Zacher Gábor: 40 ezer szakdolgozó és ezer háziorvos hiányzik az egészségügyi ellátórendszerből

Egy ország tudja, hogy ezer dologgal foglalkozik. Milyen az időbeosztása? Hogyan, mivel tud kikapcsolódni?

A hétfőim a hatvani kórház sürgősségin telnek, szerda péntek szombat a mentőé. Ez a fix. De minden évben rengeteg tervezhető és majdnem annyi ad hoc rendezvény is van, mentős feladatokként. Előre kalkulálható például a Forma-1, a Sziget, augusztus 20, amik sokszor logisztikai rémálmok. Augusztus 20-án például a 1,5 millió emberre 60 autóval vigyáz az Országos Mentőszolgálat. 2026-ban különleges esemény lesz a Bajnokok Ligája döntő, a Gyulai István Memorial, az Atlétikai Világdöntő, a női kézilabda BL döntő, a MOTO GP, stb. És akkor meg nem beszéltem arról, ha egy külföldi politikus látogat hozzánk, vagy a pápa misét celebrál a Hősök terén. Ezek szintén 20-40 kocsis kiszállást igényelnek. Emellett pedig természetesen fenn kell tartani a normál menetet, hiszen Marika néni Zuglóban a mellkasához kaphat akár augusztus 20-án is.  

Talán nem titok, hogy sokat szerepelek az ország különböző vidékein és a határon túl is. Ezek általában heti két-három  előadástjelentenek. Most például 50 megválaszolatlan meghívás vár gépemen. Dolgozom igazságügyi orvosszakértőként is, tavaly 250 ügyem volt. Emellett képben kell lennem a szakma fejlődésével. Az orvosi szakirodalom héthavonta megduplázódik. Nem lehet lemaradni a szintén hihetetlen sebességgel változó sürgősségi, toxikológia, katasztrófa medicina területén. Ezekben egy-egy mérvadó lap 150-180 oldalas. December közepén jelent meg az Európai újraélesztési irányelv, ami egy 350 oldalas összefoglaló. Ez beépül a hazai irányelvbe is, nálunk az oktatási osztály körbe küldi, kötelező alkalmaznunk. A mi érdekünk is, mert ha ügy lesz egy ellátásból, akkor erre lehet hivatkozni,  megállja a helyét a bíróságon. 

Szabadidő? A 24 órás műszakok után általában elmegyek futni. De imádok otthon molyolni, a négy tacskómat sétáltatni, olvasni. A közelmúltban az új Frei könyvet, Dan Brownt és egy Ken Follett-et végeztem ki. Ezek elvisznek egy „másik világba” kikapcsolnak.    

A mostani „Év embere” díjhoz – ahogy megjegyezte – az is hozzátett, hogy 2025-ben rendes hype indult Ön körül. Gondolok a Forma 1-es táncjelenetre, a Fradi pályán történő búcsúztatására, vagy az év végén megjelent, Zacher 3.0 könyvre. De hogy indult anno az „ország toxikológusa” karrier?

A „médiapályafutásom” 1997-ben kezdődött, amikor a Péterfy toxikológián dolgoztam. Amikor egy-egy híres ember, politikus, színész, zenész nálunk kötött ki, az általában bekerült az esti Híradóba. Ilyenkor 1-1,5 percben én mondtam el a szakmai részt. Ebben jó voltam, egyszerű volt megcsinálni velem egy rövid interjút, szerették a riporterek, szerkesztők. Ezután jöttek a stúdióbeszélgetések, élő fellépések, előadások, beszélgetések a médián kívül is. Mindig lényegre törően, hétköznapian fogalmazok, ami úgy tűnik szeretnek az emberek.  Ma pedig, a podcast világban – ahogy az egyik barátom megfogalmazta - „klikkceleb” lettem, sokan kattintanak rá a nevemre.

A magánélettől a szakmára fordulva: talán szokatlan a kérdés, mivel inkább az ellenkezőjével szoktak pedálozni, de mi az, amiben a hazai mentőszolgálat jobb, mint más országokban?

Nem PR szövegként mondom, de a magyar mentőszolgálat nagyon jó színvonalú. Országosan egységes az irányítás, felszereltség. Sok, nálunk fejlettebb országban is tartományi, vagy tagállami szinten más-más a szabályozás. Az alapítványi mentők (pld a máltaiak, johanniták) is betagolódnak a rendszerbe, amikor dolgoznak. Szintén komoly szakmai előnyünk (a Mentőszolgálat 1887-es alapítása óta), hogy nálunk orvosok is dolgoznak. Sok országban paramedikusok végzik ezt a feladatot. Londonban például csak a mentőhelikoptereken szolgálnak orvosok. Ma már a kocsiparkunk is megfelelő.

Azért néhány területen lehetne fejlődni: a mentőállomások egy része felújításra szorul. A Markó utcai központban a kocsik a szabad ég alatt állnak, soknak csak az utcán van hely. IT területen az eszközök összeköttetésén lenne fontos fejleszteni.  

Nagyon örülök, hogy egyre több fiatal érzi jó kalandnak a mentőzést, amiben nemcsak a szirénázva száguldunk a villamos sínen feeling, a lovagromantika van benne, hanem maga a segítség is komoly adrenalinfüggést ad. A helyszínen néha szó szerint pillanatok alatt kell döntenünk – akár életről, halálról –, nincs kitől segítséget kérni. Én ezt mindig imádtam. Egyre több lány is dolgozik nálunk, van olyan, hogy az egész esetkocsit ők viszik. Pedig a szakmai felkészültségen, a lélekjelenléten kívül ez komoly fizikai munka is: egy 60 kilós lánynak is le kell hoznia a 100 kilós beteget a 4. emeletről.  

A „másik énje” a hatvani sürgősségi osztályhoz köti. Erről mit kell tudni?

Azt is szeretem. Hasonló a mentőzéshez, hogy nagyon rövid idő alatt kell dönteni emberi sorsokról. Ami – ahogy említettem – az én világom. Hatvanban nagyon összeszokott, jó csapat van, minimális a fluktuáció. De minden sürgősségin vannak alapproblémák. Évről évre 10-15%-os betegszám emelkedést tapasztalunk. Sok helyen leírták már, hogy az esetek 50%-60%-a nem sürgősségi kórkép. Hatvanban 50-60 beteget látunk el egy nap, de például a Semmelweis Egyetem SBO-n napi 180-200-at. A hosszú várólisták miatt logikus, hogy a háziorvos hozzánk küldi a pácienseket. Mi pedig nem küldünk el beteget, mert akkor Ő felháborodik, másnap kiteszi a facebookra. Ha pedig egyszer jön be valaki egy olyan betegséggel, amit nem veszünk észre, tragédia lehet a vége. A sürgősségin órák óta várakozó betegek türelmetlenségének oka az is, hogy sokan a Vészhelyzet című amerikai sorozaton nőttek fel. Ahol a bekerülés után 5 perccel már megvolt a lelet, eredmény. Ezért egy CT, vagy vérvétel után azonnal kérik a leleletet. Nem tudhatják, hogy a háttérben dolgozó radiológus képernyőjén még másik 10 eset áll sorban az övék előtt.  

Ön szerint mik lennének az alapjai a hazai egészségügy reformjának? Mivel kellene kezdeni?

Alapelvárás lenne egy önálló minisztérium létrehozása, mivel az egészségügy mindenkit érint ebben az országban. De külön kell kezelni a fővárost és a vidéket. Vidéken a megyei és a városi kórházak jól működnek, Budapesten viszont szükség lenne négy központi kórházra, amelyek mindegyike el tud látni minden akut beteget heti 168 órában. Mivel jelentősen elöregedő társadalomban élünk, alapvető lenne a krónikus rehabilitációs osztályok növelése. Ugyanezért rendezni kell a gondozás, szociális ellátás kérdését, amit nem szabad teljesen a családtagokra terhelni. Jelenleg ezer háziorvos hiányzik a rendszerből, az alapellátást vonzóvá kell tenni a fiatal orvosok számára.

Szintén nem halasztható a szakdolgozói bérrendezés, hiszen 40 ezer szakdolgozó hiányzik a rendszerből, vannak komplett osztályok, amik emiatt vannak lezárva. Társadalmi edukációt kell indítani a szűrővizsgálatok népszerűsítéséért. Svédország a nők 90%-a jár szűrésre az őket érintő betegségek kapcsán, nálunk 20% sem.

Az egyik szakterülete a kábítószerek világa. Igaz a benyomás, hogy jobban állunk a drogproblémában mint a Nyugat? Mi ennek az oka?

Igen, sokkal jobban állunk. Van egy több évtizedes lemaradásunk a Nyugattól. Ez így van a teljes ex-szocialista blokkban.  A rendszerváltás előtt nem volt komoly drogprobléma Magyarországon. Ezt a hendikepet, mint a - hogy egy másik példát mondjak – születéskor várható élettartamot nem hoztuk be az elmúlt 30 év alatt. Sok olyan szer is van a világon, mint például a fentanil, ami nem „gyűrűzött be” hozzánk. De egyre több a kokain és ezzel eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy a drogproblémát nem szabad leszűkíteni a félhalott heroinistákra. Nagyon sok az alkalmi szerhasználó. A kokain például - aminek 35-40 ezer forint grammja - tipikus partidrog, amit elsősorban a jól szituált, nagyvárosi réteg fogyaszt. A lecsúszott, falusi környezetben pedig durva probléma a szintetikus marihuána, a fóliázások.

Ellentétben a miniszterelnökünk szavaival, soha nem leszünk drogmentesek, mint ahogy az egész világ sem lesz az soha. A fiatalok kíváncsiak és kipróbálnak ezt-azt, például hétvégén a bulinegyedben. Nekünk egyszerű volt nemet mondanunk, mert nem volt mire. De ma elképesztő dömping van, kb. ezer vegyület létezik a piacon. Ezek döntő része szintetikus kínai cucc.

Nagy hibának tartom a hazai drogpolitikában hogy a csak a kínálattal foglalkozik, a keresletcsökkentésre nem fokuszál. Értem, hogy a Híradóban látványosabb, amikor egy tucat TEK-es betör egy külvárosi piti díler ajtaján, de azt legalább ekkora eredmények tartom, ha egy középiskolás lány egy felvilágosító kampány miatt nemet mond a buliban a kínálásra. De ez nem jelenik meg a Híradóban. Most minden a látványról szól ezen a téren. Az elmúlt félévben megháromszorozódott a kábítószeres esetek száma már  9.000 ügy van. Előtte egész évben nem volt ennyi. 

Hogy viszonyul az Ön farmeres, Rolling Stones pólós, szakállas, szókimondó stílusához az alapvetően konzervatív orvostársadalom?

Vegyesen, de emiatt nincsenek álmatlan éjszakáim. Számomra nagyon fontos, hogy megtartottam a függetlenségemet. Rendszerkritikus vagyok a szakmai témákban. Hozzá kell tenni, hogy ma a social médiában sok, főleg fiatal kolléga van jelen felvilágosító tartalmakkal, így már az orvostársadalom is befogadóbb.

Fotó: Mohai Balázs, MTI/MTVA