Rengeteg magyar gyermek szenved ettől a súlyos problémától: óriási a tanácstalanság

A szülők 25-33 százaléka szembesül valamilyen evéssel kapcsolatos nehézséggel gyermeke nevelése során. A szakirodalmi adatok szerint a 3 év alatti gyermekek 7-36 százalékánál figyelhető meg problémás evési magatartás. Ezek a viselkedésformák általában a normál fejlődés részei és idővel megoldódnak, de esetenként táplálási zavarrá vagy evészavarrá alakulhatnak, ami negatívan befolyásolhatja a gyermek tápanyagbevitelét és fejlődését.

A táplálási nehézségek hátterében számos ok állhat, beleértve a fejlődési, szervi és funkcionális eltéréseket, valamint a szülő-gyermek kapcsolati zavarokat is. Mind a megelőzés, mind a korai felismerés kulcsfontosságú.

A gyermekek tápanyagszükséglete jelentősen eltér a felnőttekétől. Az első életévben tapasztalható gyors fejlődés miatt a testtömegre vetített energiaszükséglet magasabb, és ez a tendencia a következő években is folytatódik. Különösen fontos a megfelelő fehérje-, zsír-, D-vitamin-, kalcium-, vas- és cinkbevitel biztosítása.

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által kidolgozott gyermek Okostányér® segít a szülőknek a megfelelő táplálkozás kialakításában. Az ajánlás hangsúlyozza a változatos zöldség- és gyümölcsfogyasztás, a teljes kiőrlésű gabonafélék, a sovány húsok, a hal, valamint a tej és tejtermékek fontosságát. Emellett javasolja a túlzott só-, zsír- és cukorbevitel korlátozását.

A gyermekek számára napi nyolc pohár folyadék fogyasztása ajánlott, amelynek nagyobb része víz legyen. Emellett napi legalább egy óra intenzív testmozgás is javasolt.

A válogatósság, vagyis amikor a gyermek által elfogadott ételek köre beszűkül, különösen gyakori jelenség a kisgyermekkorban, jellemzően 1,5 éves kor körül. Ennek evolúciós háttere van: ebben az életkorban a gyermekek önállóbbá válnak, és védelmet jelentett számukra, ha csak az ismerős, biztonságos ételeket fogyasztották.

Az étel neofóbia, vagyis az új ételek következetes elutasítása szintén gyakori jelenség. A gyermekek általában előnyben részesítik a piros, narancssárga, édes ízű ételeket, míg tartanak a zöld színűektől, amelyek a természetben gyakran keserű ízűek vagy éretlenek. Bár ez a viselkedés régen életmentő lehetett, ma sok szülőnek okoz nehézséget, amíg nem ismerik fel, hogy természetes fejlődési szakaszról van szó.