Sosem találnád ki, melyik a leglustább ország...

Immár hatodszorra adja ki Society at a Glance című kiadványát a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) ezúttal négy új taggal kibővülve, és külön fejezetet szentelve a nem fizetett munka felmérésére.

Az OECD szerint a családok jelentős időt töltenek olyan nem fizetett munkát jelentő tevékenységekkel, mint a főzés, takarítás, gyermeknevelés. Ezek a tevékenységek növelik a teljes fogyasztást és implicit jövedelmet reprezentálnak. Az egyes országok iparosodásával ezen tevékenységek jó része piaci szolgáltatássá válik, és a családok megvásárolják azt. Az egy főre jutó jövedelem vizsgálatához, hogy ez a mérőszám ne legyen alulbecsült, a nem fizetett munkákat is be kell számítani. Másrészt ez a fejlődő és fejlett országok közti egyenlőtlenségek csökkentése miatt is fontos. Az OECD országok átlagában az emberek 3,4 órát töltenek nem fizetett munkával egy 24 órás napon belül, ami a napjuk 14%-át teszi ki.

A legtöbb időt nem fizetett munkával a mexikóiak töltik, míg a távol-keleti országokban, például Japánban, Kínában és Koreában ennek mindössze fele jut ilyen tevékenységekre.

Legyen az fizetett vagy nem fizetett munka, az emberek átlagosan idejük harmadát áldozzák ezekre (a teljes napba az alvással töltött idő is beleszámít). Ez alapján a munkával töltött idő Nyugat-Európában a legkevesebb, míg Japánban és Mexikóban dolgoznak a legtöbbet, akár napi 9-10 órát. A számításba beszámítanak a hétvégék és az ünnepek, a foglalkoztatottak és a munkanélküliek is.

Az OECD jelentéséből kiderül, a foglalkoztatási ráta a válság során átlagosan 1,4 százalékponttal esett vissza, legjobban az olyan súlyos válságba került országban, mint Izland és Írország, illetve Spanyolország. Néhány országban a ráta pozitív irányba változott 2007-2009 között, a nagy feltörekvő országokat tömörítő BRICS-ben (Brazília, Oroszország, India, Kína és immár Dél-Afrika) is eltérően alakultak a foglalkoztatási folyamatok.

Ugyanebben az időszakban, vagyis 2007 és 2009 között a munkanélküliség a legtöbb OECD országokban nőtt, átlagosan 2,1 százalékponttal. A jelentés megállapítja, a foglalkoztatási helyzet romlása a fiatalkorúakat különösen rosszul érintette. Minden vizsgált országban magasabb volt ugyanis a munkanélküliség a 15-24 éves korosztály körében.