Új őshonos állat itthon: meghódíthatja a boltok húspultjait a borzderes?

Éva és férje, Péter mindketten olyan családba születtek bele, ahol a föld és a természet szeretetét már az anyatejjel együtt szívták magukba. Szinte nem is volt kérdés, hogy mindketten az agrárpályát választják hivatásuknak, amelyen belül többféle végzettséget is szereztek. Péter már a megismerkedésüket megelőzően belekóstolt a gazdálkodásba, míg Éva az egyetemi évek után előbb külföldön, majd idehaza nyert betekintést a mezőgazdasági munkálatokba, hogy aztán nagy elszántsággal vethesse bele magát az immáron közösen végzett munkálatokba.

Fontosnak tartottuk, hogy tájhoz igazodó, természetközeli, többféle mezőgazdasági ágazatot is magában foglaló tevékenységi kört alakítsunk ki, mint amilyen egy „régi típusú”, hagyományos családi gazdaság. Vannak tanyáink, szántónk, legeltetéssel és kaszálással hasznosított Natura 2000 gyepterületeink, másfél hektár szőlőnk, 50 méhcsalád és néhány nagyobb haszonállat

– sorolta Agócs-Paluska Éva, mi mindent foglal magába a Boróka Farm névvel fémjelzett önellátó gazdaságuk.

A homokmégyi székhelyű, de öt szomszédos településen működő farm társtulajdonosa a HelloVidék kérdésére kifejtette, az elinduláskor számtalan megválaszolatlan kérdéssel találták szembe magukat, többek között az állattartással és az egyes folyamatokhoz szükséges technológia kialakításával, és noha 2011 óta gazdálkodnak, a mai napig akadnak még fejlesztendő területek. Az előrelépésben kétségkívül nagy löketet adott a 2015-ben elnyert Fiatal Gazda pályázat, így a vetésen és aratáson kívül, meglévő gépparkjuk segítségével, az összes szükséges teendőért ketten felelnek. A szüret ideje alatt néhány fő idénymunkás segít nekik a megszaporodó feladatokban, de Éva elárulta, lassan kénytelenek lesznek állandó segítséget igénybe venni, mert ketten nem győzik a farm terheit.

Ezek közül csupán egy, ám annál hangsúlyosabb feladat az állattartás, ami alapvetése volt az önellátásra berendezkedett családi gazdaság életében. A fűnyíróként használatos merinó juhoktól azonban hosszú út vezetett, míg rátaláltak a számukra leginkább megfelelő rackajuhokra és a kárpáti borzderes szarvasmarhafajtára.

Akkor még nem lehetett ennyi információt találni a fajtáról. Egy mezőgazdasági szaklapban olvasott cikk indított el minket ezen az úton. A kárpáti borzderes szarvasmarha egy kisebb testű, jól emberhez szoktatható, szinte teljesen extenzív körülmények között is jól tartható szarvasmarha, ideális a biogazdálkodásba vont gyepterületek karbantartására. Nekünk fontos volt, hogy a már nem művelt, egykori „zártkerti” területeket valahogyan szinten lehessen tartani. Ehhez nagyszerűek ezek az állatok

– magyarázta Agócs-Paluska Éva, miként kerültek fel a racka juhok mellé a jámbor kérődzők a palettára. Majd a fajta jellemzésével folytatta:

Mások és saját tapasztalataink szerint is legjobb megoldás a fél-rideg tartás, vagyis a kezes tartás. Ez azt jelenti, hogy tavasztól késő őszig legelőn van az állat, de a borjakat kezdetben lekötjük, magunkhoz szelídítjük, így a legelőn nem okoz gondot sem a fejés, sem az orvosi kezelés. A tartását jellemző szerény körülmények nagyon szívóssá és ellenállóvá alakították a fajtát. A tenyésztése során elsődleges szempont a fajtára jellemző in situ génmegőrzés, azaz a hármas hasznosítás fenntartása (tej- és húshaszon, valamint igáztatás). Mivel a fajta kiválóan alkalmas a háztáji állattartásra, ezért a tevékenység újbóli fellendítésének is fontos eszköze lehet. A fajta rendkívül ellenálló szervezetű és jól alkalmazkodik a legelő állapotváltozásaihoz. Ez utóbbi volt, ami miatt komolyabban kezdtünk vele foglalkozni.

A Boróka Farm tulajdonosai azonban nem álltak meg a szimpla állattartásnál. Mivel akkoriban csak igen nehezen lehetett tiszta génállományú kárpáti borzderes marhához jutni, az első egyedek beszerzése is igazi kihívást jelentett számukra. Bikájukat, Bendegúzt a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságtól vásárolták, de mivel gazdaságuk területén, a középső országrészben egyáltalán nem elterjedt e fajta, az üszők is messzebbről kerültek hozzájuk. Mindez a nehézség a szarvasmarhák génállományának össze-vissza keresztezéséből fakad, amin 2008-tól a Polyán Egyesület igyekszik segíteni a fajtatiszta egyedek tenyésztésével és megismertetésével, amit a Debreceni Egyetem fajtakutatási programja tudományos háttérrel támogatott meg. E fajtamegőrzési munkába kapcsolódott be Éva és Péter 2017 év elején az első két üszőjük megvásárlásával, majd két évre rá csatlakoztak a Kárpáti Borzderes Tenyésztők Egyesület alapító tagságához, mely mára megközelítőleg 100 tagot számlál.

Elég széles a spektrum. Jellemzően elmondható, hogy mind elhivatottak, felismerték a fajta értékeit, és emiatt tartják kisebb vagy nagyobb számban az ország különböző pontjain. Folyamatosan nő a számuk, mivel a fajta olyan egyedülálló tulajdonságokkal bír, mely hiánypótló a magyar fajták között. Az Agrárminisztérium 2020-ban elismerte, mint tenyésztő szervezetet, így mára a kárpáti borzderes mind itthon, mind az Európai Unióban elismert fajtává vált. Az őshonosság elérése, melyet az egyesület célul tűzött ki, várhatóan még tovább lendíti a fajta utáni érdeklődést

– beszélt Agócs-Paluska Éva a hazai tenyésztők közösségéről.

A szakmai körök bevonása és a mezőgazdaságban dolgozók figyelmének felhívása mellett azonban ugyanúgy nagy hangsúlyt fektetnek az átlagemberek megszólítására. Saját példájukon keresztül szeretnék megmutatni másoknak, hogy a természettel egységben, összhangban élni nemcsak lehetséges, de egy egészséges, boldog élet záloga is egyben. Legeltető állattartásukkal képesek voltak visszaállítani a természetes növényflórát az általuk kezelt területeken, miközben az egyre többet emlegetett invazív fajok jelenlétét is visszaszorították. E gyakorlati természetvédő munkát valló, környékbeli gazdálkodókkal összefogva alapították meg az ország 16. natúrparkját, mely 2020 tavaszán hivatalosan is megkapta az Őrjeg és Szőlőhegyei Natúrpark Egyesület név használatát, melynek egyik kiemelt feladata a fenntartható gazdálkodás, köztük a legeltetéses állattartás fenntartása és népszerűsítése.

Hosszabb távon a natúrparkok turisztikai és környezeti nevelési pillérjei kapcsán szeretnénk majd agrotúrákat szervezni, melyek során az Őrjeg természeti látnivalóinak, a települések kulturális értékeinek megismerését a mintagazdaságok (mint például a mi Boróka Farmunk vagy több bioborászat) bemutatásával és kézműves termékek helybeni értékesítési lehetőségeivel szeretnénk majd komplexebbé tenni

– zárta gondolatait jövőbeli terveikkel Agócs-Paluska Éva.