Hová teszik az állam pénzét?

Nemzeti vagyonalap

A nemzeti vagyonalapok tulajdonképpen ugyanolyan intézményi befektetők, mint a nyugdíjalapok, hedge fundok, különböző célú befektetési alapok. Azonban a meghatározó különbség az, hogy az SWF-ek esetében az alap tulajdonosai az egyes országok kormányai.

Miért jöttek létre?

Talán úgy tűnik, hogy egy új fogalomról van szó, azonban ez nem így van, csupán az SWF-ek eleddig nem kerültek a figyelem középpontjába, hiszen marginális szerepet töltöttek be. Az első nemzeti vagyonalapot még az 1900-as évek közepén hozták létre, az elsők között alapították meg például a Kiribati Revenue Equalisation Fundot, amely mára már 520 millió dolláros (90 milliárd forintos) vagyont kezel.

A nemzeti vagyonalapok kialakulásának eredete a külkereskedelemre vezethető vissza. Nálunk ugyan nem, de például a fő nyersanyag-kitermelő országokban a kivitel meghaladja a behozatalt (többet adnak el külföldre, mint amennyit vásárolnak), vagyis a fizetési mérleg egyenlege pozitív. Ez egy példán keresztül illusztrálva azt jelenti, hogya kitermelt olajért dollárt kapnak, melyet azonban nem használnak fel, így dollár-megtakarításuk keletkezik.

Tehát az egyes exportőrök partner-országaik valutájában keletkeztették megtakarításaikat, majd ezt a pénzmennyiséget külföldi kötvényekbe, részvényekbe, ingatlanba, illetve különböző pénzügyi eszközökbe fektették, mivel nem akarták, hogy ez a pénzmennyiség forgalomba kerüljön.

Hosszú távú célok

A nemzeti vagyonalapok tehát azért jöttek létre, hogy az átmenetileg megnövekedett pénztöbbletet lekössék, hiszen nem volt kifizetődő a nagy mennyiségű valutatartalék képzése, de a belső fogyasztást sem növelhették meg. Ráadásul a nemzeti "befektetés" megvalósulása révén kisimíthatták a kormányok a külkereskedelem hullámzásából származó bevételek változékonyságát is.

Az SWF-eket általában valamely távlati cél teljesítése, vagy megvédése érdekében hozták létre, így például a jövő generációi számára történő megtakarítás, vagy a jólét biztosítása, melynek keretében több állami nyugdíjalapot is létrehoztak. Természetesen akad olyan vagyonalap is, amelyet valamely stratégiai cél elérése érdekében alapítottak meg, ilyen például a háborús időszakokra való felkészülés.

Növekvő fölény...

Mindez még nem adhatna aggodalomra okot, azonban napjainkban már politikai szintre emelkedett az SWF-ek kérdése. Ezt jelzi az is, hogy múlt héten az Európai Bizottság a nemzeti vagyonalapok kezelésével kapcsolatos javaslatokat terjesztett az Európai Tanács elé. A Bizottság ezekkel a közleményekkel kíván hozzájárulni a március közepén tartandó Európai Tanács ülés megbeszéléseihez, melyeknek az SWF-ek szabályozása lesz témája.

Az unió célja, hogy miközben fenntartja a nyitott befektetői környezetet, erősítse az SWF-befektetések átláthatóságát, kiszámíthatóságát és ellenőrizhetőségét. Mindehhez pedig elengedhetetlen, hogy javítsák az információ minőségét, melyek a vagyonalapok méretéről, befektetési célkitűzéseiről, stratégiáiról, illetve erőforrásairól szerezhetőek.

A nagyság

Emellett, nagyságukból kifolyólag az egyes fogadó országok attól is tartanak, hogy ezek az alapok torzítják a piacokat, s biztonsági problémákat is okozhatnak. A nagyság azonban nem csupán hátrányként, hanem előnyként is megjelenik, hiszen egy esetleges pénzügyi zavar esetén elláthatják a piacot a megfelelő likviditással.

Már éppen elég szó esett arról, hogy egyre nagyobb nemzeti vagyonalapok vannak ma már a világon. Az Európai Bizottság SWF-ekről írt kiadvány szerint jelenleg már több mint 30 ország rendelkezik nemzeti vagyonalappal, melyekből 2000 óta húszat hoztak létre. Az általuk kezelt vagyon becslések szerint 1,5-2,5 ezer milliárd dollárt tesz ki.