Az járhat most igazán jól, akinek ilyen végzettsége van: kapkodnak értük a cégek, jó pénzt fizetnek

A hazai munkaerőpiac 2025-ös évét ismételten a strukturális szakemberhiány és a toborzási dinamika átalakulása határozta meg, amely a vállalatokat minden eddiginél tudatosabb megtartási stratégiák kidolgozására kényszerítette.

A szakképzett munkaerőért folytatott verseny nem csupán a bérszínvonal általános emelkedését vonta maga után, hanem éles regionális és iparági különbségeket is felszínre hozott. Míg a betanított munkakörökben a bruttó keresetek jellemzően a 300–500 ezer forintos sávban mozogtak, addig a speciális szaktudást igénylő pozíciókban – például a karbantartás vagy a CNC-technológia területén – a bruttó 450–750 ezer forintos bérezés vált meghatározóvá.

A bérnyomást tovább fokozta a földrajzi elhelyezkedés: Budapest dominanciája mellett a keleti ipari centrumok látványos felzárkózása, valamint a nyugati határszél elszívó hatása egyaránt formálta a tavalyi év bérstatisztikáit.

A 2025-ös év toborzási folyamatait nem csupán a jelöltek alacsony száma, hanem a kritikus kompetenciákkal rendelkező szakemberek elérésének nehézsége jellemezte. A WHC tapasztalatai alapján országos szinten jelentős kínálati hiány mutatkozott a speciális szaktudást igénylő területeken, különösen a mechanikus és villamos karbantartók, a gépbeállítók, valamint az automatizált gyártási környezetben jártas szakemberek körében.

Az alacsony munkanélküliségi rátával jellemezhető térségekben a toborzás intenzív piaci versennyé alakult, ami szükségszerűen a kiválasztási folyamatok meghosszabbodásához és a bérigények további eszkalációjához vezetett. Ezzel párhuzamosan a betanított munkakörökben a fluktuáció továbbra is rendszerszintű kihívást jelentett: a jelöltek tudatosabb, több párhuzamos ajánlatot mérlegelő magatartása, valamint a gyors munkahelyváltási hajlandóság a vállalatok részéről még agilisabb HR-válaszokat követelt meg.

Az utánpótlás tekintetében megfigyelhető, hogy a technikusi és szakmunkás képzések iránt folyamatosan nő az érdeklődés, különösen a műszaki és logisztikai területeken. Ugyanakkor a munkáltatói oldalról jelentkező markáns tapasztalati elvárás és a pályakezdői kompetenciák közötti rést a vállalatok egyre inkább strukturált integrációs és mentori programokkal igyekeznek orvosolni.

Mindemellett megfigyelhető a munkaerőpiaci preferenciák eltolódása: míg az alacsony belépési küszöbbel jellemezhető, monoton operátori munkakörök vonzereje erodálódik, addig a magasabb technológiai affinitást igénylő, komplexebb kékgalléros pozíciók presztízse és keresettsége folyamatosan emelkedik.

A digitalizáció és a mesterséges intelligencia 2025-ben elsősorban támogató szerepben jelent meg a fizikai munkavégzés területén. Míg az adatalapú gyártásmonitorozás, a távfelügyeleti rendszerek, valamint a prediktív HR-kapacitástervezés terén a technológiai adaptáció szintet lépett, a közvetlen fizikai munkakörökben továbbra is az emberi szaktudás és a kognitív problémamegoldó képesség maradtak a meghatározóak.

„A 2025-ös év legfontosabb piaci tanulsága, hogy a fizikai munkaerőért folytatott versenyben a bérszínvonal önmagában már nem garantál fenntartható előnyt. A hosszú távú üzleti tervezhetőséghez elengedhetetlenné vált a transzparens és agilis kiválasztási folyamat, a kiszámítható munkaszervezés, valamint a testreszabott megtartási és belső fejlesztési programok integrálása. 2026-ban azok a szervezetek bizonyulhatnak tartósan sikeresnek, amelyek túllépnek a puszta létszámgazdálkodáson, és tudatos humántőke-menedzsmenttel, szakember állományuk folyamatos képzésével alapozzák meg működési stabilitásukat” – hangsúlyozta Göltl Viktor, a WHC Csoport ügyvezetője.

A WHC Csoport fizikai munkaerő-kölcsönzési és -közvetítési üzletágának (WORK) előrejelzése szerint 2026-ban a bérdinamika mérséklődése várható, így a keresetek jellemzően egyszámjegyű növekedési pályán mozoghatnak.

Míg a betanított munkakörökben az elmozdulást elsősorban a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum korrekciója indukálja, addig a szakképzett pozíciókban a releváns tapasztalat és a speciális kompetenciák továbbra is meghatározó alkupozíciót biztosítanak a jelöltek számára.

A strukturális munkaerőhiány az ipari termelés, a logisztika, az építőipar és a vendéglátás területén tartósan fennmarad, amelyet a szakemberállomány természetes demográfiai cserélődése – a tapasztalt generációk nyugdíjba vonulása –, valamint a szűkös utánpótlási kapacitások tovább mélyíthetnek.