Hogyan lesz itt 1 millió új munkahely? Te is szavazhatsz!

Az átalányadózás lehetősége mindenképpen nagy érdeklődésre tart számot a legkisebb vállalkozások körében. A legjobb példa erre, hogy az idei évben drasztikusan, 30-ról 37 százalékra megemelkedő adókulcs sem vette el a kedvét az evás vállalkozásoknak: mindössze 7 százalékuk választotta inkább a tételes költségelszámolást. Pedig a kulcsemelés mellett már csak a minimális költséghányaddal működő vállalkozásoknak érte meg az idei évben evázni. Minél kisebb a vállalkozás, annál kevésbé érte meg az evát választania. Évi 5 millió forint árbevétel esetén 7 százalékos költséghányad mellett marad a cégeknek ugyanannyi jövedelmük evázás esetén, mintha társasági adót fizetnének. Tízmillió forint árbevételnél már jóval nagyobb a mozgástér: 17 százalékos költséghányad mellett van egálban az adóteher a kétféle elszámolás esetén. Tizenöt-húszmillió forint árbevételnél a 20 százalékos költséghányad a vízválasztó. Információink szerint van olyan evás vállalkozás, amely 50 százalékos költséghányaddal működik, azonban kényelmességből mégis az átalányadó hatálya alatt maradt.

Idén január-március közötti időszakban 24700 fővel kevesebb volt a versenyszférában a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál alkalmazásban állók száma, mint egy évvel korábban. Az alkalmazásban állók száma sokkal inkább tekinthető mérvadónak a valódi munkahelyek felmérésekor, mint az egy hét alatt 1 órányi munkavégzést is regisztráló foglalkoztatottsági adat. Vagyis mostanáig semmi nem teljesült a "tíz év alatt egymillió új munkahely" ígéretéből. A kormányváltáskor 473 ezer fő volt a regisztrált munkanélküliek száma, mostanra viszont 496 ezerre nőtt ez a szám. Vagyis mindenképpen tenni kell valamit az új munkahelyek létesítése érdekében. Orbán Viktor miniszterelnök nemrégiben az MTV Az Este című műsorában már elkezdett visszakozni, amikor azt mondta: nem az a kérdés, hogy lehet-e egymillió munkahelyet létrehozni, hanem az a mérvadó, hogy minél több ember dolgozzon, és fizessen adót. Jelenleg 3 millió 800 ezer adófizető van Magyarországon, a kormányfő szerint ehelyett legalább 5 milliónak kellene lennie.

Az adójóváírás eltörlésével viszont óriási terhet rakott a kormány a vállalkozások vállára, a gazdasági teljesítő képességüktől teljesen független béremelésre kényszerítette őket. Noha az elvárt béremeléshez kötődő adókedvezmény kompenzálja a megnövekedett bérterheket, az azzal szemben támasztott követelmények - például a változatlan állományi létszám megtartása - miatt a vállalkozások jelentős része nem vállalta be az esetleges negatív következményeket. Így az adójóváírás visszaállítása szolgálhatná a leginkább a munkahelyteremtés ösztönzését. Ezt javasolja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is.

Ez a kérdés abszolút hipotetikus, mivel már tavaly decemberben elfogadta az Országgyűlés a területfejlesztéssel és a területrendezéssel összefüggő egyes törvényekről szóló törvénymódosítást, amely már be is vezette "a szabad vállalkozási zóna" fogalmát. A munkavállalás és az ipar megtelepedésének ösztönzését szolgáló jogszabály szerint a szabad vállalkozási zóna olyan, a kormány által kijelölt, térségi gazdaságfejlesztő szervezet által koordinált terület lehet, ahol egy külön törvény által meghatározott módon pénzügyi és más kedvezményeket lehet biztosítani. Mindemellett a helyi önkormányzatok számára továbbra is adott az a lehetőség, hogy ipari parkokat és más fejlesztési egységeket hozzanak létre.

A rezsiköltségek befagyasztását tavaly márciusban hirdette meg a kormány a Széll Kálmán Tervben. A bejelentés hírére reagáló közvélemény-kutatásban a válaszolók 81 százaléka támogatta az elképzelést. Decemberre kiderült, a befagyasztás nem jelenti azt, hogy nem emelkednek az árak. Az áfakulcs ugyanis 25-ről 27 százalékra nőtt. Erre hivatkozva idén januártól a villamos energia árát átlagosan 2,7 százalékkal emelte meg a kormány. A földgáz és a távhő esetében viszont az adóemelés miatt indokoltnál nagyobb mértékű, 4,2-4,2 százalékos drágulást hagyott jóvá. Szemben a célzatos, csak a rászorulóknak járó támogatásokkal, a rezsiköltségek általános befagyasztása sokkal többet kedvez azoknak, akik sokat fogyasztanak.

Ugyanakkor a valós gazdasági helyzettől (például a kőolaj- és földgázárak emelkedésétől) elrugaszkodó áremelés számos negatív hatással bír a nemzetgazdaságra: torzítja a lakosság energiafogyasztással kapcsolatos tudatos viselkedését, visszaveti az energiahatékonysági beruházásokat. Az értékláncon keletkező veszteség hosszú távon veszélyeztetheti az energiaellátás biztonságát azáltal, hogy az energetikai cégeknél nem keletkezik megfelelő fedezet a rendszer karbantartására és fejlesztésére, noha ez jogszabályi kötelezettség a társaságok számára.

Általában véve a monopólium nem tudja biztosítani a javak olyan hatékony elosztását, mint a versenyzői piac. Éppen ezért a közgazdászok csak akkor tartják szerencsésnek a monopóliumot, ha az adott piacon semmiképpen nem lehet a versenyt biztosítani. Mindazonáltal nem tudjuk megmondani, valójában mire gondol a kormány a konkrét kérdésben. Magyarországon ugyanis minden szektorban többszereplős a piac - így néhány kartellezési ügyet leszámítva - biztosított a verseny és a fogyasztók számára kedvezőbb szolgálatás és árszint elérése. A monopóliumellenes intézkedések esetében a legfőbb kérdés az, hogy összességében valóban a gazdaság, a fogyasztók érdekeit szolgálják-e.

A közelmúlt legnagyobb vitát kiváltó intézkedése a plázastop volt. A lépést a kormány azzal indokolta, hogy meg kell védeni a kisvállalkozásokat, amelyek mindössze 31 százalékban részesednek a kis- és nagykereskedelmi piacból, miközben számukat tekintve 99 százalékot képviselnek. A piacot a nagy- és közepes, elsősorban nemzetközi vállalkozások uralják. A külföldi uralomra utalás egyből megdől, ha megnézzük a kereskedelmi üzletláncok forgalmát, és azt látjuk, hogy a Tesco után egyből a CBA és a COOP következnek, a Reál pedig az ötödik helyen áll a 2011-es árbevétel alapján. Kereskedelmi és építőipari szakemberek szerint a plázastop évi 200-300 milliárd forintot húz ki az egyébként is nehéz helyzetben lévő magyar építőipar zsebéből azzal, hogy ekkora értékű beruházást lehetetlenít el, és emiatt a költségvetés is 100-150 milliárd forintnyi adóbevételtől esik el. Az építőipar visszaesése jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy lényegében teljesen leállt a magyarországi gazdasági növekedés.

Elsősorban a bankok túlzott tehervállalása miatt állt le Magyarországon a hitelezés. A bankadó, majd a végtörlesztés miatt több ezer milliárd forint friss hitel is hiányozhat a magyar gazdaságból. A kis- és középvállalatok fejlődése és finanszírozása emiatt megdrágult, ami az európai uniós támogatások lehívását is megnehezíti. A bankszektor eddigi és további megadóztatása viszont nagyban hozzájárul a válságból való kilábaláshoz.