Hol érdemes felnőni a nagyvilágban? Északon érdemes keresgélni

A tanulmány készítői szerint van mit tanulniuk egymástól a tagországoknak, és nem csak a szegényebbeknek. Az egyik legfontosabb kérdés például a gyermekek támogatására szánt összegek tényleges felhasználása. Dániában és Svédországban például a gyermekekre szánt összegek mindössze 20 százalékát kapják meg a szülők, a többit főleg az oktatás fejlesztésére, illetve óvodai/iskolai eszközök beszerzésére fordítják. Utóbbiról ugyanis biztosan lehet tudni, hogy a gyerekek élvezhetik előnyeit, míg ha a szülőkre bízzák a támogatások felhasználását, ez egyáltalán nem garantált.

A tanulmány a gyermekjólétet egyébként hat dimenzió mentén értelmezi úgy, mint anyagi erőforrások, a környezeti és a lakhatási körülmények, oktatási helyzet, egészségügy, iskolai élet, és kockázati magatartások. Minden egyes dimenzió több mutatóból áll össze, melyek alapján rangsorolták az egyes országokat, és ezen rangsorok/pontszámok átlagolásával állt elő az egyes dimenziók szerinti rangsor. Ezeket azonban már nem vonták össze egy számba, magyarul nem lehet kijelenteni, hogy egy-egy ország gyermekjólét szempontjából a legjobb, vagy legrosszabb-e.

A skandináv országok általában jó pontokat értek el, ellenben Törökország, Mexikó, Görögország szinte minden dimenzió mentén rettentő rosszul teljesítenek.

Ahogy az a táblázatból is látszik, hazánk egyetlen dimenzió alapján sem sorolható a legjobban teljesítő országok közé, bár az iskolai élet szempontjából a felső harmadban vagyunk. A megkérdezett, 11-15 év közötti magyar diákok 27,8 százaléka például kifejezetten szeret iskolába járni, ami magasabb az OECD átlagnál. Ami azonban kifejezetten aggasztónak mondható, az a kockázati magatartások dimenziója. Hazánkban ugyanis a 15 évesek közül minden ötödik hetente legalább egy szál cigit elszív, a 13-15 évesek 23 százaléka pedig legalább kétszer volt már részeg. Szintén rossz képet fest hazánkról a 15-19 éves nők körében mért termékenységi ráta: ezer főből 20,7-en szülnek hazánkban ennyi idősen, szemben az OECD 15,5-ös átlagánál. A fejlett országok közül egyedül az Egyesült Királyság mutatja rosszabb (24,8).

A tanulmány alapján tehát egyetlen országot sem lehet kiemelni, ahol minden mutató arra utalna, hogy kitűnő körülmények között nőnek fel a gyerekek. Dánia például a legjobbak közé tartozik, mégis a gyerekek alkoholfogyasztási szokásait illetően, Nagy-Britanniával egyetemben, meglehetősen rossz képet fest.

Az anyagi erőforrások kategóriájában olyan mutatók szerepelnek, mint például az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem. Az alábbi ábrán az egy gyerekre jutó összeget látjuk, dollárban, vásárlóerőparitáson kifejezve. Az OECD átlaghoz, vagyis a 19,2 dollárhoz képest hazánk ennek felét sem éri el, de Lengyelországban, Szlovákiában, vagy Törökországban még ennél is kevesebb pénz jut egy gyerekre. Ezzel szemben az észak-európai országokban jóval az átlag feletti jövedelmet tudják a szülők a gyerekre fordítani.

Persze a különbségek nagyjából tükrözik az egy főre jutó GDP-ben mért különbségeket, hiszen a két mutató erősen korrelál egymással.

Érdekes képet fest azonban az országokról a gyermekszegénységet kifejező mutató: az országos átlagos háztartási jövedelem 50 százalékánál kevesebből élők aránya. Ez alapján az OECD országok összességét tekintve nagyjából minden nyolcadik gyerek szegénynek tekinthető. Ezzel szemben Dániában csak 2,7 százalékuk, vagyis minden 37. gyerek, de ami meglepő, hogy az Egyesült Államokban például majdnem minden negyedik gyerek szegyének számít, holott az egy gyerekre jutó rendelkezésre álló jövedelem tekintetében a leggazdagabb országok közé tartozik. Hazánk ebből a szempontból kedvező helyzetben van, hiszen itthon csak minden 11. gyerek él az országos jövedelmi átlag felénél is kevesebb pénzből.

A tanulmány egyik szerzője, Monika Queisser, Németországban egy konferencián beszélt az eredményekről, felhívva a figyelmet néhány általános, illetve helyi problémára. Többek között hiányolta az olyan intézmények, óvodák, iskolák, napközi otthonok meglétét, illetve gyér elérhetőségét, ahol a gyerekekre a nap nagy részében felügyelnek. A másik fontos kérdésként a csonkacsaládok helyzetét említette, hiszen az ilyen családok közül minden harmadikban relatív szegénységben nőnek fel a gyerekek.