Történelmi krízis felé halad az emberiség: Magyarország lehet az egyik legnagyobb vesztese

Az elmúlt évek eseményei alapjaiban formálták át a világ működését: a koronavírus-járvány, a drasztikus gazdasági visszaesés, valamint az Európát is elérő háborús konfliktusok minden korábbinál nagyobb bizonytalanságot teremtettek. Ehhez társul az átalakuló globális kereskedelmi és vámrendszer, amely új szabályokat és kényszereket hozott a nemzetgazdaságok számára.

Ezek a folyamatok sokakban erősítették meg a kiszolgáltatottság érzését – és egyben felértékelték az önellátás, a felkészültség szerepét. A prepperek pedig éppen ebből a célból szervezték meg magukat. 

A mozgalom gyakorlati és anyagi aspektusaival egyébként már egy tavalyi cikkünkben részletesen foglalkoztunk. Most a téma elméleti oldaláról és a legújabb tendenciákról dr. Vasárus Gáborral, az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont kutatójával, valamint a hazai városi túlélő mozgalom egyik emblematikus alakjával beszélgettünk.

Annál is inkább, mert a szakértő szerint a „prepper” mozgalom – vagyis az önellátásra, katasztrófatűrésre és válsághelyzetekre való tudatos felkészülés –, a 2020-as évek elején már nem a periférián mozgó túlélőromantika, hanem egyre inkább a társadalom pereméről a mainstream diskurzusba átszivárgó jelenség.

Hazánkban a Facebook-csoportok, fórumok alapján néhány tízezer főre tehető azok száma, akik valamilyen szinten azonosulnak a prepper szemlélettel. Hozzá kell tenni, vidéken számos ember, aki a spájzot mindig feltölti, és a garázsában tartalékokat halmoz fel, valójában úgy prepper, hogy nem is tudja magáról.

– magyarázta Vasárus Gábor.

Ezek a leggyakoribb indikátorok

A klímaváltozás, a háborús feszültségek, a blackoutok és a globális ellátási láncok sebezhetősége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a „prepping” a társadalmi reziliencia egyik alternatív kifejeződésévé váljon – hívta fel rá a figyelmet a kutató.

Minden katasztrófa, vagy a biztonság-percepciót befolyásoló esemény után van egy új hulláma az érdeklődőknek, így a vörösiszap-katasztrófa vagy a 2013-as hóhelyzet ugyanúgy adott egy lökést, mint a COVID, vagy épp legutóbb a spanyol blackout.

Mint kiderült, az érdeklődők többsége azonban más hobbik felől fedezi fel a prepper mozgalmat, így bushcraftozók, urbex-ezők vagy épp egyszerű túrázók érdeklődésébe is bekerül, például YouTube-os videók alapján.

Nem ugyanazt jelenti nálunk, mint Amerikában

A szakértő szerint 1990 előtt a prepper mozgalom mondanivalója teljesen általános volt: a fokozott készültséget a hidegháború alatt a harmadik világháborútól való félelem hozta létre. A világ nagy részén ekkoriban semmi meglepő nem volt abban, hogy a családi házak pincéjét berendezték óvóhelynek.

Gondoljunk bele, ekkor nemcsak az USA-ban, de Magyarországon is volt az iskolában katasztrófavédelmi oktatás, illetve voltak „túlélő készletek” minden településen.

– magyarázta az ELTE kutatója, majd hozzátette: most ismét olyan kort élünk, ahol ez a készültség egyre inkább indokolt: Európában gyorsan nő a természeti katasztrófák száma – gondoljunk akár csak az elmúlt 15 év nagy árvizeire Németországban vagy Spanyolországban.

EZ IS ÉRDEKELHET

Van egy főváros, amelynek meg se kottyant az árvíz: így tudnánk követni a példáját mi is

A korábbi nagy árvizek tapasztalatai azt mutatják, hogy Bécs védelmi stratégiái jóval hatékonyabbnak bizonyultak, mint más fővárosoké.

A környezeti katasztrófákkal foglalkozó tudományos modellek – így az IPCC előrejelzése is – kivétel nélkül azt jósolják, hogy egyre több katasztrófa lesz, így ez tudományos alapot ad a prepper mozgalom állami szintre emelésére – magyarázta Vasárus Gábor.

Olyannyira, hogy sok helyen már valóban elindult a cselekvés a kormányok részéről: az EU nagy részén a katasztrófavédelem előírja 72 órás túlélőcsomag tartását – és több országban ez kötelező is. Japántól Szerbián át Norvégiáig és Kanadáig teljesen általánossá vált a lakossági felkészülés újra napirendre tűzése.

Itt jön a „DE”: 1990 óta a mindenkori „sikerpropagandába” nem fért bele a katasztrófák emlegetése, így hazánkban még érdemi, szöveges felkészítő anyag, kiskönyv sincs fent a Katasztrófavédelem oldalán. Valójában az a 30 év (1989–2019), amíg Magyarországon úgy csináltunk, mintha katasztrófák és balesetek nem léteznének, volt az abnormális.

EZ IS ÉRDEKELHET

Magyarországon is eljöhet a teljes sötétség napja? Itt a vészforgatókönyv az országos áramszünetre

A spanyol-portugál áramszünet Európa-szerte megkongatta a vészharangot – hiszen kiderült, hogy egyetlen rendszerhiba akár országokat is térdre kényszeríthet. De vajon mit jelentene ez itthon?

Szubkultúra, de már kezd begyűrűzni a mainstreambe

Vasárus szerint fontos kiemelni, hogy a „prepper” egy gyűjtőnév, amely tulajdonképpen több részmozgalom összessége:

• 1950 előtt szinte mindenki „prepper volt”: egy paraszti család fel volt készülve, éves tartalékai voltak, tudták, hogyan kell javítani és pótolni az eszközöket, tudták, hogy a szegfű jó a fogfájásra, a tyúkhúrban meg sok a C-vitamin, és meg lehet enni baj esetén.
• Ez az 1970-es évekre szinte megszűnt. Ekkorra viszont a hidegháború árnyékában kialakult a felkészülés két fő irányvonala:
• A „retreaterek” a városokból a távoli vidékre menekültek volna, és a hegyekben akartak túlélni – ide tartozik Sam Altman is (az OpenAI/ChatGPT atyja)

Ez utóbbi csapat szerint a társadalmi összeomlás elkerülhetetlen, és el kell távolodni a városoktól, mert az áram nélkül egy betonsivatag.

Ezzel szemben a „survivalist” csoport viszont a lakóhelyén akart őstermelői módszerekkel és a lakóhely megvédésével boldogulni. Ők földművelést, orvoslást, faragást és fémöntést tanulnak, hogy a kis közösségeket tudják működtetni akkor is, ha egy katasztrófa miatt az államra tartósan nem lehet számítani.

A harmadik irányvonal már a ’80-as években jött létre: a környezetpusztítás miatt ökofalvakba költözők egy részének is voltak prepper szempontjai. Emellé jött 1990 után a bushcraft irányvonal, akik a 17–18. századi erdei túlélés hagyományait őrzik. Valamint már megjelent a modern „városi túlélő” mozgalom is, amely inkább a társadalmi, és kevésbé a természeti katasztrófákra készül. Persze valójában e csoportok között sok az átmenet, nem jelennek meg vegytisztán ma már. Épp ezért nagyon eltérő, hogy ki mire készül és hogyan.

Ezektől a forgatókönyvektől tartanak leginkább a prepperek

A legtöbb felkészülő a tapasztalat szerint az EDC-vel kezdi, azaz olyan kis készlettel, ami a mindennapokban segíthet kellemetlen helyzeteket átvészelni, majd később kezdenek érdemben felkészülni.

Hazánkban a víz biztosítása a legfontosabb – gondoljunk a nyári aszályokra. A legtöbb prepper ezután azt a 72 órás menekülőzsákot készíti el, amit az EU is ajánl. Ez nemcsak hatalmas katasztrófák esetén jó, de akár akkor is hasznos, ha gázszivárgás vagy tűzszerész-munkák idején kiürítik az utcát. Sajnos a legnagyobb hiányosság hazánkban – prepper téren –, hogy az elméleti önképzést a többség hanyagolja. Gondolok itt akár a valóban használható elsősegélytudás megszerzésére, vagy épp a hazánkban termő, valóban hatásos gyógynövények ismeretére.

Az inflácó egy válságtünet, de még nem katasztrófa

A szakértő szerint nincs direkt az összefüggés a mozgalomhoz való csatlakozás és a megélhetési válság között. Mint mondja: a prepper mozgalom iránti érdeklődést általában közvetlenül a katasztrófák növelik, például egy környezeti vagy ipari katasztrófa.

Viszont akik már minimálisan érdeklődnek a felkészülés iránt, azok bevonódását segíti mélyíteni a hazai infláció és a gazdasági helyzet.

A rossz magyar beidegződések erősebbek, mint a globális mozgalom

Mint kiderült: a magyar társadalom kimondottan individualista, ez alól pedig a prepperek sem kivételek. Úgy tűnik, más országokhoz képest nálunk kimondottan kevés a csoportos kezdeményezés, azok is általában relatíve kis létszámúak.

Ez azért különösen nagy gond, mert reálisan nézve a rezilienciához szükség van gy minimális létszámra, a készségek és a munkák megosztása miatt.

– mondja a szakértő.

Akiről kiderül, hogy gyakorló prepper, stigmákra is számíthat

„A 2000-es években több médiatermék szándékosan összemosta az amerikai militarista csoportokat és a preppereket, gyakorlatilag hazudoztak a nézettség érdekében.” – adott hangot a frusztrációjának Vasárus, aki nem győzi hangsúlyozni:

valójában a prepper mozgalom nagyon sokféle embert jelent: a múzeális fegyverek gyűjtőjét, a főorvost, a programozót vagy épp a favágót ugyanúgy megtaláljuk a csoportokban, mint a sokgyermekes háztartásbelieket.

Tetszik, nem tetszik, a jövőben mindenkiből egy kicsit „prepper” lehet

A környezeti és társadalmi eredetű katasztrófák, háborúk és egyéb, az életet bizonytalansággal megtöltő folyamatok, valamint maga a klímaváltozás is azt mutatja, hogy a lakosság rezilienciáját sürgősen növelni kell. Ebben persze csak egy eszköz a prepper mozgalom, hiszen a hosszú távú hatásokkal járó eseményekre való felkészülést nem lehet egyénileg meglépni, az állami szintű feladat.

„Viszont kell egy kritikus mennyiségű ember, aki óhajtja a felkészülést, hogy a politika cselekedjen is. Jelenleg például egyáltalán nem jellemző, hogy a településeknek bármire is használható stratégiájuk legyen katasztrófák esetére; a legtöbb meglévő terv csak az íróasztalnak készülő papírgyártás, többségük semmitmondó.” – zárta gondolatait Vasárus Gábor