Kína kemény lépése Magyarországra is fájdalmasan visszaüthet: az egész német autóipar veszélyben

A német gazdaság az elmúlt két évtizedben elsősorban csúcstechnológiájú iparának köszönhette dinamikus növekedését, az utóbbi években azonban a szektort érintő problémák gyakorlatilag recesszióba taszították az országot. Szakértők egyetértenek abban, hogy a nehézségek fő forrása a Kínával szemben kialakult túlzott külkereskedelmi függőség. Az Európai Unió kezdeményezései a kiszolgáltatottság mérséklésére valódi politikai akarat hiányában és bürokratikus akadályok miatt eddig nem hoztak eredményt - írja a Portfolio.

2025 őszén a koronavírus-járványhoz hasonló globális chiphiány veszélyezteti Európa, különösen Németország ipari vállalatait. Ez a termelés akadozását és több tízmilliárd eurós bevételkiesést okozhat a kontinens legnagyobb gazdaságának. A helyzet rávilágít, hogy a gépgyártásban nélkülözhetetlen ritkaföldfémek és chipek kínai exportjának állami korlátozása mennyire kiszolgáltatottá teszi Németországot és Európát, amely így az USA helyett a Kínával zajló kereskedelmi háború igazi vesztesévé válhat.

A Német Elektromos és Elektronikai Gyártók Szövetségének (ZVEI) becslése szerint a pandémia idején a chipellátási problémák több mint 102 milliárd eurónyi veszteséget okoztak a német gazdaságnak, ami a 2024-es GDP 2,37 százalékával egyenértékű. A jelenlegi helyzet súlyosságát növeli, hogy a problémát nem egyszeri globális sokk, hanem tartósnak ígérkező geopolitikai feszültségek és hatalmi küzdelmek okozzák.

Kína áprilisban, az USA-val folytatott kereskedelmi háború eszkalálódásakor jelentette be, hogy korlátozza az autógyártáshoz szükséges hét ritkaföldfém exportját, ami ellátási zavarokat és jelentős áremelkedést eredményezett a világpiacon. Bár Donald Trump és Hszi Csin-ping legutóbbi találkozóján megállapodás született a korlátozások részleges feloldásáról, ez szakértők szerint csak átmeneti megoldást jelent. Az európai érdekek képviselete hiányzott a tárgyalásokról, ami jól mutatja a kontinens gazdasági kiszolgáltatottságát és csekély geopolitikai befolyását.

Míg a ritkaföldfémek ellátási gondjai ideiglenesen enyhülni látszanak, a félvezetők és chipek esetében továbbra is súlyos a helyzet. Kína idén ősszel korlátozta a holland Nexperia leányvállalata felé történő chipszállítmányokat, miután a holland kormány nemzetbiztonsági okokra hivatkozva átvette a cég irányítását. Ez azonnali ellátási problémákhoz és áremelkedéshez vezetett, mivel a vállalat mintegy 40 százalékos részesedéssel rendelkezik az európai piacon.

A német autóipar ritkaföldfémek és chipek tekintetében szinte teljesen kínai beszállítóktól függ, ami rendkívül sebezhetővé teszi a vállalatokat a kereskedelmi konfliktusokkal szemben. A helyzetet súlyosbítja, hogy az elmúlt évtizedekben a termelővállalatok többsége költséghatékonysági megfontolásokból az alacsony készletekkel működő (lean, just-in-time) termelési folyamatokra állt át. A jelenlegi évtizedet azonban a globalizáció visszaszorulása és magas bizonytalanság jellemzi, amikor az ellenálló-képesség és a jelentős tartalékok már nem többletköltséget, hanem értéket képviselnek.

A német autóipari vállalatok azonban nem reagáltak megfelelően a koronavírus-járvány óta sokasodó figyelmeztető jelekre, és továbbra is minimális tartalékokkal működnek. Ahogy Arno Antlitz, a Volkswagen pénzügyi vezetője fogalmazott: "napról napra, hétről hétre biztosítjuk a termelést."

A német és európai ipar nehéz ritkaföldfém- és magnéziumellátása szinte kizárólag Kínából történik, de a könnyű ritkaföldfémek és a gallium esetében is kétharmadot meghaladó súllyal rendelkeznek a kínai beszállítók. Ezek az adatok egyértelműen mutatják, hogy a kínai exportkorlátozások súlyos problémákat okoznak az európai iparvállalatoknak, a beszállítói hálózat diverzifikálása pedig sürgető feladat mind a vállalatok, mind a nemzeti kormányok és az Európai Unió számára.

A 2000-es évek első évtizedében tapasztalt dinamikus német gazdasági növekedést nagyrészt a kínai kereslet hajtotta. A Kínába irányuló német export döntő részét autók, gépipari termékek, precíziós műszerek és mérnöki szolgáltatások tették ki. A Volkswagen, a Mercedes és a BMW bevételének 30-40 százalékát a kínai piacról szerezte. A német iparcikkek iránti kereslet 2001 és 2012 között folyamatosan növekedett, ami a középvállalatok, az innováció és a munkaerőpiac számára egyaránt előnyös volt.

Hszi Csin-ping elnök hatalomra kerülése után azonban Kínában előtérbe került a gazdasági és technológiai függetlenség, valamint a nemzetbiztonság kérdése. Az állam hatalmas összegeket fordított a hazai vállalatok innovációjának támogatására és a technológiai felzárkózásra. Az európai, főként német vállalatok nem tudtak lépést tartani a kínai állami fejlesztésekkel és az emiatt csökkenő árakkal, versenyképességük az elmúlt évtized közepétől romlani kezdett, ami idővel piacrészesedésük csökkenéséhez vezetett.

Szakértők szerint Németország vállalatai és kormányai az elmúlt évtizedekben két súlyos tévhit mellett tartottak ki. Az egyik, hogy a nyugati világba integrált Kína gazdaságilag nyitott, társadalmi-politikai pluralizmust megvalósító állammá alakul. Valójában ennek ellenkezője történt: Hszi Csin-ping elnöksége alatt Kína önellátó, technológiailag fejlett gazdasági nagyhatalommá vált, amely a modern világgazdaság számos kulcsfontosságú szektorában gyakorlatilag monopóliummal rendelkezik.

A másik tévhit szerint Kína hosszú ideig összeszerelő gazdaság marad, és nem tud olyan technológiai fejlődést megvalósítani, ami veszélyeztetné a német vállalatok versenyképességét. Ez a feltételezés is megdőlt az utóbbi évtizedben – az elektromos autók, a mesterséges intelligencia és a napenergia-termelés területén ma már Kína a világ vezető technológiai hatalma.

Az Európai Unió Kínába irányuló exportja 2021-ben érte el eddigi csúcsát, azóta csökkenő tendenciát mutat. Ez különösen érzékenyen érinti a korábban nagymértékben kínai piacokra termelő német vállalatokat. A német cégek egyre nehezebben kapnak kínai megrendeléseket, az ázsiai ország ráadásul a világ többi részén is egyre inkább háttérbe szorítja az európai gyártókat.

A német statisztikai hivatal adatai szerint a Kínával szembeni kereskedelmi mérleg évtizedek óta deficites, a hiány azonban az export visszaesése miatt az elmúlt években növekedni kezdett. Tavaly az egyenleg -66 milliárd euró volt, idén pedig a kereskedelmi háború miatt január és június között az export megtorpant, az import növekedett, ami az idei évre még kedvezőtlenebb mérleget vetít előre.

A 2000-es évek első, a német gazdaság szempontjából sikeres évtizede a vállalatok importjában is hosszú távú változásokat indított el. A termelőcégek egyre nagyobb mértékben támaszkodtak az olcsó kínai nyersanyagokra, ami növelte kiszolgáltatottságukat a világ második legnagyobb gazdaságával szemben.

Kína számos intézkedéssel segítette ezt a folyamatot: támogatta a hazai kitermelés felfuttatását, aminek eredményeként ma messze a világ legnagyobb ritkaföldfém-kitermelője 70 százalékos részesedéssel; koncentrálta a ritkaföldfémek feldolgozását, amelyben részesedése jelenleg 90 százalékos; emellett kínai vállalatok számos külföldi lelőhelyen szereztek bányászati jogot, gyakorlatilag monopolizálva a piacot.

A nagymértékű állami támogatás és technológiai fejlesztés révén Kína fokozatosan technológiai fölénybe került a ritkaföldfémek bányászatában és feldolgozásában, alacsony áraival pedig kiszorította a konkurenciát a piacokról.

A függőség kialakulásához a német kormány és vállalatok magatartása is hozzájárult. A cégvezetők a piacok megtartása érdekében talán az indokoltnál is engedékenyebben viszonyultak a kínai kormányzathoz és vállalati partnereikhez, miközben kritikáikat a német kormányhoz intézték. A német kormány azonban szintén engedékeny hangot ütött meg a Kínával folytatott tárgyalások során, és nem ösztönözte kellőképpen a beszerzési útvonalak diverzifikálását. Mindez ahhoz vezetett, hogy Németország és az Európai Unió fokozatosan elvesztette diplomáciai befolyását Kínában, és ma már csak csekély beleszólása van a nemzetközi kereskedelmi és gazdaságpolitikai kérdésekbe.

A 2010-es nyersanyaghiány időszakához hasonlóan a koronavírus-járvány után sem született hosszú életű, valós gazdasági-politikai támogatást élvező kezdeményezés az alternatív ellátási láncok felkutatására és fejlesztésére. Bár az Európai Bizottság 2022-ben elindította az "Erőforrás EU" (Resource EU) projektet a nyersanyag-önellátás erősítésére, a bürokratikus akadályok és a vállalati támogatás hiánya miatt a kezdeményezés jelentős késedelmet szenved, és bennfentes szakértők szerint akár teljes kudarcba is fulladhat.

Amint az azonnali veszély elmúlik, Németország visszatér a megszokott, olcsó és kényelmes keretekhez, hosszú távú biztonság helyett pedig csak a rövid távú megoldásokra koncentrál

– írják cikkükben a Handelsblatt elemzői. Moritz Schularick, a Kieli Világgazdasági Intézet vezetője szerint: "Csak akkor vagyunk képesek cselekedni, amikor a válság már nem tagadható."

A kínai nyersanyagfüggés mérséklése mára elkerülhetetlen feladattá vált, és a stratégiai irányváltás első jelei már láthatók. Az Európai Unió 2022-ben elindította az "Erőforrás EU" programot, bár a kezdeményezés még a megvalósítás kezdeti szakaszában jár. Németország a kínai beruházásokhoz kapcsolódó állami garanciák csökkentésével, szigorúbb kereskedelmi biztosítékokkal, a hazai chipipar támogatásával és egy, a nem kínai beszerzések költséghátrányának enyhítésére létrehozott nyersanyag-alappal igyekszik csökkenteni az ellátási kockázatokat.

A szakértők szerint a leggyorsabb tehermentesítést az újrahasznosítás kínálná, különösen a neodímium–vas–bór mágneseknél, amelyek szállításában Kína domináns szereplő. Jelenleg alig egy százaléknyi mennyiség kerül vissza ilyen módon a gazdaságba, de szakértők szerint 2050-re az újrahasznosítás akár az ipari igények felét is fedezheti, és a bányászattal ellentétben nem igényelne évtizedes előkészítést.

Európában azonban egyelőre kevés működő újrahasznosítási projekt létezik, és ezek nehezen versenyeznek az olcsóbb kínai alapanyaggal. Óvatosabb értékelések szerint az újrahasznosítás hosszú távon fontos pillér lehet, de a primer kitermelést sosem fogja tudni teljesen kiváltani.

Éppen ezért a külföldi ellátás diverzifikációja is kulcsfeladat marad, ami a kínai vállalatok jelentős piaci jelenléte miatt nehéz feladatnak ígérkezik. Mivel a legtöbb ígéretes helyszínen amerikai szereplők is jelen vannak, egyre élesedik a nyersanyagokért folytatott verseny. Jelzésértékű, hogy a német diplomáciai utak napirendjén megjelent a nyersanyag-ellátás biztonsága – Törökországgal és más középhatalmakkal erősödnek a kapcsolatok –, a beszerzési verseny pedig többpólusúvá válik.

Piaci szakértők szerint a vállalatoknak készletezéssel, ellátásilánc-diverzifikálással és helyettesítő kutatás-fejlesztéssel kellene csökkenteniük a kínai beszállítóktól való függőségüket. Diplomáciai szempontból a kínai exportkorlátozások enyhítése és új kereskedelmi és nyersanyag-megállapodások megkötése jelentene valós támogatást. Emellett a jobb adatgyűjtés és célzott állami készletek is mérsékelhetnék a sérülékenységet, a Kanadával, Mexikóval és közel-keleti államokkal esetlegesen kötendő kereskedelmi szerződések pedig szélesebb hozzáférést biztosíthatnának a kritikus alapanyagokhoz.

A német autóipari vállalatok válsága nemcsak Németország, hanem Magyarország gazdasági kilátásaira is negatív hatással van. A német piacokra termelő hazai vállalatok már az elmúlt években is érezték a kereslet csökkenését, ami lassította a magyar gazdaság növekedését. Ez leginkább a németországi export és a hazai gépipari vállalatok termelésének visszaesésében mutatkozott meg. Bár a külkereslet csökkenése önmagában nem felelős a hazai gazdaság jelenlegi gyenge teljesítményéért, becslések szerint nélküle valószínűleg fenntartható lett volna egy mérsékelt növekedési pálya.

A német vállalatok versenyképességének romlására és külföldi piacvesztésére utaló jelek alapján a szakértők szerint a szektor kilátásai tartósan kedvezőtlenek maradnak, egy újabb chiphiány pedig akár újabb komoly válságot is előidézhet.

Bár a német kormány idén ősszel elfogadott egy bürokráciacsökkentő intézkedéscsomagot, amely a vállalatok terheit is mérsékli, a szakértők szerint stratégiai szemléletváltásra és mélyrehatóbb strukturális reformokra van szükség a válságból való kilábaláshoz.

Rövid távon a német kormány gazdaságélénkítő intézkedései (infrastrukturális beruházások, magasabb védelmi kiadások) valamelyest enyhíthetik a szektort sújtó problémákat, de tartós fellendülés csak a versenyképesség javításától várható. Az ilyen reformok megvalósítása azonban hosszú időt vesz igénybe, ami nem sok jót ígér a német és magyar ipari kilátások tekintetében.

Az iparági szakértők szerint a német autógyártás válsága tartósnak ígérkezik, így nem lenne meglepő, ha a magyar ipari termelés sem tudna belátható időn belül visszatérni a 2023-as, válság előtti szinthez.

Hogyan értékelik anyagi helyzetüket a magyarok 2025 végén?

Átfogó felmérést indított a Pénzcentrum. A kutatás célja, hogy átfogó képet adjon arról, miként értékelik a magyarok saját pénzügyi helyzetüket, és milyen tényezők befolyásolják anyagi biztonságérzetüket. A felmérés kitér a kiadások fedezetére, az adósságokra és a megtakarításokra is, valamint arra, mennyire érzik stabilnak saját helyzetüket a válaszadók. Köszönjük, ha támogatod a munkánkat egy kitöltéssel!