Békesi László: 5 csapda - Kerüljük el!

Békesi öt csapdát azonosít, mely az ellentmondások lényegét tartalmazza, és javaslatot is közöl ezek feloldására. A csapdák mindegyike kapcsolatba hozható azzal a politikai és gazdasági voluntarizmussal, mely 2001-ben indult el, és 2003 végéig tartott. Gazdasági voluntarizmuson a volt pénzügyminiszter azt a gyakorlatot érti, ahol tudatosan figyelmen kívül hagyják a közgazdaságtan alapvető törvényeit .

A csapdák a következők:

1. A jóléti rendszerváltás, szociális fordulat programjának, valamint a magyar gazdaság teljesítményének ellentmondása
2. Az államháztartás konszolidálásának csapdája
3. A versenyképesség és az adópolitika ellentmondásai
4. A monetáris politika csapdái
5. Kommunikációs csapda

A jóléti fordulatot meghirdető gazdaságpolitika terhei egy erőforráshiánnyal és teljesítmény-lemaradással küzdő kicsi, nyitott gazdaságra hárultak, a globális világgazdasági verseny egyre növekvő hatékonysági követelményei közepette. A jóléti állam "koraszülött" modelljét a gazdaságpolitika a gazdaság teherbíró-képességét eliminálva kívánta megvalósítani. A centrumban az újraelosztás növekedése, nem pedig a hatékonyság és a versenyképesség növekedése állott, a sorrend megfordult.

Békesi szerint nem lehet egyszerre jóléti rendszerváltást és racionális gazdaságpolitikát folytatni. Ki kell szabadítani, és cselekvőképessé kell tenni a kormányt a jóléti rendszerváltás és hordalékának csapdából.

A jövedelemelvonás és az újraelosztás arányát csökkenteni kell. Ezeknek a rátáknak 40% alá kellene esniük. Az államnak vissza kell húzódni, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre a vállalkozások illetve a beruházások bővülésére.

Az államháztartás hiányának csökkentését nem a bevételek növelésére, inkább a kiadások visszafogására kell építeni. A kiadáscsökkentések alapja azonban nem rövid távú - esetleg csak a kiadás elhalasztását jelentő - intézkedésekre kell alapozódni, hanem az állami szolgáltatások struktúráját felülvizsgáló, terjedelmét csökkentő változásokra van szükség. Ez elsősorban a nagy elosztórendszerek refomrját jelenti, mely komplex, hosszú folyamat. A magyar államháztartás nem bír el 800 ezer köztisztviselőt és közalkalmazottat. A létszámot a feladtok csökkentése mellett mérsékelni kell.

Az állam minél több feladatot vállal, az elvonás annál jelentősebb. A modern államok világszerte törekednek az adók és járulékok csökkentésére. A hatékonyságot és versenyképességi szempontokat előtérbe állítása az adók súlypontját a jövedelmekről és profitokról egyre inkább a fogyasztásra és végső felhasználásra helyezi át. Az uralkodó tendencia a lineáris adók elterjedése felé mutat. Ezzel párhuzamosan a kedvezmények csökkennek, az adóalap kitágul.

A magyar adórendszer alig követi ezeket a trendeket, nem felel meg a versenyképesség növelését szolgáló követelményeknek. Békesi szerint a kormány ott csökkentette az adókat ahol nem kellett volna (SZJA, TÁNYA), ott pedig maradtak a kulcsok, ahol vágni kellett volna (bérjárulékok, helyi iparűzési adó).

A volt pénzügyminiszter úgy véli, a tőkejövedelmek (árfolyamnyereség, osztalék, kamatok) harmonizált, egységes adóztatására van szükség. Az SZJA-t meg kell tisztítani a kedvezményektől, az adóalapot ki kell szélesíteni, 2005-től 2 kulcsos, 2007-től egy, lineáris 18-20% körüli adókulcs lenne ésszerű. A legsürgetőbb feladata bérjárulékok csökkentése. Az áfa normatív kulcsának 20 % körülire kellene mérséklődni, az iparűzési adót csökkenteni kell, az ingatlanadóztatást pedig egységesíteni.

Békesi erős kritikával illeti az elmúlt időszak monetáris politikáját, egyenesen a monetáris politika totális csődjéről beszél. Megítélése szerint ez döntő szerepet játszott a nemzetközi bizalom megrendülésében, a hitelesség elvesztésében. A jegybank irreális inflációs és árfolyamcélokat tűzött ki, mely a forint tartós és durva felértékeléséhez vezetett. A magas kamatszint spekulatív akciókat provokált ki., melyre az MNB pánikreakciókkal reagált.

Békesi nem tagadja, hogy a költségvetési politika is hibás a kialakult helyzetben, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az elhibázott fiskális és jövedelempolitika ellensúlyozására a monetáris eszközrendszer alkalmatlan.

A fenti ellentmondások egy olyan helyzethez vezettek, hogy a pénzpiaci egyensúly fenntartása magas kamatszintet, míg a gazdaság fejlődése kamatcsökkentést igényel. A megoldás Békesi szerint egy megfontolt kamatcsökkentés és erre irányuló egyértelmű jegybanki magatartás.

A másik monetáris csapda az elhamarkodott, előkészítés nélkül bejelentett 2008-es euró bevezetési céldátum, mely kényszerpályára tereli a magyar gazdaságot, erőltetett ütemű restrikcióba hajszolja. A korai ERM-II csatlakozás veszélyét a volt pénzügyminiszter abban látja, hogy hosszabb távra rögzül egy irreális, valószínűleg túlértékelt árfolyam, ami tartós hátrányt okoz a gazdaság szereplőinek. Az árfolyam meghatározásánál figyelembe kell venni az inflációs megfontolásokat is, de elsőbbséget kell adni a versenyképesség javításának.

A csapda a várakozások felkorbácsolása, illúziók keltése, a valóság elferdítése, az irreális ígéretek hangoztatása. A gazdaságpolitikai retorika a teljesítmények helyett a bérek és jövedelmek felzárkózatását ígérte illetve hangsúlyozta. Jellemző az állandó csodavárás.

Békesi szerint ebből a csapdából a legnehezebb kiszabadulni. A PR kormányzás ideje lejárt, vissza kell helyezni a józan ész a jogaiba. Reális veszély, hogy Magyarország tartósan lemarad a gyorsan fejlődő, felzárkózó régióban, a lemaradás az EU-hoz képest is konzerválódik, melynek eredménye a széles körű társadalmi csalódás. Kerüljük el! - szólít fel zárszóként Békesi László.