Perzselő hőség, pusztító viharok, hideg július: lassan búcsút inthetünk a megszokott nyaralásainknak is

Egészen elképesztő hét van mögöttünk: Magyarországra olyan vihar csapott le, amilyenre évtizedek óta nem volt példa, előtte pedig szinte egy hétig hőségriadó volt, már júniusban sorra dőltek meg a melegrekordok, és az idei nyár még forróbb lesz, mint a tavalyi volt. A szakértők szerint akár 43-46 Celsius-fokos csúcshőmérsékletek is előfordulhatnak. A klimatológusok figyelmeztetése szerint évszázados melegrekordok dőlhetnek meg, ami súlyos következményekkel járhat az egészségügyre, a mezőgazdaságra és a vízkészletekre egyaránt

De nem csak itthon van baj: a világot jelenleg szélsőséges időjárási események sújtják: hőhullámok Európában és Ázsiában, pusztító áradások Texasban, erdőtüzek Franciaországban és Törökországban. Ezek nem elszigetelt jelenségek — hanem egy globális klímaváltozás következményei, amelynek okai összetettek és rendszerszintűek.

Amitől féltünk, itt van

Óriási viharok, rekordmelegek, elöntött települések – az elmúlt hét újabb figyelmeztetés volt, hogy a klímaváltozás nem távoli jövő, hanem a mindennapjaink része. Erről Lukács Andrással, a Levegő Munkacsoport elnökével beszélgettünk, aki szerint a folyamat visszafordítása már nem reális – de a károk mérséklésére még van lehetőség.

Azt látjuk megvalósulni, amit a klimatológusok évtizedek óta jeleztek. A baj az, hogy sem a kormányok, sem az emberek nem tették meg azokat a lépéseket, amelyek ezt a folyamatot érdemben lassíthatnák.

A szén-dioxid-kibocsátás tovább nőtt: az elmúlt évben több mint egy százalékkal emelkedett, és a légköri koncentrációja minden eddiginél magasabb, 50 százalékkal meghaladja az ipari forradalom előtt szintet; a második legfontosabb üvegházhatású gáz, a metán koncentrációja pedig 160 százalékkal nagyobb. Az elnök rámutatott:

Sajnos a politikusok és a lakosság is épp az ellenkezőjét teszi annak, amit tenni kellene, hogy elkerüljük a teljes összeomolást. Nemhogy csökkentenénk az autóhasználatot, hanem egyre többet autózunk, ráadásul egyre nagyobb gépkocsikat veszünk: a világon eladott autók fele immár városi terepjáró (SUV). Egyre többen utazunk repülővel, az légi utazások száma már meghaladja a COVID előtti szintet. Az egyik legnagyobb környezetszennyező a hústermelés, mégis már túl sok húst fogyasztunk: például Magyarországon az egy főre jutó húsfogyasztás 2010 és 2020 között 29 százalékkal emelkedett, és már négyszer annyi, mint ami a táplálkozástudományi szakemberek szerint optimális lenne az egészségünk megőrzéséhez.

Bár vannak előremutató példák – néhányan csökkentik a húsfogyasztásukat, tudatosabban közlekednek –, ezek még mindig elenyészőek a nagy tömegekhez képest. Arra a kérdésre, hogy mégis  mire számíthatunk a következő években, Lukács András azt felelte,

felkészülésre van szükség. Egyre szélsőségesebb időjárási eseményekre, nehezebb nyári körülményekre, és sokkal bizonytalanabb energiaellátásra.

Kiemelte: a hőség ellen az egyik legkézenfekvőbb eszköz a növényzet növelése – minél több a zöldfelület, vízparti terület, annál jobb. Emellett komolyan kell venni az energiatakarékosságot és az energiahatékonyság javítását, hiszen az időjárási szélsőségek az energiarendszerekben is súlyos zavarokat okozhatnak:

Magyarországon több százezer háztartás maradt áram nélkül a néhány nappal ezelőtti vihar után. Franciaországban az atomerőművek termelését kellett korlátozni a nagy hőség okozta vízhiány miatt, a Rajnán pedig a szénszállítás akadozott, mert túl alacsony volt a vízállás.

Az elnök arra hívta fel a figyelmet:

Figyeljünk oda sokkal jobban a tudósokra és a nagyobb környezetvédő civil szervezetekre. Ők rengeteg tudással rendelkeznek és évek óta hívják fel a figyelmet ezekre a problémákra és a szükséges teendőkre – mindannyiunk felelőssége, hogy meghalljuk az üzeneteiket, és támogassuk őket.

Az utazás már nem lesz alapjog

A klímaválság tehát nemcsak természeti, hanem társadalmi kihívás is — olyan kérdés, amely minden szektort érint, így az utazást is. Ahogy láttuk, a megértés és a cselekvés közös felelősségünk. De vajon mit jelent ez a turizmus világában? Mi lesz az utazással, hogy fog megváltozni, hogyan kellene változnia?

Az emberek természetes vágya, hogy eljussanak különleges helyekre, megismerjenek más kultúrákat, más típusú közösségeket, mint ahol élnek. Azáltal, hogy a világ bármely pontja egy-két nap alatt megközelíthetővé vált, ez a nyitottság nőtt. Ha ma megkérdezzük a Z generáció tagjait, hogy mely országok szerepelnek a bakancslistájukon, általában távoli, egzotikus úticélokat jelölnek meg, és ez így természetes.

 - mondta el a Pénzcentrumnak Nagy Júlia, turisztikai szakértő, az a Innotime Hungary Kft. társügyvezetője, majd hozzátette, a változás a küszöbön van.

Több terület van, ahol már most is látszanak változások: egyfelől az üzleti turizmus, ahol a korábbi személyes megbeszéléseket sok esetben le tudja váltani egy online találkozó. Másik fontos változás a kontinensen belüli utazások terén tapasztalható, hiszen már most egyre többen vannak, akik a repülős vagy autós közlekedés helyett a vasutat választják.  A németek, osztrákok például már most is előszeretettel utaznak vasúttal - a következő években pedig azok a desztinációk fel fognak értékelődni, amelyek könnyen és gyorsan megközelíthetőek kötött pályán. Ehhez persze az kell, hogy tiszta és kényelmes kocsik és tervezhető menetrend álljon rendelkezésre és gyors járatokkal el lehessen jutni bármely desztinációba - ahol ez kialakításra kerül, azok a desztinációk lesznek a kontinensen belüli turizmus nyertesei.

Hozzátette, hogy ugyanakkor azt is látni kell, hogy a turizmus nem pusztán az utazásból áll, sokkal fontosabb, hogy hogyan alakítjuk ki azt a helyi turisztikai ökoszisztémát, ami a vendégeket fogadja. Ezt desztinációs és szolgáltatói szinten egyaránt végig kell gondolni. Ha megnézzük a nemzetközi trendeket, a legtöbb európai nagy desztináció már a turisztikai honlapja nyitó oldalán szerepelteti a desztinációs szintű fenntarthatósági lépéseit, lehetőség szerint a Fenntartható Fejlődési Céloknak való megfelelés, valamint a globális fenntarthatósági standardok mentén is. A tudatos utazó számára ezek már olyan alapinformációk, amely jelentősen befolyásolja, hogy mely desztinációt válassza. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Igazi „éghajlat-tökönrúgás” lesz: a hazai kutató szerint drámai változások előtt áll a Balaton

A víz melegedése csak a jéghegy csúcsa; példa nélküli folyamatok zajlanak a Balaton körül, amelyekre fel kell készülnünk. Ez nem csupán klímaváltozás — ez egy igazi klíma-K.O. lesz.

Hazai kihívások: csak beszélünk a fenntarthatóságról

Nagy Júlia szerint a legnagyobb probléma, hogy a fenntarthatóságról mindenki csak beszél, de nagyon kevés konkrét lépés történik Magyarországon.

Az egyik legnagyobb probléma, hogy mind a desztinációmenedzsmentben, mind a szolgáltatói szektorban nagyon lassan megy végbe a szemléletváltás, sokan úgy gondolják, hogy a fenntarthatósággal való foglalkozás csak egyfajta divat, amely le fog csengeni néhány év múlva. Ha ezen a szemléleten nem sikerül változtatni, néhány éven belül Magyarország turisztikai kínálata versenyképtelenné válik a nemzetközi piacon.

Amikor a látogatók helyi termékeket vásárolnak, helyi szolgáltatásokat vesznek igénybe, vagy helyi szálláshelyeken szállnak meg, akkor közvetlenül hozzájárulnak a térség gazdasági életének élénkítéséhez. Ez nemcsak a helyiek megélhetését segíti, hanem ösztönzi a hagyományos mesterségek, helyi gasztronómia és kulturális értékek fennmaradását is. Gondoljunk csak Hollókőre, ahol ez professzionálisan működik, vagy a Művészetek Völgye fesztiválra - vagy akár a Miskolcon elindított újrapozicionálásra, amelynek keretén belül a Bükk alapanyagait használják egy helyi gasztronómiai márka kialakítására. 

Ugyanakkor egy fenntartható turizmusmodellben a látogatók nemcsak fogyasztók, hanem aktív résztvevői egy kölcsönös kapcsolatrendszernek, amely tiszteletben tartja a helyi környezetet, kultúrát és gazdaságot - amely a helyi közösségek kulturális értékeit erősíti, vagy éppen a helyi lakosságmegtartást segíti. A helyi gazdaságok tudatos bevonása így nem csupán pénzügyi kérdés, hanem a fenntarthatóság szociális és kulturális dimenziójához is szorosan kapcsolódik: erősíti a közösségi identitást, bizalmat és együttműködést, miközben csökkenti a túlzott turizmus és globalizáció negatív hatásait.

A hazai turizmus jövője kapcsán mind a keresleti, mind a kínálati oldalon jelentős változásokra lehet számítani meglátása szerint.

A hagyományos nyári turisztikai szezon egyre kiszámíthatatlanabbá válik a hőhullámok, vízhiány, erdőtüzek és más szélsőséges időjárási jelenségek miatt. Ez különösen érintheti a természetes vízparti üdülőterületek turizmusát, ahol pl. a vízszint már most is változékony. Ugyanakkor a klímaváltozás ösztönözni fogja a hazai utazókat a nyári hűvösebb desztinációk felkeresésére, így a hegyvidéki turisztikai kínálatot érdemes már ennek jegyében végiggondolni (pl. Bükk, Mátra, Börzsöny, Mecsek). 

A turisztikai szolgáltatóknak és desztinációknak alkalmazkodniuk kell a változó környezeti feltételekhez: például energiahatékonyabb működésre kell átállniuk, víztakarékos megoldásokat kell alkalmazniuk, vagy új attrakciókat kell fejleszteniük a klímaváltozással kevésbé érintett időszakokra. Emellett előtérbe kerül a fenntarthatósági szempontok szerinti minősítés, a környezeti terhelés csökkentése és a helyi erőforrások védelme. A klímatudatos utazók egyre inkább előnyben részesítik majd azokat a helyeket, ahol láthatóan tesznek a környezetért, így a fenntartható működés egyre inkább versenyelőnnyé válik, s aki nem lép időben, végképp lemarad. 

A szakértő szerint hosszú távon a hazai turizmus akkor maradhat életképes, ha képes a klímaváltozás hatásait nemcsak kezelni, hanem lehetőségekké alakítani. Ehhez szemléletváltásra van szükség, mind az ágazat szereplői, mind a látogatók részéről. A hazai turizmus jövője a rugalmasságban, az innovációban, a közösségi együttműködésben és a fenntartható termékfejlesztésben rejlik – olyan irányokban, amelyek nemcsak gazdaságilag, hanem ökológiailag és társadalmilag is hosszú távon működőképesek.

Hová fogunk utazni 5-10 év múlva?

A COVID idején a legfontosabb nemzetközi fenntartható turizmussal foglalkozó szervezetek megfogalmaztak 13 irányelvet a turizmus fenntartható fejlesztése érdekében. A Future of Tourism Coalition irányelveinek végiggondolása kell, hogy az alapot jelentse minden fejlesztés kapcsán. Ezek az irányelvek nem pusztán a környezeti fenntarthatóságra fókuszálnak, hanem a gazdasági-társadalmi-kulturális-környezeti fenntarthatóságra egyaránt. 

Mindezek mellett megalkotásra kerültek azok a standardok a Globális Fenntartható Turisztikai Tanács (GSTC) részéről, amelyek konkrét útmutatást adnak a desztinációknak, szállásoknak, attrakcióknak, rendezvényszervezőknek a saját fenntarthatósági lépéseik tervezéséhez a stratégiaalkotástól a konkrét megvalósulásig a fenntarthatóság minden területére. A GSTC standardok globális útmutatóként szolgálnak, tehát a világ bármely pontján használhatóak és mérhető indikátorok tartoznak hozzájuk. Nagy Júlia hangsúlyozat,

a fenntartható turizmus szabályozása érdekében kiemelten fontos egyébként az, hogy megfelelő adatok és mérések álljanak rendelkezésre. Ehhez tudatos adatgyűjtésre és monitoringrendszerre van szükség, amely nemcsak a turistaérkezéseket vagy a vendégéjszakákat méri. A GSTC standardok alapján történő adatgyűjtés, monitoring és az adatok alapján látható trendekre épített stratégiameghatározás lesz a sikeres desztinációtervezés kulcsa a következő években.

Az adatalapú tervezés és működés azonban nemcsak desztinációs, hanem szolgáltatói, illetve attrakciós szinten is fontossá válik majd elmondása szerint. Azok a szolgáltatók és attrakciók, akik gyűjtik és folyamatosan elemzik a saját fenntarthatósági lépéseik eredményeinek adatait és arra építenek a fejlesztések kapcsán, nemcsak olcsóbb működést érhetnek el, hanem a vendégeik is elégedettebbek lesznek.  

Arra a kérdésre, hogy szükség van-e szigorúbb szabályozásra, vagy inkább az önkéntes piaci alkalmazkodásban bíznak, azt válaszolta,

vannak olyan országok, ahol minden szálláshelynek kötelező a GSTC standardok alapján kialakított fenntarthatósági minősítés megszerzése, például Törökországban.  Nem feltétlenül tenném azonban kötelezővé a minősítést, viszont fontos lenne a nyilvános jelentéstétel - az, hogy a szolgáltatók a honlapjukon láthatóvá tegyék a fenntarthatósági lépéseiket egy közös standard alapján, bemutatva a több éves trendeket is (pl. vízfogyasztás csökkentése, energiahasználat csökkentése, rövid beszállítói láncok, stb.). Ez sokban segítené a tudatos turistákat is a saját úticéljaik tervezéséhez.

Ugyanakkor az új, EU-s vagy hazai forrásból létrehozott attrakciók esetén mindenképpen javasolná a kötelező GSTC alapú fenntarthatósági minősítés előírását, amellyel garantálható lenne a tervezés és működtetés sokkal tudatosabb végiggondolása már a beruházás elindulása előtt. 

Hogy mit jelentene ma valóban fenntartható módon fejleszteni turizmust Magyarországon, a turisztikai szakértő szerint, egy nagyon komplex kérdés, de a legfontosabb szempontokat érdemes tudatosítani minden szolgáltatóban.

Meglátása szerint mindenek előtt adatalapú döntésekre lenne szükség a fejlesztési célok meghatározásához is, illetve a fejlesztések eredményességi nyomon követéséhez. Jó lenne, ha ezek az adatok nyilvánosak lennének, s nemcsak a vendégszám, hanem például a fenntartás költségei is látszanának évről évre, illetve látszanának a helyi közösségre gyakorolt mérhető hatások is, például a helyi foglalkoztatottak, helyi beszállítók, stb..

A stratégia akkor jó, ha van mögötte teljesítménymérés, éves monitoring, amely egyszerre méri a vendégforgalmi adatokat és a szolgáltatók, vendégek fenntarthatósági lépéseit. A piac nagyon gyorsan változik, a változásra akkor lehet gyors válaszokat adni, ha minden téren napi szinten tisztában vagyunk a saját eddigi lépseink eredményességével.

Ám jelenleg a turisztikai ökoszisztémának csak a szeleteit látjuk. Elkezdtek egy pilot projektet Hévízen, Sárváron, Miskolcon és Békés vármegyében, ahol települési szinten, illetve szolgáltatói szinten is összegyűjtötték a GSTC standardok alapján a fenntarthatósági adatokat és benchmaring jelleggel visszaadjuk az adatokat a településeknek és a szolgáltatóknak egyaránt, azaz mindenki láthatja, hogy a saját szintje hogyan viszonyul a desztinációs szinthez. Az ehhez kapcsolódó döntéshozási mechanizmusok kidolgozásában pedig igyekszünk segítséget nyújtani: mit jelentenek az adatok, mit érdemes tenni, hogy jobbak legyenek a mutatók és hogyan lehet ezeket az adatokat a midnennapokban okosan használni az olcsóbb, praktikusabb és fenntarthatóbb működés érdekében. Az adatok arra is alkalmasak, hogy mindezt a vendégek felé is kommunikáljuk, így építhető be a greenwashingot elkerülő, objektív adatokra építő fenntarthatósági kommunikáció a desztinációs és szolgáltatói marketingbe. 

Nagyon fontos lenne a GSTC standardok alapján kialakított országos fenntartható turisztikai brand létrehozása is, amelyhez a szolgáltatók, attrakciók és desztinációk önkéntes alapon csatlakozhatnának, nagyjából hasonló módon, mint ahogy a Slovenia Green program Szlovéniában, vagy a Swisstainable program Svájcban.

 - teszi hozzá.