A gazdasági összeomlás fenyeget egy ázsiai országot: vége az évtizedek óta fenálló rendszernek?

A 2025 decemberében kirobbant iráni társadalmi feszültségek eleinte szórványos megmozdulásokként jelentkeztek. A teheráni bazárban lehúzott redőnyök és bezárt üzletek jelezték először a kereskedők elégedetlenségét, majd a tiltakozások gyorsan átterjedtek más városrészekre és régiókra. A hatósági kommunikáció igyekezett minimalizálni az események jelentőségét: a Fars hírügynökség például Teheránban 50–200 fős csoportokról számolt be, ami a tízmilliós főváros léptékéhez képest statisztikailag valóban elenyészőnek tűnhetett - írja a Portfolio. 

A valóság azonban ennél jóval összetettebb képet mutatott. Néhány napon belül több tízezres tömegdemonstrációk szerveződtek, és különösen a nyugat-iráni területeken váltak erőszakossá az összecsapások. A Reuters által idézett jogvédő szervezetek adatai szerint már az első héten legalább tizenhat halálos áldozatot követeltek az események, és több száz embert vettek őrizetbe. Máleksáhiban a tüntetők megpróbálták megrohamozni a rendőrséget, ahol mindkét oldalon voltak halálos áldozatok.

A gazdasági összeomlás anatómiája

A demonstrációk közvetlen kiváltó oka a nemzeti valuta drasztikus gyengülése volt. December végén a dollár szabadpiaci árfolyama 1 390 000 riálig romlott, majd európai üzleti források szerint 1,42 milliós mélypontot is elért. Ez a tempójú értékvesztés ellehetetlenítette a normális kereskedelmi tevékenységet: az üzlettulajdonosok képtelenek voltak kiszámíthatóan beárazni készleteiket, miközben a lakosság nem láthatta előre, mennyit ér majd a fizetése a következő hónapban.

Az inflációs spirál tovább súlyosbította a helyzetet. A hivatalos adatok szerint 2025 októberében az áremelkedés üteme elérte a 48,6 százalékot, ami hároméves csúcsot jelentett. Az importtermékek drágulása, a hazai előállítási költségek növekedése és a jövedelmek reálértékének zuhanása együtt teremtett elviselhetetlen terhet a lakosság számára.

A jegybankelnök, Mohammad Reza Farzin lemondása tovább mélyítette a bizalmi válságot. Bár egyetlen személycsere nyilvánvalóan nem orvosolhatta a strukturális problémákat, a lépés mégis komoly szimbolikus jelentőséggel bírt mind a piacok, mind a lakosság szemében.

A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint Irán gazdasága 2025-ben mindössze 0,6 százalékkal bővült, ami a magas inflációval párosulva stagflációs környezetet eredményezett. A Világbank elemzése még aggasztóbb képet festett: becslésük szerint a szegénységi ráta, amely 2023-ban 19,9 százalék volt, 2025-ben mintegy kétmillió fővel emelkedhetett. Egy különjelentés szerint 2025–26-ban a szegénység "25 százalékkal emelkedhet", miközben a területi és nemek közötti egyenlőtlenségek továbbra is jelentősek maradnak.

Gazdasági követelésekből politikai kihívás

A megélhetési gondokból induló elégedetlenség hamar nyílt rendszerkritikába torkollott. A tüntetők Ali Hámenei ajatollah személyét és az iszlám köztársaság legitimációját is megkérdőjelezték, ami az országban különösen érzékeny kérdésnek számít. A "Nő, élet, szabadság" jelszó újbóli felbukkanása jelezte, hogy a gazdasági követelések mellett a szabadságjogok és a politikai reformok iránti igény is erőteljesen megfogalmazódott.

A kormányzat kettős választ adott a kihívásra. Egyfelől gazdasági engedményeket helyezett kilátásba, és technokrata megoldásokat ígért az inflációs nyomás enyhítésére. Másfelől a biztonsági apparátus egyre keményebb fellépést alkalmazott, miközben a hivatalos narratíva külső erők – az Egyesült Államok, Izrael és "ellenséges hírszerző szolgálatok" – által szított zavargásokról beszélt.

Nemzetközi következmények

Az iráni belső instabilitás közvetlen kockázatot jelent a globális energiapiacokon. Bár az ország a szankciók ellenére is jelentős nyersolajexportőr maradt – elsősorban ázsiai relációban –, egy elhúzódó válság veszélyeztetheti a kitermelés és a szállítás stabilitását. A piaci szereplők különösen érzékenyen reagálnak a Hormuzi-szorossal kapcsolatos biztonsági aggodalmakra, amelyek geopolitikai kockázati prémium formájában épülhetnek be az árakba.

Az európai gazdaságok számára, bár közvetlen iráni olajimportjuk minimális, a közel-keleti instabilitás növekedése emelheti az energiaárakat. Ez különösen problematikus lehet az energiadiverzifikációs törekvések közepette, amikor az LNG-piac amúgy is feszes, és az infláció elleni küzdelem még nem zárult le. Egy mélyülő iráni válság középtávon migrációs nyomást is generálhat, ami további kihívásokat jelenthet az Európai Unió számára mind gazdasági, mind politikai téren.