Kamatemelések jövőre - ICEG

EXOGÉN ADOTTSÁGOK. A világgazdaság alakulása szempontjából meghatározó, hogy az USA gazdasági növekedését a dollárkamatok további emelkedése, a dollár további erősödése határozza meg. A magyar gazdaság szempontjából legfontosabb régió, az EU tagállamainak gazdasági gyengélkedése tovább tart. A gazdaság növekedését és egyensúlyi helyzetét is meghatározza a FED és az ECB kamatemelései, hiszen a relatív kamatlábak alakulása fontos a forint helyzetének alakulása szempontjából. Az euró zónában további a kamatemelések valószínűleg nem várhatók, hiszen az infláció és a gazdasági növekedés üteme alacsony.

NÖVEKEDÉS. Összességében 2005-ben az év elején vártnál kedvezőbb konjunktúra következtében az új módszertan szerint 4,5% GDP növekedést várunk. 2006-ban a bruttó hazai termék bővülése hasonlóan erős, 4,5% körüli lesz. A növekedés fő mozgatója a lakossági fogyasztás dinamikája és a kormányzati szektor felhalmozási tevékenysége lesz, míg a magán beruházások és a nettó export alakulásával kapcsolatban több bizonytalanság várható.

MONETÁRIS KONDÍCIÓK. A pénzromlás ütemében 2006 elején jelentős mérséklődés következik be, köszönhetően a felső ÁFA kulcs csökkenésének, mely hatás meghatározza a fogyasztói árindex és a maginfláció csökkenését is. A fogyasztói árindex a 2006 első negyedében várható jelentős mérséklődést követően éves átlagban 1,8%-os lesz, ezen belül a december/december mutató 1,6%-ra mérséklődhet. Annak ellenére, hogy a hatósági árak emelkedése, a választások miatt bizonytalanabba béralakulás és a kissé gyengébb forint is jelent inflációs kockázatot, ezt kompenzálja a felső ÁFA kulcs csökkentésének hatása.
Az árfolyam alakulásában jelentős kockázatok és bizonytalanság tapasztalható. A jelenlegi devizapiaci helyzetre a kettős egyensúly bizonytalan állapota jellemző, amelyben egyszerre van meg a mostani árfolyam fennmaradásának és jelentősebb gyengülésének esélye. Amennyiben az államháztartás és a folyó fizetési mérleg hiány finanszírozása biztosított a magánszektor deviza-hitelfelvételével, akkor fenntartható a jelenlegi árfolyamszint, különösen a 2006 második felében lehetséges fiskális kiigazítás mellett. Amennyiben a piaci szereplők várakozásai erőteljesebb forintkínálatot generálnak, akkor akár jelentősebb árfolyamgyengülés sem zárható ki.
Az árfolyamra nehezedő nyomás és az inflációs folyamatok erőteljesen korlátozzák a jegybank mozgásterét, tekintettel arra, hogy az inflációs célokat alacsonyabb kamatok mellett is el lehetne érni, de az ikerdeficitből, a finanszírozási feltételekből, valamint a devizapiaci nyomásból a kamatemelési kényszer mutatható ki. Mindezek alapján 2006-ban a jegybanki alapkamat kisebb emelkedését várjuk, különösen a nagyobb kockázatokkal terhelt első félév során.

FISKÁLIS FOLYAMATOK. Az államháztartási hiánya 2005-ben a nyugdíjreformmal összefüggő korrekcióval ESA 95 alapon a GDP 6,3%-a, a nyugdíjkorrekció nélkül 7,6%-a lesz. A következő évben az államháztartási egyenlegmutatók további romlásával kell számolnunk, tekintettel a növekvő elsődleges hiányra. Az elsődleges deficit emelkedése mögött elsősorban az államháztartási bevételek csökkenése áll: az adóreform következtében a kieső bevételek meghaladják a GDP 1,5%-át. Ezzel párhuzamosan nem mérséklődnek a választási évben az államháztartás kiadásai sem, és a kissé javuló kamategyenleg mellett is romlik az államháztartás pénzforgalmi és eredményszemléletű hiánymutatója is. Várakozásaink szerint 2006-ban a nyugdíjreform hatásával korrigált ESA 95 számítású deficit a GDP 6,6%-a, a nyugdíjreform nélküli pedig 8%-a lesz. A magas államháztartási hiány finanszírozásában 2006-ban növekszik a forintadósság szerepe a 2004-2005-ös folyamatokkal szemben. Az államadósság GDP arányosan 2006-ban kissé tovább emelkedik a beáramló privatizációs bevételek adósságot csökkentő hatása ellenére.

KÜLSŐ EGYENSÚLY. A folyó fizetési mérleg hiánya változatlanul jelentős, 2005-ben meghaladja a GDP 8%-át. A deficit mögött az egyes gazdasági szereplők eltérő finanszírozási képessége áll: 2005-ben a háztartások növekvő nettó megtakarításai nyomán a magánszektor finanszírozási képessége javult, amit azonban az államháztartás nettó finanszírozási szükségletének emelkedése részben semlegesített. Az államháztartás növekvő finanszírozási igénye, valamint a háztartások előreláthatóan javuló finanszírozási képessége határozza meg a folyó fizetési mérleg hiány alakulását 2006-ban, amely elérheti a GDP 8,7%-át.

A magas folyó fizetési mérleg hiány mögött 2005-ben az áru- és szolgáltatásegyenleg kismértékű javulása mutatható ki az export dinamikus növekedése miatt, miközben a jövedelemegyenleg romlott. Jövőre GDP arányosan változatlan áru- és szolgáltatásegyenleg mellett kissé növekvő deficittel számolunk a jövedelemegyenleg esetében.

A folyó fizetési mérleg által jelzett nettó külső finanszírozási igény 2005-ben kisebb mértékben fedezik a nem adóssággeneráló tőkebeáramlások mint 2004-ben. A működőtőke befektetések egyenlegének javulása mellett jelentősen emelkedik az adóssággeneráló beáramlás, elsősorban a magánszektor növekvő deviza eladósodása miatt.

A folyamat 2006-ban is folytatódik, mert a várhatóan bővülő közvetlen tőkebefektetések mellett tovább emelkedik az adóssággeneráló devizabeáramlás mértéke, növelve a bruttó és nettó devizaadósság GDP arányos szintjét.

MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS A BÉREK ALAKULÁSA. A munkaerőpiacon a munkanélküliség 2005-ben növekedett és év végre eléri a munkaképes lakosság 7,3%-át, miközben a foglalkoztatottak száma nem bővül, és a foglalkoztatási ráta változatlanul alacsony maradt. Jövőre nem várható érdemi munkahelyteremtés az államigazgatásban, míg a magánszektorban kismértékben bővülhet a foglalkoztatás. A bruttó reálbérek idén közel 6%-kal emelkednek, ami jövőre kissé mérséklődhet.

GAZDASÁGPOLITIKAI KIHÍVÁSOK. A gazdaságpolitika számára három jelentős kihívás jelentkezik 2006 első felében. Egyrészt az árfolyampálya alakulása: megtámasztja-e a forintot a magánszektor devizakereslete vagy pedig az árfolyam alakulását elsősorban az erőteljesebb forinteladások határozzák majd meg. Ennek megfelelően a monetáris politika számára szűk rés marad az inflációs pálya, illetve az államháztartási deficit és árfolyampálya alapján meghatározott kamatpolitika alakításában. Végezetül a gazdaságpolitikának a választásokat követően gyorsan döntenie kell, hogy az elkerülhetetlen kiigazításra még 2006-ban sor kerül, vagy változatlan fiskális pálya mentén erőteljes korrekció következik be az év közepén.