Bővül a képaukciós piac - Új szereplők színesítik a kínálatot

A magyar magán alapú műkereskedelem a rendszerváltás után az 1990-es évek óta piacgazdasági alapon, robbanásszerű fejlődést követően töretlenül bővül és virágzik. A kialakuló honi gazdasági elit jövedelmének egy részét szívesen és gyümölcsözően fekteti műtárgyakba. A gyűjtők új generációi jelennek meg a piacon.

A műtárgypiac csúcsa az egyedi tárgyak kereskedelme. Mint mindenütt a világon, itthon is a festmények piacát kíséri a legnagyobb érdeklődés. E műfaj jellemzője, hogy a kvalitásos alkotások már megmérettettek, művészi és piaci értelemben, visszavezethetők ahhoz a konkrét időhöz, amikor a festő állványán elkészítette azokat. A magyar műpiac fejlődésében kiemelt szerepet kapott az aukciós értékesítés. Kezdetben persze a vevők bizalmatlansága és bizonytalansága okozta ezt a jelenséget. Az újonnan kialakult módosabb réteg képviselői azt megelőzően nem vásároltak műtárgyakat, a galériás árakban nem bíztak, szükségük volt a versenyre, licitre, hiszen általában a "ha ennyit más is fizetne érte, akkor megvehetem akár drágábban is" gondolat erősítette meg szándékukban őket. Emellett pedig az árverési feltételek és a fizetendő díjak, adók, járulékok világosak voltak mindenki számára. Ez az értékesítési forma aztán stabilizálódott, ma már elképzelhetetlen lenne a műtárgypiac aukciók nélkül, s néhányan ugyan az év folyamán több árverést is szerveznek, kétség kívül a téli aukciókon találhatók a legkvalitásosabb alkotások, így ezek hozzák a legnagyobb bevételt rendezőiknek.

A kortárs képzőművészet egyre nagyobb hangsúlyt kap az utóbbi években hazánkban, így aukciókon is rendszeresen lehet ma már találkozni ezekkel az alkotásokkal. Az első, valóban sikeres kortárs művészeti árverést Soraya Stubenberg - a Sotheby's magyarországi rezidense - szervezte az 1990-es évek közepén Budapesten. Profi módon látott hozzá: nemcsak a rangos anyagot gyűjtötte össze, hanem a vevőket is megszervezte. Soha nem látott többszázezres, sőt, millió feletti árak alakultak ki. Azóta számos kortárs árverést rendeztek itthon, az eredményesség vegyes képet mutatott. Napjainkban a MissionArt rendez kortárs aukciót - mégpedig dicséretes bátorsággal a fővárostól elszakadva - Miskolcon. Néhány év óta Kieselbach Tamás és Virág Judit is indít nagy árverésein kisebb-nagyobb számú kortárs művet. Virág Judit aztán tavaly még egyet lépett ebbe az irányba, 2007 márciusától kommunikációja középpontjába a "kortárs galéria" címszavát állítva, még abban az esztendőben novemberben meg is rendezte első kortárs aukcióját. De például a Képcsarnok Vállalat jogutódja és a rendszerváltás előtti műkereskedelmi egyeduralkodó BÁV is beszállt a kortárs piacba.

Ebben a helyzetben jelentkezik Pintér Sonja első árverésével. A 2000-ben megnyílt és azóta 500 négyzetméteresre bővült Pintér Sonja Galéria (PSG) a hazai kortárs műkereskedelem megkerülhetetlen szereplője lett. Az elmúlt nyolc év tapasztalatait összegezve, valamint Nagy T. Katalin művészettörténész független szakmai hozzáértésével megtámogatva több, mint 60 alkotó 160 művét gyűjtötték össze, így - csupán néhányukat kiemelve - Lossonczy Tamás, Konok Tamás, feLugossy László, Konkoly Gyula, Türk Péter, Bukta Imre, Csontó Lajos és Gálhidy Péter munkáival is találkozhatnak az érdeklődők. A legidősebb alkotó 104 éves, a legfiatalabbak az 1980-as években születtek. A november 23-ig megtekinthető aukciós kiállítás vásárlási szándék nélkül is figyelemreméltó, hiszen először látható ilyen keresztmetszet a hazai művészek különböző műfajú munkáiból. A tárgyak között a képzőművészeti technikák szinte mindegyike megtalálható, hiszen olaj-vászon festményeket, papírmunkákat (akril, akvarell, rajz, vegyes technika), bronz, kő és beton szobrokat, digitális nyomatokat, installációkat és videó-munkákat is felfedezhetünk. Az már csak hab a tortán, hogy haza is lehet vinni a november 24-én a galéria nagytermében zajló árverésen megtett sikeres licitek végén az alkotásokat. A koncepció része, hogy egy-egy, már ismert művésznek több alkotói korszakából is kínálnak műtárgyakat, de ugyancsak újdonság, hogy az árverésre bocsátott alkotások mindegyikét (!) közvetlenül a művészektől kérték be, így a sikeres leütéseket követően a bevétel közvetlenül magukhoz az alkotókhoz jut vissza - ami kétségtelenül hozzájárul a kortárs művészet megerősödéséhez.

A műkereskedelemben is meghatározó a szinergia. Alig három éve nyílt meg a Falk Miksa utcában az Erdész & Makláry Fine Arts, ám ez idő alatt a galéria számos, nagy visszhangot keltett tárlatot szervezett, valamint a legnagyobb nemzetközi képzőművészeti vásárokon (Moszkva, Párizs, Köln, Brüsszel) elsőként és egyedül képviselte hazánkat. Erdész László több mint harminc éve foglakozik műkereskedelemmel, Makláry Kálmán a franciaországi magyar képzőművészek hazai megismertetésével szerzett elismerést, több nagy horderejű kiállítás és rangos képzőművészeti témájú kötet megjelentetése fűződik nevéhez. A két műkereskedő december 9-én a Néprajzi Múzeumban tartandó első közös árverése több szempontból is unikumnak számít, hiszen most első alkalommal nemzetközileg is elismert külföldi nagymesterek munkáira is licitálhatnak egy hazánkban rendezett aukción a magyar és külföldi gyűjtők, így például kalapács alá kerülnek Giacometti, Miró vagy Rodin alkotásai. Az árverés törzsanyagát a már a nemzetközi piacon is nagy figyelmet kapott/kapó magyar származású festő- és szobrászművészek munkái teszik ki, mint például Miklós Gusztáv, akinek egy szobra egy 2005-ös párizsi árverésen 1.600.000 euróért kelt el, Hantai Simon, akinek festményéért ugyancsak 2005-ben a Christie's párizsi árverésén 560.000 eurót fizettek, vagy Reigl Judit, akinek művei már most is megtalálhatók a világ legjelentősebb közgyűjteményeiben, így a New York-i Museum of Modern Artban, a londoni Tate Modern-ben vagy a párizsi Pompidou központban.

A szkeptikusok már évek óta hangoztatják, hogy megtelt a hazai aukciós piac, azóta néhány új beszálló bizonyította ennek ellenkezőjét, most a két új szereplő premierjén még inkább színesedik az árverési kínálat, ami csak jót tehet a szakmának, de profitálnak belőle a potenciális vásárlók is, hiszen a bővüléssel egyre magasabbra kerül a léc, ami az eléjük tárt minőséget illeti.