Ennyivel keresnek kevesebbet az emberek vidéken: brutális bérszakadék rajzolódik ki Magyarországon

Magyarországon évek óta látványos különbségek vannak az egyes régiók bérszínvonala között. Míg Budapesten és Pest vármegyében a bérek a megélhetési költségekhez igazodva gyorsan emelkedtek, addig több vidéki térség egyre inkább leszakadni látszik. Az azonos pozíciókért kínált fizetések között akár 30–40, sőt egyes esetekben 50 százalékos különbségek is előfordulnak az országon belül.

A jelenség nemcsak a fizikai munkaköröket érinti, a szellemi állásoknál is jól mérhető a regionális bérszakadék. Felmerül a kérdés, mi áll a jelentős eltérések hátterében, és mennyire tekinthető ez tartós jelenségnek. Vajon képesek lehetnek-e egyes térségek felzárkózni, vagy a különbségek hosszú távon is fennmaradnak? Milyen szerepe van ebben a beruházásoknak, a munkaerő mobilitásának és a multinacionális cégek bérpolitikájának? Ezekre a kérdésekre adott átfogó képet Bodor Fruzsina és Nógrádi József, akik részletesen elemezteóék a hazai regionális bérkülönbségek okait és a várható jövőbeli trendeket.

Arra a kérdésünkre, hogy mekkora ma az átlagos bérkülönbség azonos pozíciók esetén Budapest, Nyugat-Magyarország és Kelet-Magyarország között Nógrádi József elmondta, hogy jellemzően Budapesten és Pest vármegyében a legmagasabbak a bérek mind a fizikai mind a szellemi munkakörökben. Ezeket a területeket követi a Győr és az Észak-Dunántúli térség, átlagosan 10-20%-os lemaradással, Kecskeméten és térségében pedig ehhez képest még további 5-10%-os lemaradás tapasztalható.

Nógrádi József kiemelte, hogy Északkelet-, illetve Délnyugat-Magyarország a leggyengébben fizetett térség, ahol további 10-20%-os bérelmaradás van.

A legmagasabb és a legalacsonyabb bérek között tehát akár 30-40 százalékos szakadék is lehet, de nem ritka az 50%-os bérkülönbség is a hasonló pozíciókat vizsgálva

– mutatott rá Nógrádi József.

Hozzátette, hogy jellemzően a szellemi munkakörökben nem engedhetnek meg ekkora különbséget a munkáltatók, mert mobilisak a dolgozók, de 25-30%-os differencia itt is mérhető.

Bodor Fruzsina ugyanakkor azt mondta el, hogy a bérkülönbségek tekintetében korábban valóban beszélhettünk egyfajta „keleti–nyugati–fővárosi” felosztásról, azonban az elmúlt évek új beruházásai a kelet-magyarországi régióban jelentősen átrajzolták ezt a képet.

Országos lefedettségű HR-szolgáltatóként rengeteg adatunk van, és ma sokkal inkább azt látjuk, hogy az ország északi megyékre és déli megyékre oszlik. Az északi területeken (köztük a fővárosi régióban) magasabb bérek a jellemzők, míg délen (a Zala–Békés „vonalon”) alacsonyabb fizetéseket látunk. Ez alól várhatóan Csongrád-Csanád megye lesz kivétel a következő években, hiszen az ott zajló beruházások magukkal hozzák a bérszínvonal emelkedését

– magyarázta Bodor Fruzsina.

Hozzátette, hogy a nyugati megyékben csökkenő ütemű bérnövekedést tapasztaltak az elmúlt években – leginkább azokban a városokban nőttek a fizetések, melyek ingázó távolságban vannak az osztrák határtól, a közép-nyugati és délnyugati régiókban lelassult a növekedés. Mint mondta, összességében elmondtható, hogy vannak különbségek, és bár különböző ütemben, de folyamatosan nőnek a bérek minden régióban.

EZ IS ÉRDEKELHET

Óriási változás jön a magyarországi béreknél: tömeges felmondási hullám jöhet, ha ez életbe lép

Készülniük kell a cégeknek a nyílt bérkommunikációra és a jelentős adminisztrációs terhekre.

Ez a bérszakadék legfőbb oka

A bérszakadék okaira rátérve Nógrádi József megjegyezte, hogy ennek több oka is van. Mint mondta, egyfelől a beruházások eleve az adott régió bérszínvonalával számolnak, amikor az adott térségbe megérkeznek, és nagyon nehéz innen elmozdulni, hiszen sok esetben éppen azért ott ruháztak be, mert olyan béreket jelentettek a beruházónak, akinek emiatt is megéri odatelepülni. Ilyenkor sok esetben hosszú évekig tart, mire az adott bérfelzárkóztatás megtörténik.

Másik okként említette, hogy az alacsonyabb bérkörnyezet minden téren alacsonyabb rezsiköltségeket is jelent, például egy budapesti vagy Pest megyei lokációban az ipari parkok bérleti díja a bérekhez hasonló különbségeket mutat, de ez jellemző azokra a szolgáltatásokra is, amelyeket ezen cégek igénybe vesznek.

Bodor Fruzsina is azt emelte ki, hogy a bérek közötti különbségek elsősorban a régiónként eltérő mértékű külföldi beruházásokkal magyarázhatóak. Hozzátette, hogy mivel már évek óta masszív munkaerőhiány tapasztalható, a bérek az ország szinte teljes területén folyamatosan nőnek, megindult a bérspirál, hiszen mindenki a legjobb szakembereket szeretné alkalmazni, és még mindig a bér a legmeghatározóbb tényező a munkakereséskor.

A probléma, hogy a munkaerőhiányos területekre nagyon nehezen lehet átirányítani, átcsoportosítani a dolgozókat, mert országon belül a magyar munkavállalók jellemzően nem nyitottak arra, hogy átköltözzenek máshova, még akkor sem, ha ott több és jobban fizetett munkalehetőség van

– fejtett ki Bodor Fruzsina.

A Prohuman Zrt. munkatársa arról is beszélt, hogy ahhoz, hogy egy iparilag elmaradott régió vonzó legyen a beruházások számára, tapasztalataik szerint a célzott beruházásösztönzés mellett kulcsfontosságú az infrastruktúra és a humántőke fejlesztése, utóbbihoz pedig az oktatásba, szakképzésbe való befektetés.

Nógrádi József is hasonló véleményen volt: szerinte sokkal könnyebben lehetne felzárkóztatni egy régiót Nyugat-európai mintára épített klaszterek kiépítésével, ezáltal ugyanis a bérek is jobban menedzselhetők. Kifejtette, hogy ezek nem szakmai klaszterek, hanem a lényegük az, hogy önkormányzatokkal, az oktatási intézményekekel és egy sor szolgáltatóval (egészségügy, kultúra, építőipar stb.) közösen azon dolgoznak, hogy olyan többrétegű együttműködést alakítsanak ki, amely versenyképes oktatást, ezáltal minőségi utánpótlást, magas színvonalú lakhatást, szórakozást és kikapcsolódást, valamint ehhez kapcsolódó szolgáltatásokat telepít az adott térségbe. Ez pedig a térségbe vonzza a magasabb színvonalú munkaerőt is, ami együtt jár többek között a bérszínvonal emelkedésével is.

Ebben az esetben tűnhetnek el a bérkülönbségek

Bodor Fruzsina elmondta, hogy a legkisebb területi bérkülönbséget a mérnöki–műszaki, az IT, valamint a pénzügyi területeken tapasztalnak. Hozzátette, hogy azokban a pozíciókban, ahol szükség van legalább egy idegen nyelv magabiztos ismeretére, szintén alacsonyak a területi különbségek – főként akkor, ha már két idegen nyelvet követel meg egy munka.

Nógrádi József kifejtette még, hogy ha az országban egyedi tevékenység van, és abból nincs másik az ország más területén, akkor akár egy távoleső egy vidéki munkahelyen is előfordulhat az adott munkakörhöz tartozó legmagasabb munkabér.

Azokban az esetekben tehát, ahol valami egyedi pozíció és tudás van jelen, eltűnhetnek a bérkülönbségek

– hívta fel a figyelmet Nógrádi József.

Hozzátette ugyanakkor, hogy a cégek az adott térség bérszínvonalához igazodnak, tehát, ha egy északkelet-magyarországi cég irodát nyit Győrben, tisztában vannak vele, hogy ki kell fizetniük akár 25%-kal magasabb bért is ugyanazon pozíciókban, mint amit helyben kínálnak, például Balassagyarmaton, és még így sincs garancia arra, hogy ez elég az állomány feltöltésére.

A regionális bérkülönbségek áthidalásához Bodor Fruzsina szerint az idegennyelv-tudás, a digitális és technológiai készségek a kulcsfontosságúak. Mint mondta, a legnagyobb harc jelenleg a technikusi pozíciók betöltéséért zajlik a munkáltatók között az egész országban (pl. villanyszerelő, hegesztő), ezekben a szerepkörökben könnyen áthidalhatóak a regionális bérkülönbségek. A fehérgalléros pozíció tekintetében peidg főleg azok a pozíciókra igaz ez, amelyek távoli vagy hibrid munkavégzéssel is teljesíthetőek, például az IT, kiszervezett üzleti támogató (BPO) pozíciókban idegennyelv-tudással.

Nógrádi József is azt hangsúlyozta, hogy a bérkülönbségek áthidalásához speciális, magas szintű képzettséghez vagy tudáshoz van szükség, esetleg hiányszakmában kell jeleskedni.

Ebben az esetben a munkavállaló kérhet olyan összeget, ami versenyképes más régiókkal is. De alapvetően ritka az, hogy egy bérkategóriánál többet fizessenek az adott területen, mint amennyit az adott térségben fizetnek. Amennyiben többet kér valaki, elképzelhető, hogy inkább kiszervezik más, olcsóbb külsősnek az adott tevékenységet. Sajnos sok esetben a leggyorsabb megoldás, ha valaki költözik, vagy bevállalja az ingázást egy másik régióba

– mutatott rá Nógrádi József.

EZ IS ÉRDEKELHET

Benéztünk a számok mögé, sehogy sem jön ki a matek: sok magyar melós érezheti magát átverve?

Bár a statisztikai mutatók kedvezőek, a reálkeresetek csupán 3,2%-kal emelkedtek, így a vásárlóerő növekedése továbbra is visszafogott.

Mi a helyzet a multikkal?

Bodor Fruzsina megjegyezte, hogy a multinacionális cégek esetében arányaiban alacsonyabbak a regionális bérkülönbségek, mivel jellemzően a bérezési politikák nagyjából egységesek akkor is, ha több telephelyen működnek Magyarországon belül.

Nógrádi József ezzel kapcsolatban azt mondta el, hogy multinacionális cégek is ugyanúgy működnek, mint az összes többi cég, és annyit fizetnek az adott térségben, amennyiért ott találni embert.

Amint az adott bérrel sikerült betölteniük a pozíciót, nem emelik tovább a béreket, legfeljebb csak akkor, ha nem szeretnék, hogy az emberek elmenjenek, mert például időközben egy versenytárs is felbukkant a közelben

– fejtette ki.

Mi várható a jövőben?

Arra a kérdésünkre, hogy az elmúlt években hogyan változott a bérszakadék, Nógrádi József rámutatott, hogy a recesszió az elmúlt 2-3 évben még jobban széttolta a bérkülönbségeket. Hozzátette, hogy az új beruházások környékén kívül Budapesten és Pest megyében a megugró megélhetési, lakhatási költségeket követve erőteljes volt a bérnövekedés, a vidék viszont még jobban leszakadt, hiszen a megélhetéshez nem kellett olyan bérnövekedés, mint az extra magasságokat elérő Budapesten.

Hogy bérek szempontjából mely régiók lehetnek a következő évek nyertesei, Bodor Fruzsina kifejtette, hogy Csongrád-Csanád megyében egyértelmű várakozásuk, hogy a bérek emelkedésnek indulnak az új beruházások hatására. Mint mondta, Északkelet-Magyarországon évről-évre nagyjából 7–10%-os béremelkedést tapasztalnak, ezt bármikor tovább növelheti, ha egy még épülő gyár megkezdi a toborzást, szeretne vonzóbb lenni a versenytársakhoz képest.

Nógrádi József szerint azok a régiók, ahol jelentős beruházásokkal gyakorlatilag részben vagy egészben, de lakosságcsere zajlik (ilyen például Debrecen) a bérfelzárkózás elkezdődött, és lassan kezdik utolérni a Kecskemét és Hatvan bérszínvonalát, maguk mögött hagyva a Miskolc, Nyíregyháza és Szolnok térségeinek bérszínvonalát. Debrecenben és térségében az elmúlt években közel 100 új vállalkozás jelent meg, aminek a létszámigénye több tízezres új dolgozói létszámot generált, így biztosítva a tartós versenyt, ami komoly nyomást gyakorolt a bérek színvonalára is.

Fontos azt megjegyezni, hogy egy beruházás nem elég, ilyenkor egy térség felzárkóztatásához legalább egy tucat nagyberuházás szükséges, ami aztán automatikusan ennek akár többszörösét jelentő KKV megjelenésével is jár

– emelte ki.

Mint mondta, a teljesség igénye nélkül az elmúlt évek nyertesei közt van például Gyöngyös, Kecskemét, Debrecen, Tatabánya, Székesfehérvár.