Eljött a Kánaán ?- Ügyfeleket képeznek a tanácsadók

A direktíva első sorban a befektetési cégek működését szabályozza, de új ügyfélvédelmi passzusokat tartalmaz, és új típusú kereskedést is engedélyez. 2004-ben elfogadott MiFID egyik legfontosabb célja az, hogy az immár 27 tagországot számláló Európai Unión belül ne 27 féle jogi környezet legyen, hanem érvényesüljenek az egységes európai előírások. A direktíva rendelkezéseinek való megfelelés végső határideje, 2007. november 1. Ezt követően azonban a PSZÁF ekkor még csak "építő jellegű ellenőrzést" fog végezni, nem pedig a súlyos büntetések kiszabására törekszik majd.A másik cél az, hogy az ügyfelek transzparens módon és jó áron jussanak hozzá a szolgáltatásokhoz. Előbbi azért fontos, mert bizony komoly bürokratikus hátrány - elsősorban a hatalmas és egységesen szabályozott egyesült államokbeli piaccal szemben -, hogy a befektetési piacok nem átjárhatók, az egyes országokban mások a tőzsdére jutás, a felvásárlás stb. feltételei.

A pénzügyi tanácsadókat a MiFID előírásai alapján két komolyabb változás érintheti, az egyik a tőzsdekényszer eltörlése, a másik a best execution (hatékony, legjobb teljesítési kötelezettség) szabály bevezetése.

Azzal, hogy a MiFID eltörli a tőzsdekényszert, az értékpapírok adásvételekor már nem csupán a hagyományos piacokra gondolhatnak a tanácsadók. Egy tőzsdén jegyzett részvényt ezek után már a tőzsdén kívül is lehet majd adni-venni.

A befektetési szolgáltatók, választhatják például azt a megoldást, amikor ügyfeleiket a cég saját számlájárólelégítik ki. Például egy vételi megbízást nem visznek be a tőzsdére, hanem a saját, meglevő részvényeikből adnak át. mellett a befektetési szolgáltatók maguk is alapíthatnak kereskedelmi platformokat.

Ezeken az úgynevezett MTF-eken (Multilateral Ttrading Facility - alternatív kereskedési platformok) a tőzsdékhez hasonlóan szabályozott keretek között találkozhatnak a vevők és az eladók.

Az ügyfelek védelmét éppen a best execution szabály szolgálja. Ennek lényege, hogy a befektetési vállalkozásoknak ügyfél-kategóriákat kell meghatározniuk, és az adott kategórián belül minden ügyfelet a lehető legjobb áron és a lehető leggyorsabban kell kiszolgálniuk.

A kategóriában lévőknek kínált lehető legjobb ár meghatározása természetesen problematikus, de a lényeg az, hogy minden releváns ár alapján, így a brókerek megbízási díját is alapul véve, egyik ügyfélnek sem lehet rosszabb konstrukciót kínálni, mint amilyet bárhol elérhetett volna.

Ez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy ha egy tanácsadó azt javasolja az ügyfelének, hogy tartson a portfoliójában mondjuk Nokia részvényeket, akkor azt a lehető legkisebb költséggel kell az ügyfélnek beszereznie. Tehát, ha az adott részvény több tőzsdén is forog akkor ott kell megvásárolni az ügyfél számára, ahol a legalacsonyabb a tranzakciós költség.

A best execution szabály mindenképpen komoly kihívás elé állítja a tanácsadókat. Egyrészt a jelenleginél több energiát kell az ügyfelek kockázattűrő képességének megismerésére fordítaniuk. Másrészt az egyes befektetési instrumentumokról még több adatot, információt kell átadniuk, és több szolgáltatóval kell kapcsolatban lenniük.

Ezáltal teljesülhet az a feltétel, hogy az ügyfél valóban a teljes életpályát lefedő és lehetőleg minden kockázatra kiterjedő dinamikus termékcsomagot kapjon.