Bőven elég egy adókulcs? Akik már bizonyítottak...

Az egykulcsos adó hívei szerint egy adott küszöbön vagy "alapjuttatáson" túl egy egykulcsos adót kell alkalmazni a személyi és vállalati jövedelmekre egyaránt. A gyakorlatban azonban a fent említett országok egyike sem vezetett be tiszta egykulcsos adórendszert.

A tényleges adóreformok eltávolodtak az "egykulcsos adó" elvétől, és adótáblázatok széles választéka alakult ki. Különösen eltérések mutatkoznak az adó alól mentesülő alapvető jövedelmi juttatás szintjében, a személyi és vállalati jövedelmek törvényes adókulcsainak szintjében, valamint az adóalapok meghatározásában, például az osztalékok kezelésében adóztatás szempontjából.

Egykulcsos adók kiválasztott EU tagországokban és a szomszédos országokban

Az egyik legalapvetőbb érv az egykulcsos adó bevezetése mellett az egyszerűség. Ezzel javul az átláthatóság, az adminisztrációs költségek csökkennek és a jogszerű működés fokozódhat. Ezt a pozitív eredményt különösen azokban az országokban várják, ahol korábban túlságosan gyakori volt az ismétlődő adóelkerülés.

Ezen túlmenően, az egykulcsos adóknak más előnyei is lehetnek, csökkentheti az adótorzításokat, és javíthatja a gazdasági hatékonyságot. A vállalati és személyi jövedelemre kivetett egykulcsos adók különösen a munka, a beruházások és az újítások ösztönzőit erősíthetik, amennyiben csökkentik az adóterhet a reform előtti szinthez képest.

Az ilyen reformok ráadásul önfinanszírozóak is lehetnek, amennyiben ténylegesen hozzájárulnak a beruházások és a foglalkoztatás növekedéséhez, valamint a kibocsátás növekedés fokozásához. Az egykulcsos adók átláthatóságának köszönhetően hozzájárulnak az országok közötti összehasonlításhoz is. Ez ösztönözheti a tagországokat, hogy alacsony szinten állapítsák meg az egy kulcsot, ezzel vonzóbbá téve a munkaerőnek és a munkáltatóknak az országot.

Viszont hátránya is lehet ennek a versenynek, ugyanis az adókulcsverseny jelentősen lecsökkentheti az állami bevételeket, és bizonyos társadalmi javaknál elégtelen ellátást eredményezhet, mint az államigazgatás, vagy az oktatási rendszer.

A gyakorlatban a tapasztalati jelentések vegyes eredményeket nyújtanak az egykulcsos adórendszerek hatását illetően. Néhány tanulmány szerint az egyszerűség és jogszerű működés szempontjából az egykulcsos adóknak pozitív hatásai vannak, viszont más tanulmányok azt mutatják, hogy az adórendszerek egyszerűsége csak kismértékben javult, miközben megmarad a kivételekkel és bizonyos jövedelemkategóriák kezelésével kapcsolatos bonyolultság. Vagyis az adórendszer bonyolultsága leginkább az adóalap meghatározásának módjából, és az adómentességi lehetőségekből ered.

Több országban, mint például a balti országok, Grúzia, Románia, Oroszország, Szlovákia és Ukrajna, a tapasztalati vizsgálatok nem szolgáltatnak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy az egykulcsos adók valóban a várt kedvező következményekkel járnak.

Az adószintek nem mindig alacsonyak. Az adóreformok második hullámába tartozó legtöbb országban az egykulcsos személyi jövedelemadót a reform előtti kulcsok legalacsonyabbikára vagy az alá állították be, de Litvániában és Lettországban a legmagasabb adókulcs volt a mérce.

Ráadásul, nincs világos bizonyíték arra, hogy az egykulcsos adók bevezetése önfinanszírozó lenne, bár jelentések nem utalnak az adóbevételek drámai romlására sem. Szlovákiában a személyi és vállalati jövedelemadó-bevétel (a GDP 0,8%-ával illetve 0,2%-ával) csökkent a reform első évében, de később javulás következett be.

Az elemzések viszont óvatosak a különböző okozati viszonyok megállapításával, mivel az adóreformok általában átfogó, nagy horderejű fiskális és strukturális reformok részét képezték, amelyek esetleg erősebb szerepet játszhattak, mint az egykulcsos adók önmagukban, és a gazdasági növekedés vagy csökkenés oka nem biztos, hogy csak az új adókulcsban rejlik.

Úgy tűnik viszont, hogy az egykulcsos adó szlovákiai bevezetése - az adójóváírások és adókedvezmények megnövekedett szerepe révén - megerősítette az adó progresszivitást.

Először, az egykulcsos adók önmagukban nem elegendőek az adórendszerek egyszerűsítéséhez, mivel a bonyolultság leginkább az adóalap meghatározásának és különösen az adómentességeknek és az adókiskapuknak tulajdonítható. Másodszor, az a tény, hogy a legtöbb országban az egykulcsos adó bevezetését jelentős szerkezeti reformok kísérték, nehéz az átalányadók makrogazdasági eredményekre és adóbevételekre gyakorolt hatását elkülöníteni.

Harmadszor, az egykulcsos személyi jövedelemadók általában alacsonyabbak, mint a legmagasabb adókulcsok voltak az előző rendszerben, és a törvényes vállalati nyereségadókulcsok általában alacsonyabbak az egykulcsos rendszert alkalmazó országokban, mint az euroövezetben.

Az országok közötti összehasonlításokat befolyásolják az adóalapok meghatározásaiban meglévő különbségek. Az adókulcsokra viszont megnövekedett lefelé irányuló nyomást gyakorolnak ezek a differenciák. Ez a fokozott versenykörnyezet kihívást jelent az euroövezet országai számára, és rámutat arra, hogy az adózás és az állami kiadások hatékonyságának és minőségének gondos felmérése mennyire fontos tényező.