Mi lesz most a magyarok félretett pénzével? Alaposan át kell rágni a következő lépést

Az Oecunumus Gazdaságkutató legújabb cikkében arra keresi a választ, miket érdemes tudni a jövőre bevezetendő megtakarítási adóról. Mint fogalmaznak, elsőként arra érdemes rámutatni, hogy a megtakarítási adóként emlegetett intézkedés 2023. július 1-je után keletkező kamatokra, az újonnan vásárolt értékpapírok árfolyamnyereségére, a bankbetétekre, az egyéb nyilvános befektetési jegyekre és kötvényekre vonatkozik. Az ingatlanalapok befektetési jegyeire, a részvényekre és az állampapírokra nem vonatkozik az új teher. Fontos tehát, hogy nem a teljes megtakarítási állomány képezi az adó alapját, hanem csak a kamat, vagy az árfolyamnyereség.

A bevezetett intézkedés voltaképpen egy adó, melyről köztudomású, hogy valamilyen tevékenységet fizetési kötelezettséggel sújt, vagy éppen valamilyen tevékenységet ösztönöz. A megtakarítási adó kapcsán pedig a következő mögöttes okokat és elérendő célokat érdemes hangsúlyozni. 2023 júniusában is nagyjából 8000 milliárd forintnyi készpénz van forgalomban, amely egyébként a lakosság váratlan kiadásokra való felkészülésével/felkészültségével magyarázható. (Mindahányan ismerjük a „népi bölcsességet”: Jó, ha van, mihez nyúlni…).

A lakosság készpénzhez való ragaszkodása még a 25 százalék feletti inflációs mutatók esetében sem csökkent, amely azt jelentette, hogy sokan inkább vállalták a megtakarításuk vásárlóerejének csökkenését, mert az azonnali nagyobb pénzügyi mozgástér a szemükben fontosabb volt. Ebből a szempontból rendkívül beszédes a tavalyi év, amikor a második féléves szerény teljesítmény után már megindult egyfajta vontatott elmozdulás a megtakarítások körében: az állampapírok állománya három hónap alatt 8,3%-kal csaknem 11 ezer milliárd forintra emelkedett, így ismét (!) átvették az első helyet a folyószámlabetétektől. A folyószámlabetétek azonban komoly versenytársnak bizonyulnak.

A bevezetett adóval a kormányzat ezen igyekszik változtatni. A cél az, hogy a lakosság, méginkább az állampapírok és a részvények felé terelődjön. Jelenleg, ha háztartási értékpapír vásárlás történik, akkor az 53 százalékban állampapír, 35 százalékban befektetési jegy, és mindössze 9 százalékban részvény. (A részvények tehát elhanyagolható részarányt képviselnek a háztartások vagyon elemei között.) Ezekre és az állampapírokra nem vonatkozik tehát az adó, és az ezekben való megtakarítással védettebbé válik a háztartások vagyona is. A kormányzat tehát a bevezetendő intézkedéssel terelni kívánja a piacot, melyet a pénzügyi tudatosság fejlesztéseként is aposztrofálhatunk. Erre utal az is, hogy a kereskedelmi bankoknak minden ügyfelet levélben kell tájékoztatniuk arról, hogy mennyi veszteségük keletkezett abból, hogy nem megtakarítási adómentes pénzügyi eszközt birtokoltak.

Lényeges még annak hangsúlyozása is, hogy 2010-től kezdődően ugyan folyamatosan csökkent az államadósságon belül a külföldi fizetőeszközökben jegyzett adósság aránya, azonban az utóbbi időszakban ez megfordulni látszott. Éppen erre reagálva a kormányzat igyekszik vonzóbbá tenni az állam működésének hazai szereplők általi finanszírozását, mely kisebb kitettséget és pénzügyi sérülékenységet jelent. (A GDP arányában a világ egyik legeladósodottabb országa Japán a maga közel 230 százalékos mutatójával. Ennek ellenére éppen a 90 százalékban belső eladósodottság miatt szinte alig találkozunk a japán példával a magas eladósodottság kapcsán, vagy éppenséggel Japán meg sem jelenik például Görögország és Olaszország említése mellett.)

Az államadósság mellett a költségvetési egyensúly felől is megközelíthetjük a bevezetett intézkedés lényegét. A növekvő kamatkörnyezettel együtt megnőtt a költségvetés kamatfizetési kötelezettsége is, és akkor, ha az állampapírok kereslete növekszik, akkor bővül a költségvetés majdani mozgástere a kamatkiadások vonatkozásában. Egészen pontosan arról van szó, hogy a nagyobb kereslet mellett csökken az állampapírok hozama, amely a kamatok csökkenését eredményezi. Egy átlagos háztartás tehát továbbra is mérlegelhet. Választhatja a megtakarítási adómentes állampapírt, vagy részvényt, de fektethet például befektetési jegybe is, amelyet azonban már terhel az adó.