Milliókat bukhat, aki filléres vályogházból szeretne álomotthont: ezek a legdurvább rejtett buktatók 2026-ban

Szabó Miklós – ezt fontos hozzátenni – nem építész. Hivatását tekintve gépészmérnök, közgazdasági jellegű másoddiplomával, lakhelye szerint budapesti. Ahogy meséli, a vidéki élet sosem állt távol tőle. Négyéves koráig a Vas megyei Karakón lakott két nővérével és szüleivel, majd a család Ajkára költözött. A falusi életmódot magukkal hozták: egy 760 négyszögöles telekkel rendelkező házat vásároltak, ahol – nagy állattartás ugyan nem volt – tyúkot, libát, disznót, nyulat tartottak, és méhészkedtek is. Ezermester apukája mellett sok szakmai fogást megtanult.

Nógrádi vályogháza felújításának minden mozzanatát fotódokumentálta, tapasztalatairól az Agostyáni Ökofaluban, ahol őt jól ismerik, többször is tartott diaképes előadást, itt többféle hagyományos módon épített háztípus megtekinthető.

Jobb oldali ház, még felújítás előtt (Fotó: Szabó Miklós)

Hogy kerültek budapestiként a nógrádi kis faluba?

Évtizedekkel ezelőtt, amikor még Budapesten, egy panelben éltek, született meg az ötlet: kellene egy kis vidéki parasztház, a zöld környezet, ahová nyaranta el lehet vonulni, ahol a gyerekek természethez közelebb kerülhetnek. Először a Velencei-tó környékén kerestek hétvégi házat.

„A Velencei-tó ugyan nem költözött át Nógrád megyébe, de mi végül a rákospalotai lakásunktól pontosan 60 km-re lévő Vanyarcon kötöttünk ki.  – meséli Miklós - Újsághirdetésben akadtunk rá Ökrös Csaba népzenész eladó házára. Ahogy megláttuk az eredeti mintájára elkészített udvari ablakokat és belső ajtókat, a hófehérre meszelt falakat, a szobákban a valódi hajópadlót, a felesége, Zsófi jó ízlésével, eredeti tárgyakkal, varrottasokkal díszített helyiségeket, a harmónia érzése elragadott bennünket."

Ahogy Miklós meséli, 1999-ben Csabáéktól a jobb oldali portát vették meg, majd 2002-ben a bal oldali is eladó lett, így azt is megvásárolták. Ritkaságszámba menően a két külön helyrajzi számmal és házszámmal rendelkező porta házai egymás felé néznek. A 13 m széles, egybenyitott udvar két oldalán a két tornác ölelő karként fogadja az utcáról belépőt.

Egymásra néző tornácokkal a két felújított ház (fotó: Szabó Miklós)

Az Ökrös Csabáéktól vásárolt ház már eleve jó adottságú, szakszerűen rendbe hozott épület volt. „Nagyon szépen, autentikusan újíttatták fel, nekünk tulajdonképpen már csak az állagmegóvás maradt” – mondja Miklós. A másik, a bal oldali vályogházat aztán saját kezűleg hozták rendbe.

Vanyarc Nógrád vármegyében, a Cserhátban fekszik, egy szép kis völgyben, 1100 fős lakossággal. Miklósék hétvégi házként használták, de volt olyan időszak, amikor Miklós felesége, Gyöngyi gyesen volt a két fiukkal, a teljes nyarakat ott töltötték. A kisebbik mindössze hathetes volt, amikor odaköltöztek. Ott több hónapnyi nyugalomban tudtak együtt lenni, ami sokat számított a kezdeti időszakban. Ahogy Miklós meséli, nagyon jólesett nekik, hogy a szomszédból komatálat kaptak. Ez egy felelevenítendő, nagyon szép szokás, a frissen szült anyukának a szomszédasszonyok, rokonok főztek. A szomszédságról, a faluról összességében is csak jót tud mondani. Segítőkész, érdeklődő közösség, ahol figyelnek egymásra.

EZ IS ÉRDEKELHET

Düledező vályogházból álomotthon: fillérekből tett csodát két Máltáról hazaköltöző fiatal + Fotók

Friss diplomás, Máltán élő fiatalok miért akarnak egy többszáz éves, düledező vályogházat a magyar vidéken megmenteni? Milyen buktatói vannak a felújításának, hogyan érdemes nekiállni?

Az ősöreg házban igyekeztek megőrizni a paraszti hangulatot

A konyhába a skanzenben is használt kerámiatéglák kerültek, és kialakítottak egy szép, új konyharészt a korábbi, a tornácról, kívülről nyílt kamrának a lakórészhez való csatolásával:

„Ökrös Csabáék nagyon okosan meghagyták „műemléknek” a régi, szabadkéményes konyhát, hagyományos kenyérsütő kemencével, vályogból rakott tűzhellyel, melynek csak a platnija és a tűztér ajtaja, valamint a bádogból készített sütője van fémből. Kb. 1,8 méter magasan behúzattak egy álmennyezetet, hogy a meleg ne szökjön el, de maga a nyeregkemence megmaradt. (Ezen a vidéken – a Felföldön – a néprajz így nevezi ezt a kemencetípust a formája alapján.) Nem alföldi boglyakemence, amihez szalmát, rőzsét vagy kukoricaszárat használnak, hanem nyeregkemence, amelyet, hegyvidék lévén, hasábfával fűtöttek.

Sok mindent tanulhattam Sabján Tibortól, a Szentendrei Néprajzi Múzeum néhai főmunkatársától, aki látogatásával megtisztelt bennünket. Végigkalauzoltam a falun, a még megmaradt kenyérsütő-kemencéket és a falu legrégebbi házában lévő, több, mint százéves gyönyörű nagy, kívülfűtős, táblás kályhát is megmutattam neki. Sajnos már nincs meg, tavaly lebontották a házzal együtt. A jelen pusztítja a múltat.” – meséli Miklós.

Házigazda a pincetámfal újraépítése közben (fotó: Szabó Miklós)

Kezdjük az alapoknál - így állj neki a vályogház építésének! 

Miklós kiemeli, hogy a beton nem feltétlen mumus egy parasztháznál: „Új vályogház építésénél érdemes vasalt alapot kialakítani a vályogfal alá, de a mi házunk kőalapja stabil volt, így nem kellett még megerősíteni sem.” A stabilitás kulcsa a talaj minősége: egy jó teherbíró, „termett” talajra, jól megépített alapra felhúzott vályogfal (vályogtégla vagy vert fal, e kettőt itt egyként értjük) a következő 100 évre is jól szolgál. Fontos azonban, hogy nem változtatjuk meg durván a körülményeket, ne vágunk rá sokkal nagyobb ablakokat, mint a régiek voltak, ne terheljük meg egy emeletráépítéssel, bízzunk benne, hogy a szomszéd nem emeli meg a terepszintet, hogy a talajvíz átszivárogjon.

A terep természetes lejtése nagyon fontos, lehetőleg kis magaslatra épített házat keressünk. Nekik nagy szerencséjük van, hogy a két ház ideálisan, talajvízmentes helyen, kis emelkedésű utca legmagasabb pontján áll.

A vanyarci bal oldali ház külső vakolatát javítani kellett, vályoggal tapasztották, hogy a fal lélegezzen. „Hat év után csak újra kellett meszelnem, a fal egyébként teljesen rendben van. A tapasztóanyag összetételét nagyon nehéz eltalálni, próbatapasztást (vakolást) kell pár tenyérnyi helyen végezni. A „Kacár tanya” tulajdonosa, Lénárt István országosan is az egyik legkiválóbb ebben a témában, nála lehet kapni előre összeállított tapasztóanyagot, a helyszínen már csak vízzel kell megkeverni." - teszi hozzá Miklós.

A jobboldali ház felújítás után

Modernizálás és hagyományos megoldások

Ma már hétvégi házként használva is követelmény a központi fűtés. „Nálunk ez is és a melegvíz is „cirkó” földgázkazánról működik, az Ökrös Csabáék által kialakított fürdőszoba pedig megadja a régi paraszti világban hiányzó kényelmet.”

Ennél nagyobb volumenű beavatkozás nagyon meggondolandó, légkondicionálót, napelemet vagy parabolaantennát úgy kell elhelyezni, hogy ne nagyon látsszon, pl. vezetékeket lehetőség szerint az épületben, földben el kell rejteni. Ha szépen nem lehet megoldani, mondjunk le róluk.

A hőszigetelés és a páragazdálkodás kulcsfontosságú egy vályogházban: „Fontos, hogy az ablakok maradjanak faablakok, mint régen, ne legyenek többszörös lágyajakos tömítésű modern változatúak. Vályogházakba műanyag nyílászárót szerelni nem illik, és ráadásul penészedéshez vezet. Náluk a házban a faablakok eredetiek, vagy azok másolatai, helyi asztalossal készíttetett pallótokos kivitelűek. Nincs bennük lágyajakos tömítés, így zárt állapotban is folyamatos szellőzést biztosítanak.”

Régen a falakat házilag oltott mésszel meszelték. A ma kapható mészfesték ugyan kevés adalékot tartalmaz, de nem kell megszűrni, finomabban lehet vele dolgozni. „Nem szabad modern, kevésbé szellőző diszperziós festékeket a vályogfalra kenni.” Mindkét ház padlása még az eredeti „hőszigetelésű”: a 2,5 cm vastag deszkafödémre vályogtéglákat fektettek egymás mellé, és kb. 2 cm vastag agyaggal letapasztották, így a párát nemcsak a falak, hanem a padlás fedése is raktározza, kiegyenlíti, ezért nincs penész.

A padlásra már nem használt szőnyegeket terítettek a járhatóság és a hőszigetelés javítására. Az 55 cm vastag, igen nagy tömegű, vert földfalak nincsenek utólagosan hőszigetelve, mégis, ha család novemberben 4-5 napot itt tartózkodik, a harmadik nap után már alig kell fűteni.

Miklós kiemeli a régi parasztházak faanyagának előnyét is: „Ezek a Trianon előtti házak olyan fenyő gerendákkal épültek, amelyeket a Kárpátokból hoztak, akkor csak télen volt kitermelés, így könnyen kiszáradtak. Ilyen fát már nemigen lehet kapni.”

Fotó: Szabó Miklós

A felújításnál ma már a klímaváltozást is figyelembe kell venni

„Ma már, a megváltozó klíma miatt, egy télen is lakott parasztház padlását nemcsak a fűtési költségek csökkentése miatt, de a korábbinál sokkal nagyobb nyári meleg ellen is érdemes hőszigetelni. A kőzetgyapot szellőzik, hogy járni lehessen rajta, deszkázattal borítani kell. Ökofalvakban vagy természetvédelmi környezetben kétrétegű nádpadló szigetelés alkalmasabb” - magyarázza Miklós.

Persze, tegyük hozzá, régen télen a parasztházban napközben begyújtottak a kályhába, másnap reggelre 10 fok volt, ma viszont az emberek egyenletesen 22 fokos meleget szeretnének.

„Régen a túlmelegedés ellen nem kellett védekezni, ma viszont ezt is érdemes mérlegelni. Igaz, ha nyáron mindig csak reggel szellőztetünk, akkor csak augusztus közepére melegszik 25 °C fölé, addig lehet okosan őrizgetni a falakban a téli hideget!  A parasztházak udvari homlokzatát déli irányba tájolták, a tornácok puszta létükkel elegendően szabályozták a hőmérsékletet: a tető 1,3 méterrel túlnyúlik a falon, így a nyári, függőleges nap nem süti az ablakokat és a tornácot, míg a téli, alacsonyan járó nap besüt az ablakokon át, szépen megvilágítja a belső tereket” – teszi még hozzá.

Még kiemeli: a nyári forróság ellen a fa tornácoszlopokra kihúzott szőlőlugas jó hőmérsékletcsökkentő, mert a reggeli, még nem, és a délutáni, már nem teljesen függőleges napsugarakat visszaveri, ezenfelül párologtatásával is hűt.

„Ahol nincs ablak, fölengedtem a szőlőt egészen az ereszcsatornáig. Csak a mi itt eltöltött 26 évünk alatt is előre jött a szőlőszüret október közepéről egy hónappal. Szüret után, szeptember közepén a szőlő hajtásait az ablakok aljának magasságáig visszavágom, hogy a tornácfalat érje a kellemes őszi napsütés, így a falban elkezdem gyűjteni a meleget. Ez, a helyben csak bakónak mondott szőlőfajta mindent kibír, soha nem permetezik, kivétel nélkül minden évben sokat terem. Finom, édes, apró, fekete színű termése sok antioxidánst tartalmaz. A régiek tudták, mi a jó, annak idején csak biotermesztés volt, ha ez a divatos kifejezés akkor még nem is létezett."

Tornác árnyékolása szőlővel (Fotó: Szabó Miklós)

Modern hűtés, fűtés, páramentesítés  is lehetséges

Ahogy megtudtuk, modern hőszivattyús berendezéssel a nyári hűtés tökéletesen megoldott, a hulladékhőből a használati melegvizet előállítja. Télen külső levegőből hőszivattyúval, éjjel-nappal egy beállítható program szerint fűt. A páratartalmat egész évben szabályozza, nagy szárazságban tud párásítani, nedves időszakban párátlanít. Egy nagyobb szekrényméretű helyet igényel, a nem túl szép légcsatornákat a padláson el lehet vezetni, lakótérben idegen lenne egy parasztházban.

Ilyen berendezés alkalmazása lehetővé teszi teljesen légzáró, modern ablakok, ajtók beépítését. Nem folyamatosan lakott háznál persze sohasem térülne meg. Miklósék a hagyományos megoldást választották, igaz, 26 évvel ezelőtt a fenti összetett berendezés még nem is volt kapható.

Gyerekek, gazdálkodás és élet a házban

Amikor a gyerekek kicsik voltak, egész nyarakat töltött a család Vanyarcon, és kisgazdaságot működtettek: először csirkét, majd libát, kacsát és nyulakat is tartottak.

„A gyerekek a libák esti beterelése előtt mindig tartottak egy simogató félórát, ölbe vették őket, babusgatták, és a gondozásba is besegítettek. A kacsáknak, libáknak pár naponta fürdőt adtunk, és amikor néztük vidám fürdésüket, minket is eltöltött az életöröm. Ez a tapasztalat szervesen kapcsolódott a falusi élethez: a ház és az udvar együtt élt.

26 év azonban sok idő. A cikk elején említett 5. emeleti panelből először egy négylakásos társasházba költöztünk, majd 2018-ban egy 1080 m²-es kerttel rendelkező családi házba Budapesten, ami az állandó lakhelyünk lett. Közben a gyerekeink kirepültek. A fővárosban és emellett Vanyarcon is fenntartani két kertes lakhelyet már nem érdemes. gyerekeik kirepültek. A vanyarci nagy kertben korábban igen sokat segítő, szorgalmas és nagyon hozzáértő, helybeli Kulik Jóska bácsi és felesége, Marika néni már jóval nyolcvanon túl, nem tudnak besegíteni a kert fenntartásába, így már nem műveljük. Mivel Miklósék otthonról elköltözött, párjukkal élő felnőtt fiai már nem járnak a szülőkkel a hétvégi házba, így Miklós és felesége, Gyöngyi a ház jövőbeni eladása felé hajlanak." – árulja el még Miklós.

Egyszer 72 fő vendégük volt ebédre (Fotó: Szabó Miklós)

Addig is, a házak utcai tűzfalára a fűrészelt oromdísz készítése még tervben van, falubeli házról a motívum már megvan, csak anyagot kell hozzá venni, kirajzolni, kivágni, impregnálni, megfelelő színt adni, a rögzítés módját kitalálni, utána 6 m magasba felszerelni, ott helyben újra lefesteni, addig még van „pár órácska”, amit ezzel el lehet tölteni, és mindezt persze két házon.

Egy vályogház felújítása szívvel-lélekkel végzett munkát igényel, de Miklós szerint az eredmény megéri: „Egy szépen megőrzött parasztház olyan, mint egy szelíd furulyaszó.” A megfelelő anyaghasználat, a folyamatos állagmegóvás, a rendeltetésszerű használat és az épület jó tájolása a titka az évszázados házak megőrzésének.

Címlapkép: Szabó Miklós