Megtakarításból befektetés: avagy hogyan válhatunk befektetővé akár havi 50 ezer forinttal is?

Bár a magyar lakosság több mint 70%-a rendelkezik valamilyen megtakarítással, a többség nem befektetőként tekint magára, még akkor sem, ha több millió forintos tartalékkal rendelkezik. Mi áll ennek a háttérben?

Ennek leginkább szemléletbeli okai vannak. Sokan úgy érzik, hogy a pénzüket elsősorban biztonságban kell tartaniuk, mintha csak „eltennék maguk elől”, és nem arra törekednek, hogy az a megtakarítás dolgozzon, hozamot termeljen számukra. A kutatás ugyanakkor azt is megmutatta, hogy ez nem feltétlenül a pénz mennyiségén múlik.

Aki tudatosan kezeli a pénzét, portfóliót épít, az befektetőként gondolkodik, függetlenül attól, hogy mekkora összegről van szó. Természetesen van egyfajta fokozatosság, jellemzően 2 millió forint alatt szinte mindenki inkább megtakarítónak tartja magát, 2 és 10 millió között sokan ingadoznak a két szerep között, míg 10 millió forint felett már egyre többen vallják, hogy tudatosan befektetnek.

Miben befolyásolja az életkor és a pénzügyi tudatosság a megtakarítási, illetve befektetési szokásainkat?

A kutatás szerint a pénzügyi önbizalom erősen korfüggő. Az 50 év felettiek kétharmada bizonytalan a pénzügyek terén, míg a fiatalabbakra ennek épp az ellenkezője jellemző: a 18-35 éves korosztály negyede kifejezetten magabiztosnak tartja magát. Ez nagyban meghatározza, ki hogyan bánik a pénzével, aki kevésbé ért hozzá, inkább a biztonságot keresi, és kockázatkerülő termékeket választ.

Nyitrai Győző, az MBH Befektetési Bank üzlet- és termékfejlesztésért felelős vezérigazgató-helyettese - fotó: Berecz Valter/Pénzcentrum

Érdekesség, hogy a fiatalok rendszeresebben takarítanak meg, noha náluk még nincs számottevő vagyon. Az idősebbek közel fele már nem tud rendszeresen félretenni, miközben a teljes lakosság harmada egyáltalán nem képes megtakarítani. Sokan „ad hoc” módon döntenek: amikor összegyűlik egy nagyobb összeg, akkor határoznak a sorsáról és ilyenkor gyakran már inkább befektetőként viselkednek, még ha nem is így gondolnak magukra.

A maradék 30% két csoportra osztható: 15% azok aránya, akik a hónap elején, további 15% pedig azoké, akik a hónap végén rendszeresen félretesznek.

Ha tehát valóban tudatos megtakarítókat keresünk, ők elsősorban azok, akik már a hónap elején elkülönítik a pénzt.

A kutatás összegzése szerint a szemlélet ugyan lassan változik, de még mindig inkább megtakarítóként gondolkodunk. Ennek fő oka, hogy sokan úgy érzik, nincs elég pénzük ahhoz, hogy befektetők legyenek, pedig valójában a befektetői gondolkodásmód nem a pénz nagyságán, hanem a hozzáálláson múlik.

Ha valakinek tehát 2 millió forint alatti megtakarítása van, és egyáltalán nem tekint magára befektetőként, annak is érdemes lenne inkább ilyen szemlélettel gondolkodnia?

Valójában mindenkinek érdemes lenne befektetői szemlélettel közelítenie a pénzügyeihez, bármennyi pénzről is van szó. Már csak azért is, mert a kutatásból is látszik, a magyarok havonta átlagosan 91 ezer forintot tesznek félre, ami a nettó jövedelmük nagyjából 18,5%-a. Ezzel egyébként az EU élmezőnyébe tartozunk, hiszen az uniós átlag 15%, a németek pedig valamivel 20% fölött vannak.

Viszont, ha megnézzük ennek a társadalmi eloszlását, jól látszik, hogy épp a 2 millió forint alatti megtakarítással rendelkezők nem igazán tesznek félre rendszeresen, és jellemzően kisebb összeget is, nagyjából havi 55 ezer forintot. Ez sem kevés, de náluk a rendszeresség jóval gyengébb, nem éri el a 15%-os arányt sem. Ezért hangsúlyozom, hogy minél előbb érdemes elkezdeni félretenni, minél tudatosabban és minél többet.

Ha belegondolunk abba, hogy mekkora összeget lehet reálisan felhalmozni a hosszú idő átlagában, akkor óriási különbséget jelenthet, ha már fiatalon elkezdünk félretenni, akár befektetni is.

Ha van példa már gyermekkorban, az rengeteget számít a pénzügyi edukációban. De nem csak a családnak van ebben szerepe, hanem a pénzintézeteknek is. Mi, az MBH Banknál és az MBH Befektetési Banknál is folyamatosan dolgozunk ezen, különböző edukációs programokkal, diáktámogatásokkal, „okos diák” mozgalmakkal próbáljuk emelni a pénzügyi tudatosság szintjét.

Hogyan érdemes dönteni, ha megtakarítóból tudatos befektetővé szeretnénk válni, de havi szinten csak néhány tízezer forintot tudunk félretenni? Milyen szempontok alapján válasszunk a különféle előtakarékossági formák – például nyugdíj- vagy lakástakarék – és a klasszikus befektetési termékek között?

A fokozatosság kulcsfontosságú abban a folyamatban, ami a megtakarításokból a befektetések felé vezet. Célszerű először kisebb, könnyen kezelhető megtakarítási programokkal kezdeni, amelyek kellően rugalmasak, hiszen nem biztos, hogy minden hónapban ugyanannyit tudunk félretenni. Lehet, hogy az egyik hónapban félre tudunk tenni egy adott összeget, ha pedig ez épp nem sikerül, a következő hónapban pótolhatjuk. Ez a rugalmasság alapja.

A másik fontos szempont a befektetés formája. Érdemes a saját célokhoz igazodó portfóliót választani. Ha valaki például kevésbé szeretne a pénzügyekkel mélyen foglalkozni, egy egyszerű “tartalékszámla” is megfelelő lehet, ami biztonságos helyet biztosít a pénznek. Ha viszont az összetettebb megoldások is szóba jöhetnek, olyan megtakarítási programot is lehet választani, ahol mi magunk dönthetünk arról, hogy milyen típusú befektetési alapokba kerüljön a pénz. Ez azért előnyös, mert egy alap portfólió többféle eszközbe fektet egyszerre, így megosztja a kockázatot, szemben azzal, ha az ügyfél maga venne egyedi részvényeket vagy kötvényeket.

fotó: Berecz Valter/Pénzcentrum

Ez a fajta diverzifikáció, amit a rendszeres, kisebb összegekkel való befektetés tovább erősít, segít „kisimítani” a piac hullámzásait. Így nem az számít, hogy éppen a piac csúcsán vagy mélypontján szállunk be, mert hosszú távon kiegyenlítődnek ezek az időzítési különbségek.

Végső soron tehát sokkal stabilabb növekedési pályát lehet elérni, mintha időről időre, ad hoc módon próbálnánk jobbra-balra mozgatni a megtakarításokat. 

Ez a fajta rugalmasság éppen azt a félelmet csökkenti, ami miatt sokan inkább nem mernek belevágni a befektetésbe. Emellett oldja azt a belső bizonytalanságot is, hogy vajon jól döntöttünk-e, jó eszközt választottunk-e. A lényeg mégis az, hogy mindenki a saját tempójában, biztonságosan építse fel a befektetéseit, közben folyamatosan tanuljon, és így egyre tudatosabb legyen a pénzügyekben.

Milyen most a magyarok jövőképe és biztonságérzete, és ez hogyan hat arra, hogy mennyire merünk hosszú távra pénzügyi célokat kitűzni?

Az elmúlt időszakban három fontos változást figyelhettünk meg. Az első, talán legszembetűnőbb, ami a kutatásokból is jól kirajzolódik, hogy

az elmúlt két évben rendkívül egyszerű volt befektetési döntést hozni.

A kétszámjegyű hozamot kínáló, alacsony kockázatú lakossági állampapír szinte automatikusan vonzotta a pénzt, nem is nagyon volt kérdés, hogy hová érdemes tenni a megtakarítást. Ez a lehetőség azonban megszűnt. Már a tavalyi év második felében és az idei év elején is jól látszott, hogy csökken ennek az eszköznek a súlya, és a pénz fokozatosan elkezdett átvándorolni a befektetési alapok felé.

Csakhogy itt már nem ennyire egyszerű a döntés. Olyan ez, mint amikor egy boltban csak egyfajta tej van – akkor könnyű választani. De ha 15 fajta van, és egyikről sem tudjuk, melyik a jó, akkor már sokkal nehezebb dönteni. Hasonló a helyzet most a befektetéseknél is, a bőség zavara miatt hosszabb lett a döntési idő, emiatt pedig sok esetben hosszabb ideig marad befektetlenül a pénz.

Mire és milyen célokra gyűjt ma leginkább a lakosság? Hogyan alakultak át a megtakarítási motivációk az elmúlt évek gazdasági és inflációs kihívásainak hatására?

Az látszik, hogy a magyar lakosság ma elsősorban biztonsági tartalékot képez. Különösen a válságok után erősödik fel a vágy az emberekben, hogy anyagi biztonságban legyenek. Ha a 2008-as gazdasági válságot nézzük, előtte a biztonsági tartalék még csak a harmadik-negyedik helyen szerepelt a lakossági célok között. A válság után viszont az első helyre ugrott, és hosszú ideig ott is maradt. Majd, amikor az infláció újra megugrott – különösen a pandémia utáni időszakban –, ismét előtérbe került ez a cél. Most megint ezt látjuk,

a megtakarításokat leginkább arra szeretnék az emberek felhasználni, hogy visszahozzák, amit „megevett” az infláció, és hogy pénzügyileg biztonságban érezzék magukat.

Második helyen egyre erőteljesebben megjelenik a nyugdíjcél, különösen a fiatalabb korosztálynál. Ezt követik az olyan klasszikus célok, mint az egészségmegőrzés, a családról való gondoskodás, és fiataloknál az autóvásárlás. Még nyaralás is szerepel a listán, vagyis az élethelyzetek és az ezekhez kapcsolódó célok alapvetően nem változtak, csak a prioritások rendeződtek át.

Milyen konkrét lépésekkel támogathatja a pénzügyi szektor, beleértve a bankokat, biztosítókat, befektetési szolgáltatókat és a szabályozó hatóságokat, hogy a lakosság hosszú távon is tudatosan gondolkodjon a pénzügyeiről, és a megtakarításait egyre inkább befektetésekbe irányítsa?

Az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött a pénzügyi kultúra Magyarországon. Míg korábban, 1995 és 2005 között szinte kizárólag a bankbetétek jelentették a megtakarítások fő formáját, 2005 és 2012 között már egyre több lakossági kötvény és jelzáloglevél jelent meg a piacon, 2012 után pedig a lakossági állampapírok vették át a vezető szerepet. Később a befektetési jegyek, ingatlanalapok, majd 2019-től újabb termékek is megjelentek, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyre szélesebb körben váljon természetessé a pénz tudatosabb kezelése. Ez a folyamat jól mutatja, hogy időről időre megjelennek olyan új, úgynevezett húzótermékek, amelyek képesek megmozgatni és szélesebb körben is bevonni az ügyfeleket.

Ahhoz, hogy ez a tendencia tovább erősödjön, és a lakosság hosszú távon is tudatosabban kezelje pénzügyeit, a pénzügyi szektornak több oldalról kell támogatnia ezt a folyamatot. Egyrészt szükség van folyamatos termékinnovációra, hiszen ezek az új megoldások jelentik az első lépést ahhoz, hogy egyre több ember számára váljon elérhetővé és vonzóvá a befektetés. Ugyanakkor önmagában az új termékek megjelenése nem elég, nagyon fontos, hogy

ezek ne csak bonyolult, idegen fogalmakként jelenjenek meg, hanem a szolgáltatók képesek legyenek egyszerűen, közérthetően bemutatni őket.

Csak így lehet elérni, hogy a pénzügyi termékek ne riasztóak, hanem inkább szerethetőek legyenek. Emellett elengedhetetlen a folyamatos edukáció is, akár személyesen egy bankfiókban, akár online felületeken keresztül. Így a lakosság egyre felkészültebben és magabiztosabban tud dönteni arról, hogy a megtakarításait hosszú távon hogyan ossza meg a különböző befektetési lehetőségek között.

Mi az MBH Befektetési Banknál az idén például egy olyan új terméket fejlesztettünk, ami pont a közérthetőséget és a rugalmasságot támogatja. A Rugalmas Megtakarítási Program lényege, hogy rendszeres havi befizetési kötelezettség nélkül, már akár néhány tízezer forint összegű megtakarításból is hosszú távú befektetési portfólió kialakítását teszi lehetővé. Ezzel is ösztönözve a befektetői szemlélet erősítését a hazai lakosság körében.

Mennyire jellemző, hogy az ügyfelek nemcsak a hozamra, hanem a befektetéseik társadalmi és környezeti hatására, például a fenntarthatósági szempontokra is figyelmet fordítanak, amikor egy-egy portfólióelemről döntenek?

Egyelőre visszafogott az ügyfelek érdeklődése az ESG szempontokat figyelembe vevő befektetések iránt. Ez igaz még a fiatalabb generációra is, akik más területeken, például a ruházkodásban vagy fogyasztási szokásokban már egyre tudatosabbak. A megtakarítások terén azonban ez a szemlélet még nem igazán jelenik meg hangsúlyosan.

A probléma egyik gyökere, hogy a befektetők számára még nehezen értelmezhető, mit is jelent pontosan az ESG egy adott befektetés esetében. Nem egyértelmű például, hogy egy portfólió vagy termék valóban megfelel-e az ESG kritériumoknak, vagy csupán "ESG-ként viselkedik". Ráadásul a jelenlegi globális politikai-gazdasági környezet – különösen a hadiipar erősödése – sem kedvez az ESG-gondolkodás előtérbe kerülésének, hiszen ez az iparág nem ESG-kompatibilis.

Természetesen bizonyos területeken, például zöldenergia, alacsony CO₂-kibocsátású iparágak, elektromos járművek, már érzékelhető az ESG-szempontú érdeklődés. Ezek a termékek nemcsak környezetbarátabbak, de sokszor kedveltebbek is a befektetők körében. Ugyanakkor az még nem jellemző, hogy egy befektető például azért utasítson el egy adott részvényt, mert annak gyengébb az ESG-mutatója, vagy épp azért vásárolja, mert az ESG-besorolása javult. 

Bár léteznek hivatalos kategóriák, például az EU által meghatározott 8-as és 9-es cikk szerinti ESG-besorolások, ezek értelmezése és követése komoly tájékozottságot igényel. Ráadásul a több száz oldalas tájékoztatók és kötelező dokumentációk gyakran túlterhelik a befektetői figyelmet, így a valódi tartalom sokszor elveszik a részletek között.

Ez a szemlélet lassan, fokozatosan erősödik. A hosszabb távú trendek alapján várható, hogy egyre inkább meg fog jelenni a befektetői döntésekben az ESG-tudatosság. Azonban jelenleg még nagyon távol vagyunk attól, hogy a végbefektetők valóban átlássák és értelmezni tudják, mit jelent egy ESG-minősítés, illetve miben különbözik egy valódi ESG-alap egy "zöldre festett" terméktől.

Címlakép: Berecz Valter/Pénzcentrum