Gyurcsány a jobboldalról

A blog első részében Gyurcsány Ferenc a polgári attitűdről fejti ki véleményét:

"Nem hiszem, hogy létezhet sikeres és hiteles polgári politizálás szélesebb értelemben polgári attitűd nélkül. Nem egyszerűen arról beszélek, hogy nem elég polgárnak lenni, hanem annak is kell látszani, hanem sokkal többről. Arról, hogy a polgárként való létezés nem felvett magatartási normákat, nem egyfajta külcsínt jelent, hanem autonómiát, önállóságot, függetlenséget."

Majd ezt követően kitér a jobboldal problémáira is:

"Az, amit látok ma a jobboldalon, annak jelentős része nyomokban sem hasonlít az általam elképzelt, elfogadott polgári gondolkodásra, mentalitásra, attitűdre. A mai jobboldal nem elhanyagolható részére nem a szabad, független, önálló, jogait és kötelességeit megtartó, másokat tisztelő polgári erények jellemzőek. Amikor és ahol az a háttérben mégis felfedezhető, akkor és ott az alig látható, mert az egész jobboldalra árnyat vet a nemzeti radikalizmus és a szociális populizmus.

A következményeket látjuk a térségben. A nemzeti radikálisok nem a polgári erények megmutatásában vitézkednek. És e tekintetben nincsen különbség magyar, szlovák, lengyel vagy szerb nemzeti radikálisok között. A nemzeti radikálisok nem a szabadság, a függetlenség, a tisztelet, a teljesítmény politikájából építkeznek, hanem sértettségből. A nemzeti büszkeséget összekeverik a nemzeti felsőbbrendűséggel. A szociális populizmusnak semmi köze nincsen a befogadó társadalomhoz - a megkésettség, a lemaradás vitathatatlan történelmi tényét fordítják a lehető legleegyszerűsítőbb módon egyéni szociális sérelemmé és ígérnek gyors és közvetlen, ebből fakadóan irracionális megoldást válaszul. Nem veszélytelen a nemzeti radikalizmus és a szociális populizmus összekapcsolása, mert a kettőnek együtt már érdemi társadalmi támogatottsága tud lenni. Többségre azonban Magyarországon nem tud jutni. Rövid távon lehet építeni a szociális elégedetlenségre, de annál Magyarország világibb és modernebb ország, hogy erre sikeres stratégiát lehetne építeni. Ha hosszú évek vacakolása után úgy dönt a jobboldal, hogy a konzervativizmus, a kereszténydemokrácia a nemzeti liberalizmus útját elhagyva nem modern, mai politikai erővé formálja magát, hanem radikális akciópárttá válik, akkor, bár hízeleghet magának, hogy akár pár százezer embert is ki tud vinni az utcára, de ebből hosszú távon nincs kormányzó képesség. Láttunk már pártot, amely rendre ki tudott vinni 50-60 ezer embert az utcára és végül kiderült, hogy ennél nincs sokkal több szavazója. De ez nem a baloldal problémája."