Kirúgtak? Nincs mitől félned...

Gavin Cullen Londonban dolgozott a Deutsche Banknál szenior pozícióban, mikor hat évvel ezelőtt egy leépítés miatt elküldték. Saját bevallása szerint is rettenetes volt az érzés, hogy míg az egyik héten több mint 80 órát dolgozott, a másik héten már semmi munkája nem volt.

Azonban hamar felkelt a pofon után, s saját céget alapított, s változás-menedzserként alapozta meg új karrierjét, munkája pedig arról szól, hogy a felvásárlások után megteremtse az egyes befektetési bankokban, vagyonkezelő cégekben az egységet.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy lógázná a lábát, mivel önfoglalkoztatóként is rengeteg időt tölt munkával. Mindezek mellett azonban sokkal változatosabb a munkája mint eddig, s sokkal jobban össze tudja azt egyeztetni a magánéletével. Cullen esete pedig egyáltalán nem egyedi.

Németországban, Hollandiában, Franciaországban és az Egyesült Államokban a kis cégek vezetőinek 5-9 százaléka azért vágott bele az önfoglalkoztatásba, mert a leépítések miatt elveszítette az állását, legalábbis ez derül ki a Hiscox felméréséből. Az Egyesült Királyságban pedig még ennél is magasabb a szóban forgó arány, a kisvállalkozók közel ötöde indult el ilyen módon. Mások, akiket elküldtek cégüktől, s nem kezdtek önállóan vállalkozásba, azok közül sokan utazásra, illetve átképzésre használják a nyakukba szakadt időt.

Minden jóban van ugyanakkor valami rossz, mivel a vállalkozóvá válás nem csupán a fényes karrier lehetőségét hordozza magában, hanem számos buktatója is akad, s igen magas kockázatokat hordoz magában. Ahhoz hogy megelőzhessük a bukást, mindenképpen alapos mérlegelésre van szükség, mielőtt új céget alapítanánk.

Az életkor, illetve az élethelyzet nagy mértékben meghatározza azt, hogy hova mehet tovább az, akinek megszűnt az állása. A 31 éves Cathy Bryan például stratégiai igazgatóból lett iskolai tanár. Ez a durva karrierváltás nem is olyan meglepő, mivel a Proteus Consultancy felmérése szerint csupán az alkalmazottak 9 százaléka dolgozik olyan helyen, illetve munkahelyen, amely illik a személyiségéhez.

Ennek ellenére természetesen az számít ésszerűnek, ha először azon a területen nézünk körül, ahol már felépítettük az eddigi tudásunkat, tapasztalatainkat. S csak akkor új területre merészkedni, ha itt nem találjuk meg az új lehetőséget.

Annak ellenére, hogy elméletileg tilos kor alapján diszkriminálni munkaerő-felvételkor, általánosan érvényes, hogy az idősebb munkaerő hátrányból indul. Peter Smith például 54 évesen veszítette el környezeti kockázati igazgatói állását az Arthur Andersen összeomlásakor, majd ahelyett, hogy dúskált volna a riválisok állásajánlataiban, egyszerűen nem talált állást.

Mikor az egyik nagy biztosító-társaság már a negyedik interjúra hívta be, miután már közel 11 órát beszélgettek vele, Smith ráébredt arra, hogy nem is akarják a céghez felvenni, csupán ki akarják használni, mint információforrást. Ekkor adta fel az álláskeresést, s saját tapasztalatait felhalmozva létrehozott egy internet-alapú eszközt, mellyel az egyes cégek könnyedén felbecsülhetik a társadalmi, környezeti és gazdasági események hatásait a saját működésükre és embereikre.

Most azonban vélhetően nehezebb dolga akad majd a leépítés után álló titánoknak, hiszen még nehezebben juthatnak induló tőkéhez az induló vállalkozások.