Itt a válasz: tényleg egészségtelenebb a kapszulás kávé, mint a sima?

Az akrilamid kis molekulasúlyú, szagtalan, szilárd, fehér színű vegyület, amely vízben és szerves oldószerekben egyaránt jól oldódik. Az akrilamidot az 1950-es évektől kezdve számos ipari eljárás során alkalmazzák, például poliakrilamidok gyártásához, amelyeket többek között vízoldható sűrítőanyagként használnak fel. Tudható még róla, hogy e vegyület emberi idegméreg, amelyet a Nemzetközi Rákkutatási Hivatal (IARC) a 2A csoportba (valószínű emberi rákkeltő) sorolt - derült ki a Schmidt Noémi, a Nébih Analitikai Nemzeti Referencia Laboratóriumának munkatársa a független laboratóriumi vizsgálatokat végző WESSLNG Tudásközpont által szerkesztett és kiadott Élelmiszervizsgálati Közleményéből.

A Swedish National Food Administration 2002. április 24-én közleményt adott ki arról a felfedezésről, amely szerint a burgonyában és a gabonafélékben nagy mennyiségben előforduló aminosav, az aszparagin hatására, valamint a magas szénhidrát-tartalmú, hőkezelt élelmiszerekben átalakulási termékként akrilamid képződik, így az kimutathatóvá válik a különböző snack-ekben, a burgonya chips-ekben, a kenyérfélékben, a gabonatermékekben és a kávéban is. A felfedezés után egyre több vizsgálat indult a fenti élelmiszerek akrilamid tartalmának a kimutatására.

A kávé akrilamid-tartalma a pörkölés során alakul ki, a kezdeti szakaszban keletkezik a legnagyobb mennyiségben (több, mint 7 mg/kg), majd a folyamat végéhez közeledve csökken (a teljes pörkölési folyamat során a keletkező akrilamid több mint 95%-a elbomlik). Vagyis a rövidebb pörkölési ciklusú, világos pörkölésű kávék akrilamid tartalma várhatóansokkal magasabb, mint a sötét pörkölésű szemeké.

A cikk szerzőjének HPLC-MS/MS méréssel történt kutatásai igazolták a feltevést, hogy az őrölt kávék akrilamid-tartalma átlagosan magasabb, vagy esetenként hasonló volt, mint a lefőzött kávék akrilamid-szintje, az eredmények közötti különbség azonban nem volt szignifikáns.

A szakértő azt is megállapította, hogy a lefőzött kávék és azok őrölt kávé párjaik között egyik kávégép (amelyek eltérő paraméterekkel – például hőmérséklet, nyomás, felhasznált víz mennyisége – rendelkeznek, ilyen módon befolyásolva a kapszulás kávékból kioldódó akrilamid mennyiségét) esetén sem volt szignifikáns különbség a mért akrilamid-mennyiség tekintetében: a robusta (Coffea canephora [robusta])típusú kávék akrilamid-szintje magasabb, mint az arabica (Coffea arabica) fajtáké.

A vizsgált kapszulás kávék robusta vagy keverék kávét tartalmaztak, amivel megmagyarázható azok magasabb akrilamid-tartalma. A világos pörkölésű minták magasabb vagy hasonló mennyiségű akrilamid-tartalmat eredményeztek sötét pörkölésű társaiknál. A koffeintartalmú és a koffeinmentes kávéminták között nem volt jelentős különbség, a koffeinmentesítési eljárások nem befolyásolják számottevően az adott kávé akrilamid-tartalmát.