Stagnáló lakáspiac, csökkenő árak - nincs remény?

A magyar ingatlanpiacon az eladó és a vevő találkozását nagy mértékben akadályozza, hogy a lakást értékesíteni szándékozók általában felül becslik ingatlanjuk értékét. Ezt az is bizonyítja, hogy a tavalyi évben is a tényleges érdeklődők csupán kis százaléka között szerződést. Az valós árak meghatározásában hátráltatja az eladót, hogy önmaga próbálja azt meghatározni, és egyetlen információforrásként mások hirdetései állnak csak rendelkezésre, amelyek nem tükrözik a valóságot.

A helyzeten javíthatna, ha az eladók közvetítők segítségét kérnék, akik olyan értékbecslést készítenének minden lakásról, amely akár egy banknak is megfelelne. A jelenleg kínálat tulajdonosainak azonban csak 30-40 százaléka él ezzel a lehetőséggel, így meglehetősen vegyes az ingatlanpiaci árakról kialakult összkép.

Bár 2004 óta általánosságban visszaesett a kereslet, a kiemelt területekre ez nem érvényes, így a Váci, Kossuth Lajos, Balassi Bálint és Alkotmány utcákban illetve a Vörösmarty-téren és a Múzeum körúton mindig van stabil vevőréteg, akik főként befektetési céllal keresnek lakást, míg Budán leginkább a 80-140 négyzetméteres régi villákban kialakított lakásokra van kereslet.

Szintén jó hatással van mind a keresletre, mind a lakások áraira a terület rehabilitációja, amelyre az egyik legjobb példa a nyolcadik kerületi Futó utca, ahol a használt lakásokat eddig szinte képtelenség volt értékesíteni, az új beruházások hatására azonban azok 240-250 ezer forintos négyzetméteráron cserélnek gazdát.

Míg a Duna jobb partján lévő lakások iránt leginkább a magyarok és a magyar felsőréteg érdeklődik, addig a belvárosban egyre nagyobb számban vannak jelen az orosz és spanyol lakástulajdonosok, akik kifejezetten befektetési céllal vásárolnak, és akik a magyar vevőkkel ellentétben értékelik a felújított lakásokat.