Szeptemberben 6,6 százalékos volt az infláció - jelentette a KSH. A
piaci várakozás 6,4% volt, az előző hónapban még "csak" 6 százalékos
volt az egy évre visszatekintő drágulás.
Az infláció elszaladása
mögött elsősorban az élelmiszerárak megugrása áll: egyetlen hónap alatt
0,6 százalékkal emelkedett az árszint, pedig a szeptemberben szezonális
okokból még inkább a csökkenés a jellemző. Tavaly például 0,5
százalékkal estek az árak az ősz első hónapjában, ám akkor jó volt a
termés, idén pedig gyenge. Folyamatosan kúszik fel a szeszes ital,
dohányáru termékkörben regisztrált infláció is: a jövedéki
adóemelésekkel sújtott szektorban az éves drágulás már 15,6%. Ráadásul
itt a kilátások sem ígérnek sok jót, hiszen hiába esnek ki az idei
adóemelések, több lépcsőben további adóemelések várhatók az év végén,
jövő év elején. Igaz, ezek mértéke elmarad az eredeti tervektől, miután a
kormány a kiigazítás közepette váratlanul visszakozott korábbi
terveitől.

Az
infláció gyorsulásához járult hozzá még az üzemanyagárak emelkedése is.
Ennél kellemetlenebb, hogy a szolgáltatások területén sincs nyoma az
ősszel szokásos áresésnek, ami tartósabb inflációs nyomásra utal. Ennél
jobb hír, hogy a tartós fogyasztási cikkek esetében az év elejéhez
képest sokat erősödő forint tartós deflációs hatást okoz. Talán a meleg
nyár lehet az oka, hogy az őszi készletcsere szezonális áremelő hatása
szeptemberben még visszafogott volt. A fentiek együttes hatása 0,4
százalékos havi áremelkedés, ami egy szeptemberi hónapban egyértelműen
magasnak számít. Ráadásul a maginflációs is mutató már 5,3 százalékon
áll, sőt, az adóhatásokat kiszűrni szándékozó (feltehetően kissé lefelé
torzító) mutató is 4,1 százalékon áll.
A rossz összképet
javítja valamelyest, hogy a rövid bázisú maginflációs mutató nem
gyorsult tovább. A júliustól megfigyelt árváltozást évesítve 3,9
százalékos maginfláció adódik, ami ugyan nem mondható alacsonynak, de
még sincs olyan messze a 3 százalékos céltól, mint az 5,3 százalékos
éves maginfláció, vagy a 6,6 százalékos CPI.

Az
inflációs kilátások nagyon bizonytalanok, óriási, de közvetett hatások
érik az árakat a jövőben. Például teljesen homályos, hogy az online
pénztárgépek bevezetésétől remélt fehéredés emeli-e a kiskereskedelmi
árakat. További kérdés, hogy az adójóváírás eltörlésének sokkját tompító
munkáltatói kompenzáció év eleji csökkentése milyen hatással van a
keresleti, illetve a költség oldalon az árakra. Ennél általánosabb
probléma, hogy ma már nem egyértelmű, hogy a gazdaságban lévő általános
"keresletszűke" valóban jelentősen fékezi-e az árakat.
Főleg ez
utóbbival kapcsolatban van vita a monetáris tanácsban is. A külső tagok
szerint a kereslet árfékező hatása továbbra is erős, és tettek utalást
arra, hogy a kamatcsökkentés folytatódhat. A mostani inflációs adat akár
elbizonytalanító is lehet, igaz, a múltkor az inflációs jelentéssel
való egyértelmű ellentmondás sem akadályozta a tagokat a lazításban.
Amennyiben a mostani kedvezőtlen inflációs adat után is kamatot csökkent
a jegybank, akkor a piac végleg elkönyvelheti, hogy a monetáris
politikának már nem az árstabilitás az elsődleges célja.