Döbbenetes vallomás az olimpikonoktól: saját versenyszámuk közben is rettegnek, ezt hogy győzik le?

"A sportágam legnagyobb kihívása egyértelműen a félelem leküzdése" – mondja Zoe Atkin, a brit halfpipe-válogatott versenyzője. A világbajnok sportoló Milánóban a második olimpiájára készül. A 23 éves Atkin a Stanford Egyetemen kognitív tudományokat tanul, ami segít neki megérteni, mi zajlik ilyenkor az agyban.

Atkin szerint a félelem nem a versenyen a legerősebb, hanem az edzéseken, amikor új, ismeretlen trükköket gyakorol. "A nézők talán adrenalinfüggőknek tartanak minket, de valójában nagyon precíz munkát végzünk" – magyarázza. Verseny előtt tíz percet meditál, hogy kisöpörje a fejéből a felesleges gondolatokat. A biztonságos esést is külön gyakorolják: ha a levegőben túlpörög, jobb, ha az oldalára érkezik.

Csapattársa, a 21 éves Kirsty Muir slopestyle-ban és big airben versenyez. Ő is jól ismeri a félelem árnyoldalát: 2023 decemberében kiderült, hogy az ismétlődő ütések és terhelés miatt elszakadt az elülső keresztszalagja, így egy évre kiesett. Mostanra ismét csúcsformába került.

A téli olimpia hírei, érdekességei a Sportonlineon, a Pénzcentrum sportoldalán: KATTINTS IDE!

"Az volt a legijesztőbb, amikor egyszer leestek a síléceim a levegőben" – meséli Muir. Szerinte a kulcs az elfogadás: tudni kell, hogy esések lesznek, és fel kell rájuk készülni. "A félelem akkor a legerősebb, amikor valami újat próbálok. De sosem ugrunk a nulláról százra – minden lépést addig gyakorlunk, amíg kényelmessé nem válik."

A brit szövetség szabadmerüléses (apnoe) gyakorlatokkal is segíti a sportolókat, hogy megtanulják kontrollálni a légzésüket nyomás alatt.

A két versenyző eltérő rituálékkal hangolódik. Atkin a meditációra esküszik, Muir viszont babonás: mindig magánál hord egy szerencsehozó sálat, amelyet gyerekkorában kapott egy általa csodált síelőtől. Versenyeken kizárólag a Foo Fighters Pretender című számát hallgatja – ez jelzi számára, hogy eljött az idő, amikor ki kell kapcsolnia a külvilágot.

"A pálya tetején minden gondolat eltűnik" – foglalja össze Muir. "Csak én vagyok és a pálya, és az a cél, hogy a lehető legjobb futamot hozzam ki magamból."