Jön a járulékcsökkentés, de ez nem állítja meg az elvándorlást

Nyilván benne van a pakliban mindhárom faktor, ezek közül Varga első intézkedésként ezek közül a munkaerő költségét próbálná meg mielőbb lejjebb vinni. Szerinte a megoldás ugyanis a járulékcsökkentés. A munkavállalók foglalkoztatása tényleg nagyon drága Magyarországon. 

Viszont három gyerekes nagycsaládból kevés van, és jellemzően a cég sem az ő kedvezményeikkel kalkulált bérekre építik üzleti tervüket, hanem az általuk kínált munkakörökre jellemző piaci átlagbérrel. Mivel a kedvezmények országonként nagyon változatosak, így ezekkel az alábbi összevetésben mi sem számolunk, mert összehasonlíthatatlan végeredményt kapnánk az egyéni élethelyzetek különbségei miatt.

Nagyon drága

Egy magyarországi minimálbéresnek 143 ezer forintba kerül a foglalkoztatása, a versenyszférában ugyanez 347 ezer forint. Fontos látni, hogy egy cégnek akkor érdemes ennyi pénzért felvenni valakit, ha a dolgozó ennél több pénz megtermelésére képes. A többséget ebből a nettója érinti, ami arányaiban - a környező országokhoz viszonyítva - kevés. Azaz a drága munkaerő nem jelent legalább relatíve magas kézhez kapott fizetéseket. 

A többi adók és járulékok formájában az államkasszát, a nyugdíjbiztosítót és az egészségpénztár számláját gyarapítja. Ezen szeretne most változtatni Varga, de hogy nem kell valami eget rengető átalakításra számítani, sejteti az a miniszteri lábjegyzet, miszerint a tehercsökkentés mellett fontos szempont, hogy "a járulékoknak fedezniük kell az egészségbiztosítás kiadásait és a nyugdíjakat is".

Szűk a mozgástér

Megnéztük az idei költségvetés egyik mellékletében, hogy egy-egy százalékpontos járulék- vagy adókulcscsökkentés nagyjából hogyan érintené az államháztartást 2017-től - a jövő évre előrejelzett bevételi előrejelzések számai alapján.

• A személyi jövedelemadónál 114 milliárd forint lenne a költségvetési kiesés, ha a 15 százalékos kulcs 14-re esne.
• A szociális hozzájárulási adó 27 százalékról 26-ra csökkentésének 170 milliárd forint az ára, amit a nyugdíj és az egészségkassza érezne meg.

Márpedig ezt a kormány sem akarja, az erős elhatározással teremtett egyensúlyt az előttünk álló évekre készített költségvetési kivetítések alapján a kabinet nem szeretné felrúgni - illetve, ha mégis megteszi, akkor az egészség- vagy nyugdíjkasszából hiányzó pénzt csak a költségvetésből érkező közvetlen támogatással lehetne pótolni.

Hogy mihez lenne érdemes hozzányúlni, abban a jelek szerint nincs konszenzus a vállalkozások és a munkavállalók között - mondjuk különösebb vita sem egyébként. Amit biztosan tudunk - mert egy szimpla automatizmus -, hogyha a munkavállalók valamelyik terhét mérséklik (szja, nyugdíj-, egészségbiztosítási- vagy munkaerőpiaci járulék), akkor a nettó bérek megemelkednek, de a vállalkozásoknak nem lesz egy fillérrel sem olcsóbb a foglalkoztatás.

Ők pedig ezt a pénzt vagy lenyelik, de a munkaerőhiányos gazdaságban ennél sokkal valószínűbb, hogy magasabb bérek formájában végül tovább adják. A fizetésemeléseket pedig várhatóan majd oda koncentrálják, ahol arra a legnagyobb szükség van.

Ahogy a fenti táblázatban is látjuk, egy átlagbér kifizetése a versenyszférában a bruttó bér felett 77 ezer forint vállalkozói költséggel jár. A szocho egy százalékpontos csökkentése a munkaadónak ennél a bérnél 2700 forint megtakarítást jelentene. Ugyanennél a bérnél az egy százalékpontos szja csökkentés természetesen ugyanennyi megtakarítást hozna az alkalmazottaknak.

Az tehát, hogy a kormány melyik kulcshoz és milyen mértékben nyúl hozzá, azon is múlik, hogy pontosan miben látja a problémát, és hogyan akarja kezelni azt. A többletjövedelem a különböző esetekben más társadalmi csoportoknál marad, míg a kieső bevétel más és más államháztartási alrendszert érint majd.