Küszöbön a totális összeomlás: durva vízhiánnyal kell szembenéznie a legtöbb magyarnak hamarosan

Európa egyre növekvő vízhiánnyal, vízminőség-romlással és az emberi jólétet és a gazdasági versenyképességet fenyegető éghajlatváltozással néz szembe. Eközben a kontinens vízkészleteire egyre nagyobb nyomás nehezedik: a fenntarthatatlan földhasználattól, a szennyezéstől és az éghajlatváltozástól kezdve a víz iránti megnövekedett keresleten át a urbanizációig és a növekvő népességig. Ezek megoldása bizony sokrétű, komplex és sokszor szinte megoldhatatlannak tűnő feladatot jelent. Vajon tényleg az?

A víz már régen nem tekinthető kimeríthetetlen erőforrásnak. Mégis sokszor alulértékeljük a jelentőségét, és csak akkor kapunk észbe, amikor rémálomszerű helyzetekkel szembesülünk. Amikor kevés van belőle vagy épp túl sok, amikor szennyezett, vagy amikor elhanyagolt a kapcsolódó infrastruktúra, például régiek és elavultak a vízhálózatok. Sokszor egyszerűen nem törődünk ezzel addig, amíg a probléma már kritikus problémát nem jelent. Fel kell ismernünk a víz valódi értékét, és ennek megfelelően kell alakítanunk politikáinkat, beruházásainkat és mindennapi gyakorlatainkat. Ez az esemény a probléma megoldása iránti sürgető igény, a remény és a kreativitás jegyében jött létre, hogy új lehetőségeket tárjunk fel

– mondta Jessika Roswall, a környezetvédelmi, vízgazdálkodási ellenálló képességért és a versenyképes körforgásos gazdaságért felelős biztos a fórum megnyitóján, amit az Európai Bizottság a Gazdasági és Szociális Bizottsággal (EESC) és a Régiók Európai Bizottságával (CoR) együttműködésben szervezett.

A bizottság célkitűzései között minden korábbinál magasabb szintre került a vízbiztonság. A döntéshozók ezért három egymásra épülő, hosszú távú célt fogalmaztak meg, amelyek meghatározzák az előttünk álló évtizedeket:

• A víz körforgásának helyreállítása. Ez nélkülözhetetlen a klímaváltozás hatásainak kezelésében, hiszen sokkal elfogadhatóbb és hatékonyabb stratégiára van szükség, mint amit eddig alakítottak ki. A vízkörforgás ma nincs egyensúlyban.
• Vízhatékony gazdaság kialakítása. Ennek megvalósítása gazdasági és környezeti szükségszerűség, amelyben kulcsszerepet játszik a mezőgazdaság, az ipar és az energiagazdálkodás. Ezek az ágazatok nemcsak nagy vízfelhasználók, hanem jelentős befolyással bírnak arra is, hogyan alakul a víz minősége és elérhetősége a jövőben.
• A tiszta és megfizethető vízhez való hozzáférés. Ez mindenkinek jár, amit egyértelműen emberi jogként kell meghatároznia a döntéshozóknak.

A fórumon többször elhangzott, hogy ezek a célok csak úgy valósulhatnak meg, ha a kis önkormányzatoktól a kormányzatokon át a gazdasági szektorig minden szereplő komoly részt vállal a feladatokból. Úgy tűnik, minden eddiginél nagyobb szükség van az innovációra, mert a víz hatékony védelméhez kreatív, rugalmas és azonnali cselekvés kell.

Több eurómilliárdos veszteség minden évben

A tiszta, igazságos és versenyképes átmenettel kapcsolatos rendezvényen a résztvevők hat, megoldásokra fókuszáló panelbeszélgetésen vettek részt, amelyek az európai vízhiány legsürgetőbb dimenzióit tárgyalták. A témák az innováció finanszírozásától az ipari versenyképesség erősítésén és a vízhatékonyság skálázásán át a városi vízgazdálkodásig, a digitális átalakulási lehetőségekig és a 2050-re vízbiztonságos Európa megteremtéséhez szükséges készségekig terjedtek.

A vízbiztonságnak sokkal határozottabban kell megjelennie az európai irányelvekben. A kihívások száma folyamatosan nő, és ezt a mindennapokban is érezzük. Számos európai embernek szinte egyszerre van gondja a túl kevés és a túl sok vízzel, ráadásul egyre gyakrabban fordul elő, hogy a víz a „rossz irányból, árvizek, heves viharok és más természeti katasztrófák formájában érkezik. A 2024-es év a legmelegebb esztendő volt az emberiség történetében, és átlagos felszíni hőmérséklete először lépte át a 1,5 Celsius fokos globális melegedést a pre-indusztriális szinthez képest. Ez egy komoly figyelmeztetés arra, hogy a változás gyorsabb, mint amire felkészültünk. A gazdasági terhek pedig drámai mértéket öltöttek, hiszen a vízzel kapcsolatos károk költsége több tízmilliárd eurót jelent évente. Az emberek nyilván aggódnak, hiszen otthonok és munkahelyek semmisültek meg egyik napról a másikra

– hangsúlyozta Teresa Ribera, a tiszta, igazságos és versenyképes átmenetért felelős ügyvezető alelnök, akinek meggyőződése, hogy nem épülhet klímatűrő világ a vízrezilienciától függetlenül, mert szerinte a víz Európa versenyképes jövőjének az egyik alapköve.

Ugyanakkor a jelenlegi rendszer átláthatatlansága sok helyen bizonytalanságot okoz. És ott van a számok valósága!

Európában a népesség 1,5 százaléka még mindig alapvető higiéniai létesítmények nélkül él, és mindössze 4 százalék nem jut biztonságos ivóvízhez.

Ezek a számok azt mutatják, hogy a vízbiztonság kérdése megoldás után kiált. Szakemberek szerint a vízzel kapcsolatos politikákat és beruházásokat sokkal egyértelműbb elköteleződéssel kell kezelni. A fórumon egyértelművé vált, hogy a vízhez való hozzáférés és annak védelme Európa jövőjének egyik legmeghatározóbb kérdése.

Teresa Ribera szerint a víz mindent összeköt, ami fontos számunkra, az éghajlattól és az ipari versenyképességtől az élelmezésbiztonságig és a méltányosságig. Ahogy fogalmazott, a víz az élet, a közös felelősség, és egy versenyképes, méltányos és biztonságos Európa alapja. A vízhez való alkalmazkodóképesség nem véletlenül került Európa politikai napirendjének fókuszába: sok európai ugyanis a vízen keresztül tapasztalja meg az éghajlatváltozást.

Vízszegénység sújtja a lakosság jelentős részét

Az európai vízgazdálkodási stratégia több, mint harminc célzott intézkedést tartalmaz, amelyek segítenek nekik hatékonyabban gazdálkodni a vízzel, miközben támogatják az uniós vízjogszabályok végrehajtását.

Az embereket és a közösségeket kell az uniós vízpolitika középpontjába helyezi. A vízhiány és a szennyezés mindannyiunkat érint, de a teher a legkiszolgáltatottabbra hárul. A vízhez való méltányos hozzáférés azonban az igazságosság kérdése. Európa vízügyi jövője végső soron az emberek, a megélhetés és a jövő generációinak védelméről szól. A víz kulcsfontosságú lehet a versenyképesség, az egyenlőség, a közösségek jólétének megőrzése területén. Ahol több tekintetben is bőven akad teendő. Döbbenete, de mintegy tízmillió ember él ma vízszegénységben Európában, nem megoldott helyben a folyamatos vízellátás, sem vezetékes víz, sem a saját kút révén

– magyarázta Séamus Boland, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke, amely két éve előterjesztette a Kék Megállapodás (angolul Blue Deal) átfogó ajánláscsomagot a stratégiai prioritást jelentő fenntartható európai vízpolitikára vonatkozóan.

A Blue Deal vízügyi stratégiai kezdeményezés azt a célt szolgálja, hogy a víz technikai, politikai, gazdasági és társadalmi prioritássá válhasson. A kezdeményezés tizenöt rányelvet, valamint huszonegy konkrét intézkedést tartalmaz annak érdekében, hogy a vízbiztonság, a fenntartható vízgazdálkodás és a klíma-reziliencia integrált módon épüljön be az uniós szakpolitikákba.

A Kék Megállapodás célja, hogy a vízhez való hozzáférést alapvető emberi jognak tekintse, modernizálja az elöregedett víz- és szennyvízhálózatokat, ösztönözze a hatékony vízhasználatot az iparban és mezőgazdaságban,

valamint megerősítse a tagállami és regionális együttműködést a vízkészletek védelmében.

Az elsődleges vízszegénység több mint 200 ezer főt érint hazánkban, ami a lakosság több mint 2 százalékát jelenti. Ennek oka lehet egzisztenciális (amikor az anyagi helyzet nem teszi lehetővé a vízellátás megoldását) vagy ökológiai (amikor a környezeti erőforrások, vagy infrastruktúra nem elégségesek). Ott van azonban a másodlagos vízszegénység jelensége, ami akár milliókat is érinthet Magyarországon. Hogy ez mit jelent? Időszakos vízhiányt (amikor lajtos kocsin hordják a vizet), a területi hátrányok (amikor aszály által fokozottan sújtott országrészeken alakul ki vízhiány), vagy a nem megfelelő vízminőség. A Pénzcentrum korábbi adatgyűjtése alapján több mint 3 millió ember élhet ma olyan településen hazánkban, ahol nem megfelelő a csapvíz minősége.

Globális vízválsággal nézünk szembe

A fórumon hangsúlyozták, hogy a víz egyrészt fontos természeti erőforrásunk, másrészt a gazdasági rendszerünk egyik alapja is, amely hatással van minden társadalmi és természeti folyamatra. A vízkörforgás – beleértve a talajban és növényzetben tárolt úgynevezett zöld vizet – kulcsfontosságú ahhoz, hogy a csapadék, a mezőgazdaság, valamint a gazdasági termelés stabilan működjön globális szinten. Ezeket hangsúlyozza a Nemzetközi Vízgazdálkodási Bizottság, új jelentése, amely rámutat arra is, hogy a globális vízkörforgás ma nem marad egyensúlyban, hiszen az emberi tevékenység, az éghajlatváltozás, a földhasználat átalakulása és a túlzott vízfogyasztás mind hozzájárul ehhez az instabilitáshoz.

A jelentést bemutató prezentáció során a szakemberek kiemelték a zöld és kék víz közötti különbséget, és azt, hogyan járulnak hozzá ezek a rendszerek a csapadék kialakulásához és a földi ökoszisztémák működéséhez. Megtudtuk, hogy

a talajnedvességből és növényzetből történő párolgás a csapadék akár 50 százalékát is adhatja a kontinentális területeken,

ami rámutat arra, hogy a földhasználat változásai, mint például az erdőirtás vagy a talajdegradáció a helyi és a regionális csapadékeloszlást is befolyásolhatják.

A jelentés öt kulcsfontosságú missziót fogalmazott meg a globális vízválság kezelésére:

1. Új élelmiszerrendszeri forradalom indítása, amely csökkenti a vízintenzív mezőgazdasági gyakorlatokat;
2. Természetes élőhelyek védelme és helyreállítása, amelyek kritikusak a zöld víz megőrzéséhez;
3. Körkörös vízgazdaság kiépítése, ahol a használt víz újrahasznosítása alapelv;
4. Alacsonyabb vízintenzitású, tiszta energia- és mesterséges intelligencia-éra elősegítése;
5. Biztosítani, hogy 2030-ra egyetlen gyermek se haljon meg szennyezett vagy biztonságos víz hiányában.

Szivacsváros: esőkertek, zöldfalak és vízáteresztő járdák

A fórum egyik kiemelt témája a városi vízmegtartás és a klímaváltozás hatásaihoz való városi alkalmazkodás volt, amelyhez a Pécsi Tudományegyetem által vezetett SpongeCity projekt brüsszeli bemutatása úttörő megoldásokkal járulhat hozzá. Jelentése Szivacsváros, és ezt az elnevezést először Kínában alkalmazták még 2014-ben: maga a kifejezés olyan városi területekre utal, ahol nagyszámú zöld terület kialakításával segítik a csapadékvíz beszivárgását, illetve elnyelését.

Az elmúlt években világossá vált, hogy a városaink nincsenek felkészülve a szélsőséges csapadékeseményekre. Egyre több a villámárvíz és felismertük, hogy tennünk kell valamit, mert a hagyományos vízelvezetési rendszerek egyszerűen nem tudják kezelni a hirtelen lehulló, nagy mennyiségű csapadékot. Innen indult a munka, hiszen olyan megoldást kerestünk, amely természetes módon segít visszafogni, megtartani és elnyelni a vizet. A SpongeCity lényegében egy településtervezési megközelítés, amely a várost szivacsként működteti. Arra törekszünk, hogy a burkolt felszíneket minél több zöldfelülettel, esőkertekkel, zöldfalakkal, vízáteresztő járdák alkalmazásával, belvárosi tavakkal és szivárgó rendszerekkel váltsuk ki, így a terület képes lehet természetes úton elnyelni és lassítani a vizet

– mutatta be a SpongeCity legfőbb törekvéseit és eredményeit a fórumon Borkovits Balázs, a Pécsi Tudományegyetem vezető projektmenedzsere, aki szerint ebben a munkában a legfontosabb tényező az ember.

Ahogy az a szakember prezentációjából kiderült, a projekt során tizenkettő európai településen vizsgálják a helyi adottságokat, fejlesztik a tervezési eszközöket, miközben olyan beavatkozásokat tesztelnek, amelyek mérhetően csökkentik az árvízkockázatot és javítják a városi mikroklímát.