Elképesztő, miket rejt a magyar föld: itt keresgélnek az ügyes kincsvadászok

Jól jelzi a hazai amatőr ásványgyűjtés minőségét, hogy a „törzskönyvezett”, de Magyarországon eddig nem ismert új ásványfajok 50 százalékát ezek az emberek gyűjtötték be. Sőt, a Nemzetközi Ásványtani Szövetség nyilvántartása szerint a hét hazánkban felfedezett új ásványfajból ötöt nekik köszönhetünk. Amatőr ásványgyűjtőnek azok számítanak, akik nem foglalkozásuk okán, hanem kedvtelésből foglalkoznak ásványok, kőzetek, illetve ősmaradványok gyűjtésével - írta a Pénzcentrum. A lap Hollósy Ferenccel, a Magyar Minerofil Társaság (MAMIT) alelnökével beszélgetett.

Hol lehet Magyarországon gyűjteni?

Ha valaki eldöntötte, hogy a hétvégén akár egyedül, akár csoportosan, szervezett módon ásványt szeretne gyűjteni, előzetesen több mindennek utána kell járnia:

• védett területről van-e szó? (pl. nemzeti park vagy Natura 2000-es területen fekvő felhagyott bánya meddője; védett geológiai tanösvény; geológiai alapszelvény stb.);
• vagy magánterületen lévő, működő bányáról van-e szó (bekerített vagy kerítetlen, de időnként ellenőrzött területről van-e szó).

Hollósy Ferenc szerint tehát fontos tisztában lenni azzal, hogy nem lehet mindenhol gyűjteni.

Sőt, a természeti kincsek egy része jogszabályi oltalom alatt áll. „Több jogszabály is foglalkozik a földtani értékek védelmével, azonban az amatőr szintű ásványgyűjtésre vonatkozó szabatos előírások mindmáig hiányzanak a magyar jogalkotásból” – közölte a szakember.

Hollósy Ferenc például megemlíti, a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényt, a Bányatörvényt, de akár az 1996. évi LIII. a természet védelméről szóló törvényt is, mint idevágó passzusokat. Sőt, 2015-ben újabb jogszabály jelent meg, mely a gyűjtés témakörét érinti (55/2015. (IX. 18.) FM rendelet). A szabályzat melléklete hosszasan sorolja mindazon területeket, melyre a rendelet vonatkozik. A lista támpontot adhat a gyűjtőút útvonalának megtervezéséhez (mely területeken kerülendő a gyűjtés).

A gyűjtők vitatják a jelenleg érvényben lévő előírások életszerűségét. Az ő érdeküket szolgálná több, ma már felhagyott vágat nyitva tartása föld alatti gyűjtés számára és a meddőhányókon történő gyűjtés engedélyezése. A vágatok többsége lezárt és elhanyagolt állapotú, a bejutás illegális. Hiányolják a tudományos, szervezett jellegű gyűjtéseket, akár még a védett természeti területeteken is

- értékelte a jelenlegi helyzetet Hollósy Ferenc, aki kiemelte, ilyen szabályok híján az amatőr gyűjtők kénytelenek a jogszabályok vékony mezsgyéjén lavírozni. Pedig ha volnának ilyen szabályok az ilyen gyűjtések szervezése is ellenőrizhetőbbé válna, és a gyűjtők jogszerűen olyan helyekre is eljuthatnának, ahova jelenleg ez nem lehetséges.

A szakember szerint van még egy szempont, amit a gyűjtőknek be kell(ene) tartanuk. Ez pedig az ásványgyűjtés etikája. Erre vonatkozólag a MAMIT megalkotott egy Etikai Kódexet, amit a szervezett gyűjtőkörök többsége ismer, és a helyszínen igyekeznek is eszerint ténykedni.

Ezzel szemben vannak olyan, főleg magányosan gyűjtő amatőrök és egyes kereskedelmi céllal gyűjtők, akik ezzel mit sem törődnek. Az amatőr gyűjtők is elítélik azokat, akik a környezetükre és a szabályokra fittyet hányva egész domboldalakat bontanak le, fák gyökere alá ásnak hatalmas gödröket és azokat a gyűjtés végeztével nem temetik vissza

- emelte ki a MAMIT alelnöke, aki azt is megjegyezte, védő jellegű jogszabályok hiányában sajnos meglepetések is érhetik a szabályosan gyűjtő amatőröket: "több gyűjtő is beszámolt őket ért olyan kellemetlen élményekről és atrocitásokról, amikor vadorzónak, műkincs, érme, vagy éppen kábeltolvajoknak nézték őket”.

Milyen ásványokat lehet találni Magyarországon és hol?

Magyarország ásványkincsek tekintetében nem nagyhatalom. Bányáink zöme, ahol az amatőr gyűjtők őket érdeklő leletekre bukkanhatnak a Dunántúlon (Alpokalja, Bakony, Vértes Gerecse ill. Mecsek) és az Északi-középhegységben (Pilis, Cserhát, Mátra, Bükk és a Zempléni-hegység) található

- ismertette Hollósy Ferenc, aki hozzátette a nagy folyóink menti kavicsbányászat és a homokbányáink ásványtermése elenyésző. A teljesség igénye nélkül cask néhány, a leggyakrabban gyűjthető hazai ásványokból:

kalcit, gipsz, pirit, markazit, sziderit, goetit, aragonit; zeolit ásványok (pl. kabazit, sztilbit, nátrolit, gonnardit - Balatonfelvidék); azurit, malachit (Rudabánya), bauxit (Gánt), fluorit (Velencei-hegység).

A teljes cikk a Pénzcentrumon olvasható!