A káosz az úr az építőiparban

A cégek nehezen tudják átvészelni ezt az időszakot, a szigorítások életbe léptek, az állami megrendelések elmaradnak, a lakosság érdeklődése csökken és az uniós támogatások is csúsznak. A versenyhelyzet az árak csökkentésére kényszeríti a vállalkozókat, irreálisan alacsony áron vállalnak el munkákat, ezzel csődközelbe kerülnek és magukkal rántják az alvállalkozókat is.Ha a kormány fehéríteni szeretné az építőipart, akkor változtatni kell a jogszabályi környezeten. A vállalkozók sokszor nem jelentik be a dolgozókat, a cégekre jellemző az átalakulás, az összeolvadás, vagy a megszűnés után más néven történő újrakezdés.

A közbeszerzési törvény módosítása lehet az első lépés az úton, az úgynevezett mérnökár bevezetésével elkerülhető, hogy egymás alá menjenek a vállalkozók az árakkal, a mérnökár alatti ajánlat érvénytelen lesz. Negatívum, hogy a nyertesnek új projekttársaságot kell alapítani, ami többletköltséggel jár, nem beszélve a projekt lezárását követő adminisztrációs költségekről. Az építőipari visszaélésekre jellemző, hogy egy külföldi befektető alapít egy céget, vesz egy telket, épít egy lakóparkot, majd eladja a projekttársaságot, akit perelni ugyan lehet, de behajtani nem nagyon lehet rajtuk semmit.

A beruházók helyzete sem könnyű, egy-egy projekt elindításához több tucat szakhatósági engedélyre van szükség, a szabályok egyszerűsítése gyorsítaná a beruházást. Az elnök szerint az építőipari vállalkozások versenyképességén a kedvezőbb adórendszerrel, a megfizethető terhekkel és kiszámíthatóbb üzleti környezettel lehetne javítani. A fordított adózás miatt a vállalkozások nagy része még mindig nem tudja, hogy hogyan is kell számlázni. Az elnök felvette a kapcsolatot a Pénzügyminisztériummal, de érdemi választ még nem kapott. Többször előfordult, hogy az adóhatóság ügyintézői egymástól eltérő választ adtak ugyanarra a kérdésre. A megoldás a felek tárgyalóasztalhoz ültetése volna, az adószabályok módosításakor célszerű kikérni az érintettek véleményét is.