Megtévesztő hamisítványok: ecsetet nem is látott képek

A hamisítók korábban értéktelen régi festményeket használtak fel értékes műalkotások hamisítványainak elkészítéséhez, mivel a vászon antikolásával ekkor már nem kellett foglalkozniuk. Ma sincs ez másképp: a régi képet levakarják, és arra kasírozzák rá a digitális nyomatot. Ezzel persze ma még értő szemet nem lehet átverni.

Ez a fajta hamisítási gyakorlat egyébként meglehetősen új, és Európára nem igazán jellemző (vagy még nem tudunk róla: a szakértők szerint a legjobb hamisítványokat nem ismerjük, mert még nem buktak le). Eddig inkább Japánban és Dél-Koreában fordult elő, ahol a sarki másolószalonok is rendelkeznek a legfejlettebb reprodukciós technológiával.

Digitális képmásoló trükkök közül nálunk is ismert az a megoldás, amikor a képet alapozott vászonra nyomtatják (hasonlóan a póló- vagy a molinónyomtatáshoz). A festmény antikolásához a vásznat napoztatják, gyorsan oxidálódó gyümölcsoldattal és kávéval régiesítik.

Gyakori átverési megoldás az is, hogy nem magát a festményt, hanem a műalkotás előéletét és dokumentációját (pecséteket, aláírásokat, eredetigazolásokat) hamisítják digitálisan. Ehhez többnyire a bolhapiacon vásárolt, valamelyik ismert mester stílusában készült képeket használnak, valamint régi, de üres papírokat használnak az okirat előírásához.

Oroszországban nemrég egy teljes festőművészi életművet gyártottak így, majd kiderült, hogy maga a művész, aki a digitális források szerint Szibériába hurcolva hunyt el a 60-as években, valójában sosem létezett.