Már az iskolában eldől, kiből mi lesz...

Egy kormányzati adatokra építő brit felmérés szerint az elmúlt évben drasztikus mértékben nőtt a szakadék a leggazdagabb és legszegényebb diákok iskolai teljesítményét tekintve. Az angliai népesség leggazdagabb és legszegényebb decilisébe tartozó iskolások körében az egy évvel ezelőtt jellemző 1 százalékpontos emelkedéshez képest, az idén 10 százalékponttal nőtt a teljesítménybeli különbség.

Ezt jól mutatja, hogy az általános bizonyítványt (GCSE, General Certificate of Secondary Education) szerzők esetében az öt tárgynál jó minősítést szerzett tanulók aránya a leggazdagabb decilisben 65, míg a legszegényebben csak 26 százalék. Ha a minősítést az angol rendszer szerint A+-tól C-ig nézzük (a skála A+-tól G-ig tart, ahol az A+ a kiváló minősítést jelenti), a szakadék még mélyebbnek bizonyul.

2007-ben a A+-C minősítést kapott diákok aránya a legtehetősebbek között 68,4, míg a legrosszabb anyagi helyzetben lévők között 25,3 százalék volt. Ez 43,1 százalékpontos teljesítményrést jelent.

A mutatók romlásának hátterében a szakértők szerint egyrészről a gyermekeik oktatását aktívan menedzselő középosztálybeli szülők azon ténykedése áll, mely kiszorítja a jobb állami iskolákból a szegényebb diákokat. A helyzetet pedig súlyosbítja az angolt csak tanult nyelvként alkalmazó migráns munkavállalók számának bővülése.

Megfigyelhető emellett, hogy az oktatási rendszer torzulásai jelentősen növelik a különbségeket, míg ugyanis az iskolába való bekerüléskor, vagyis hét éves korban, a gyermekek teljesítménye között különbség csak 20 százalékpontos, addig 16 éves korukra a szakadék már 43,1 százalékpontra bővül.

A döntéshozók és az oktatói szövetségek is új megoldást követelnek: a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásának zálogát jó oktatási színvonalat nyújtó intézmények felállításában látják, melyeket az úgynevezett "szegénynegyedekbe" költöztetnének.

Sok azonban a kétkedő, aki úgy véli ennél nagyobb reformra lenne szükség, mely a rosszabb anyagi helyzetben élő szülők gondolkodásmódjának megváltoztatására és az oktatási rendszer teljes átalakítására irányulna. A kormány az elmúlt 10 esztendőben nem kevesebb, mint 21 milliárd forintot költött a szegény gyermekek esélyeinek javítására, ám láthatóan a bevetett források nem hozták meg a remélt eredményt. Nem sikerült ugyanis megállítani a szakadék mélyülését.

Hasonló problémával küzd a magyar oktatási rendszer is, az esélyegyenlőséget a jelenlegi változtatások értelmében a felsőoktatási felvételinél szeretnék megteremteni. A nemes cél azonban egyéb fegyvereket is kívánna, a biztos alapok nélkül ugyanis nehezen élhetnek meg az egyetemeken és főiskolákon, akik a plusz pontok segítségével oda jutottak.