Meglepő dolgok derültek ki a magyar dolgozókról

Számos érdekes jelenséget tárt fel a Grafton Recruitment hat közép-kelet európai országban, a munkavállalók attitűdjeit vizsgáló felmérése. A több mint hatezer magyar, szlovák, cseh, lengyel, román és litván válaszadó legalább olyan eltérően dolgozza fel a pénzügyi válság hatásait, mint amilyen különbségek vannak a szorosan egymás mellett élő nemzetek mentali-tásában.

A kutatás legmeglepőbb eredménye talán az, hogy a közelebbi és távolabbi szomszédaink közül mi, magyarok válaszoltuk a legmagasabb, 60 százalékos arányban azt, hogy elégedettek vagyunk a munkánkkal, de nyitva tartjuk a szemünket, hátha adódik egy szakmailag vagy anyagilag jobb lehetőség. A csehek és a szlovákok várják leginkább, hogy egy kedvezőbb ajánlat birtokában búcsút inthessenek jelenlegi munkáltatójuknak.

"Nincs mit csodálkozni azon, hogy a magyar munkavállalók viszonylag jól tűrik a válság utáni időszakot." - mondta el Fehér Tamás a Grafton Recruitment magyarországi ügyvezetője. "A régióban messze mi vagyunk a legrugalmatlanabb munkakeresők, ezért inkább beletörődünk pillanatnyi helyzetünkbe. Ezt erősíti, hogy a magyarok kétharmada még mindig kifejezetten aggódik a válság miatt, és határozottan úgy gondolja, hogy még javában tart. Elenyésző azok száma, akik arra számítanak, hogy már idén javul munkaerőpiaci helyzetük." - tette hozzá.

A magyarok munkavállalás terén tanúsított rugalmatlansága számos dologban tetten érhető. A hazai válaszadók több mint fele elutasítja azt a lehetőséget, hogy határozott idejű unkaszerződést fogadjon el. Ezzel szemben a szlovákok és csehek több mint 75 százaléka hajlandó lenne erre a kompromisszumra egy jobb állás érdekében. Hasonló a helyzet a részmunkaidővel: míg a magyarok 50 százalékának meg sem fordulna a fejében, hogy elfogadjon egy ilyen lehetőséget, a lengyelek és románok több mint 80 százaléka vállalná azt. Szintén a legrugalmatlanabb nemzet vagyunk, ha egy új munkahely által ajánlott kezdő fizetésről van szó, ugyanis a magyar válaszadók csupán 53 százaléka lenne hajlandó engedni elvárásaiból.

Az országhatárokon belüli költözést a litvánok mellett szintén a magyarok utasítják el a legtöbben. Érdekes módon azonban, ha külföldi munkalehetőség adódna, a magyarok alig egynegyede ragaszkodna hazájához. Ebben a tekintetben csak a románok köröznek le minket és valamennyi régiós népet, ők azonban jócskán: közel 90 százalékuk próbálna szerencsét meszsze földön. Ha csak a munkába járással töltött idő megnövekedése jelentené az egyetlen kompromisszumot egy új álláslehetőség esetén, a magyarok 85 százaléka hajlandó lenne váltani. Ebben a kérdésben is csak a legrugalmatlanabb közép-kelet európai munkavállaló címét nyerhetnénk el, hiszen az összes többi megkérdezett nemzet szinte egyöntetűen hajlandó lenne ezt az áldozatot vállalni.

Élenjárók vagyunk azonban több tekintetben is. A magyar válaszadók több mint harmadának emelkedett a fizetése az elmúlt év során, és csak 21 százalékuk állította, hogy kevesebbet visz haza. A helyzet csak a lengyeleknél jobb, az összes többi országban kedvezőtlenebbül alakultak a bérek. Bizakodásra ad okot továbbá az, és mellesleg magyarázza a munkahelyekkel való elégedettséget is, hogy a magyarországi cégek kétharmada valamilyen rendszerességgel ad visszajelzést munkavállalóinak az általuk elvégzett munkáról. Ez az arány jelentősen jobb például a cseh és a litván üzleti gyakorlatnál. Végül az is egy előremutató jelenség, hogy a lengyelek mellett mi magyarok használjuk a legmagasabb arányban az internetes közösségi hálózatokat álláskeresésre. A szlovákok különösen tudatosak e kérdésben.

A regionális felmérés többek között olyan érdekességekre is rámutatott, hogy a román munkavállalók számára rendkívül fontos szempont a munkahelyválasztás során a munkáltató hírneve és a munkatársak személye. Ami a pénzt illeti, a litvánok azok, akik a legmagasabb arányban helyezik minden szempont elé a fizetés nagyságát. Ha ez utóbbival elégedetlenek, a lengyelek közel harmada azonnal elkezd új állást keresni, míg a csehek és a románok azok, akik leginkább hajlamosak közvetlen vezetőjükhöz fordulni, hogy megbeszéljék a fizetésemelés lehetőségét.