Hol érdemes elválni? - Beindult a válásturizmus

Az EU akár rá is hagyhatná a tagállamokra, hogy folytassanak olyan gyakorlatot, amilyet csak akarnak, de egyre kevésbé teheti meg. A szabad határátlépés, munkavállalás és letelepedés általánossá válásával, a más tagállamban tanuló Erasmus-diákok kétmilliós táborával "nemzetközi" szerelmek szövődnek, házasságok köttetnek - majd bontatnak fel. Évente 170 ezer olyan pár mond búcsút egymásnak Európában, amelyben a felek különböző országokból valók. Ilyenkor bizony rengeteg kérdést kell tisztázni, például azt is, hogy melyik ország jogát alkalmazva, hol szülessen döntés.
Az "esküvőturizmus" nem ismeretlen jelenség - bár nem arra kell gondolni: oda megyünk házasodni, ahol olcsóbb a lagzi vagy szebben süt a nap. A skóciai Gretna Greenben például évszázadok óta bárkit összeadnak, mivel pedig Izraelben nincs polgári házasság, általában Ciprusra vezet az ortodox rabbikat nem szívlelő jegyesek útja. Létezik ez a vándorlás a válások esetében is. A felek igyekeznek kijátszani a másikkal szemben, hogy egy másik országban kedvezőbben alakulna számukra a bontóper, mint az egyikben.

Nem egységes például annak a megítélése, mely tagországot veszik olyannak, ahová a pár eddig a "leginkább kötődött": azt, ahol a legtovább éltek vagy azt, ahol az utolsó lakcímük volt? A tagállami gyakorlatok abban is eltérőek, hogy megkövetelnek-e a válás kimondása előtt többéves különélést, vagy azonnal kiadják az elbocsátó üzenetet. A "játék" márpedig nem babra megy, hanem (közös) gyerek(ek)re, vagyontárgyakra, sokszor egy élet munkájának gyümölcsére.

A tagállamok az igazságügy-miniszterek szlovéniai találkozóján próbáltak a minap közös nevezőre jutni a gyakorlatot uniós szinten egységesítő rendelettervezetről, amelyet tavalyelőtt tett le asztalukra az Európai Bizottság. Ám egyelőre hiába. A családjogi kérdésekben teljes egyhangúság szükséges a döntéshozatalban - márpedig Svédország váltig kötötte az ebet a karóhoz, miközben az írek, a máltaiak, a lengyelek, valamint a liberális családjogot alkalmazó hollandok sem voltak elragadtatva Brüszszel tervétől.

Málta az egyetlen ország az EU-ban (és lassan az egész világon), ahol tényleg csak az ásó-kapa-nagyharang választhatja el a házastársakat. Kínosan kerülik a válás és az abortusz témáját a máltai politikusok, amikor uniós tárgyalópartnereikkel találkoznak: mintha ők maguk is szégyellnék, hogy az apró szigetországban mindkettő szigorúan tilos.