a megélhetés Magyarországon. Míg a KSH szerint 2015 elején egy egyszemélyes háztartás esetében havi 74 ezer forint jelentette a szegénységi küszöböt, 2024-re ez az összeg 174 ezer forintra emelkedett - vagyis kilenc év alatt több mint a duplájára nőtt az a jövedelem, amely a létminimum feletti megélhetést biztosítja.

Ez az emelkedés önmagában nem feltétlenül javulást, sokkal inkább az infláció és a megélhetési költségek drasztikus növekedését tükrözi.

A négyszemélyes - két felnőttből és két gyermekből álló - háztartások esetében a változás még látványosabb:

• 2015-ben a havi szegénységi küszöb 155 ezer forint volt,
• míg 2024-re már 365 ezer forint kellett ahhoz, hogy egy ilyen család ne számítson szegénynek.

Ez közel 135 százalékos növekedés kilenc év alatt, ami a családosok fokozott kiadásait és a megélhetési terhek súlyosbodását jelzi.

Összességében a 2020 utáni időszak különösen kiemelkedő: négy év alatt mindkét kategóriában mintegy 50 százalékkal nőtt a küszöb, ami egyértelműen a koronavírus-járványt követő inflációs hullám hatása.

Az sem mindegy, honnan jön a pénz

A jövedelmi összetétel adatai jól mutatják, hogy Magyarországon a legszegényebb és a leggazdagabb háztartások jövedelme nemcsak nagyságrendileg, hanem szerkezetében is egészen más. Az alsó ötödben az éves jövedelem több mint fele - 683 ezer forint - társadalmi juttatásokból származik, miközben a munkából származó jövedelem mindössze 510 ezer forint.

Ez azt jelenti, hogy a legszegényebbek megélhetése tavaly is nagyrészt a nyugdíjakra, segélyekre, családtámogatásokra épült, és a munkából származó bevételek szerepe jóval kisebb.

A második ötödben a helyzet kiegyensúlyozottabb, de még mindig a társadalmi jövedelmek - például a nyugdíj vagy a családi pótlék - adták a teljes bevétel közel felét (877 ezer forint). A munkából származó jövedelem itt már 1,1 millió forint volt éves szinten, vagyis megjelenik a rendszeres kereset, de még nem válik dominánssá. A harmadik ötödben fordult meg az arány: a munkajövedelem már háromszorosa a társadalmi juttatásoknak, ami azt jelzi, hogy innen kezdve a jövedelmek fő forrása a foglalkoztatás.

A negyedik ötödben a munkából származó bevétel 2,23 millió forint volt, miközben a társadalmi jövedelmek súlya már csak negyedrésznyi (586 ezer forint). Azaz ez a réteg jellemzően aktív korú, stabil munkaviszonyban lévő emberekből áll, akik már nem támaszkodnak jelentősen az államra.

A leggazdagabb ötöd jövedelmi szerkezete pedig egyértelműen a piacgazdasági siker tükre: a tavalyi, éves szinten 4,22 millió forintnyi egy főre jutó munkajövedelem mellett 1,05 millió forint társadalmi jövedelem és 229 ezer forint egyéb bevétel (például tőkekamat, ingatlanbérlet, osztalék) szerepel.

A középosztály nem keres annyit, amiből szerinte jól élhet

A háztartások szubjektív megítélése arról, hogy mekkora jövedelemre lenne szükségük a különböző életszintekhez, jól mutatja a társadalmi rétegek közötti eltérő anyagi realitásokat és elvárásokat. Az alsó jövedelmi ötödbe tartozók szerint már 113 ezer forint is elég a „nagyon szűkös”, de még elviselhető élethez, míg 205 ezer forintot tartanak „átlagos” megélhetéshez szükségesnek.

Ez utóbbi azonban így is több, mint amennyi a tényleges havi jövedelmük - hiszen ők átlagosan csak 101 ezer forintból gazdálkodnak fejenként. Ez jól jelzi, hogy a legalsó réteg a megélhetését tartósan a saját elvárásai alatt kénytelen biztosítani.

A középső jövedelmi csoport már magasabb mércét állít: szerintük 243 ezer forint kellene egy „átlagos” életvitelhez, de a valóságban ők is 198 ezer forintból élnek - tehát a vágyott szint és a tényleges helyzet között mintegy 45 ezer forintos havi hiány tátong fejenként. Érdekes módon az általuk „nagyon jónak” tartott életszínvonalhoz szükséges jövedelem, 559 ezer forint, közel azonos a felső réteg tényleges átlagjövedelmével - vagyis a középréteg azt tekinti ideálisnak, amit a leggazdagabbak már ma megvalósítanak.

A felső ötödbe tartozók szerint egy „átlagos” megélhetéshez 296 ezer forint, míg a „nagyon jó” életszínvonalhoz 770 ezer forint kellene fejenként. Ugyanakkor az ő tényleges jövedelmük 458 ezer forint, tehát már most is jóval az átlagos életszint fölött élnek, saját mércéjük szerint valahol az „átlagos” és a „nagyon jó” között.