Egyre több magyar idős dolgozik tovább nyugdíj mellett: nem mindenkit a kényszer visz rá, ezért teszik valójában

Amellett, hogy valaki nyugdíjba vonuljon és élvezze a jól megérdemelt pihenést, legalább annyi érv szól, mint a munkaerőpiaci aktivitás folytatása mellett. Ezt a döntést mindenkinek saját egyéni élethelyzete alapján kell meghoznia, és később még mindig van ideje megmásítani azt. Ebben a cikkben azzal foglalkozunk, hogy Európa országaiban elsősorban mi motiválja az időseket, hogy nyugdíj mellett dolgozzanak, de nem érvelünk a nyugdíjazást követő munkavégzés mellett. Mivel azonban Magyarországon is egyre több a nyugdíjkorhatárt betöltők köre, akik aktívak maradnak a munkaerőpiacon, utána jártunk, mi ösztönözhet erre egyre több időst. 

A KSH tájékoztatási adatbázisában közzétett adatok szerint a 65-89 éves korosztályban 147 ezer foglalkoztatottat jegyeztek a 2025-ös évben. Ez 4,4 százalékkal több, mint 2024-ben és 38,8 százalékkal magasabb szám, mint öt évvel korábban. (Bár azt sose felejtsük el, hogy 2021-ben még vastagon rányomta a bélyegét a foglalkoztatottsági adatokra a pandémia.) Ezen a korcsoporton belül a 75 év felettiek aránya még nagyobb mértékben nőtt: egy év alatt 19,1 százalékkal, öt év alatt 147,9 százalékkal.

Azt is érdemes megfigyelni, hogy évről évre emelkedik a 65 év felettieknek a munkaerőpiaci súlya: 2021-ben még az összes foglalkoztatottnak 2,3 százalékát adták a 65 év feletti dolgozók, ez az arány 2025-re 3,1 százalékra nőtt.

De vajon miért választják ennyien, illetve egyre többen Magyarországon és sok más országban, hogy nyugdíj mellett vagy helyett tovább dolgozzanak? Az Eurostat 2023-as, legfrissebb adatai szerint az uniós tagállamokban nyugdíj mellett dolgozók nagy része (37,6%) elsősorban anyagi okokból nem lép ki végleg a munkaerőpiacról - közülük 28,5 százalék azért, mert pénzügyi szükségletei indokolják, további 9,1 százalék pedig egyszerűen jobb anyagi helyzetet teremtene magának. Hasonlóan nagy azoknak az aránya, akik azért folytatták a munkát, mert szeretnek dolgozni, tevékenyek akarnak maradni (36,3%). További 11,3 százalék elsődleges indoka az, hogy fenntartsa társas kapcsolatait, és mindössze 3,4 százalék azért dolgozik tovább, mert a partnere, házastársa sem hagyta még abba a munkát. 

Ami a magyar nyugdíjasokat illeti, 43,8 százalék nyilatkozta, hogy anyagi oka van annak, hogy tovább dolgozik, és ugyanennyien jelölték meg okként, hogy tevékenyek akarnak maradni vagy élvezik a munkájukat. A pénzügyi okoknál viszont 38,1 százalék esetében anyagi kényszer volt az ok, ami miatt nem hagyták még abba a munkát és csak 5,7 százalék tette ezt a nagyobb anyagi mozgástér miatt. Érdekes, hogy a magyarok viszonylag kis százalékát motiválták a társas kapcsolatok, viszont az európai átlagnál többen vállaltak szolidaritást a még dolgozó élettársaikkal. 

Az alábbi grafikonon okok szerinti bontásban láthatók a vizsgált országok rangsorai is: hol melyik tényező a legfontosabb motiváció. Ami azonnal kitűnik, hogy Magyarországon sokkal jelentősebb azoknak a nyugdíj mellett dolgozóknak az aránya, akiket az anyagi kényszer ösztönöz erre, mint sok más európai országban, emellett pedig alacsony azok aránya, akik a nagyobb pénzügyi mozgástér miatt hajlandóak tovább dolgozni. Az is szembetűnő, hogy a társas kapcsolatok a magyar nyugdíjasokat motiválják a legkevésbé:

Mit adhat a munka a nyugdíjazást követően?

A legtöbbször a pénzügyi okok, a fizikai és mentális egészség (fittség) megőrzése, valamint a társas kapcsolatok fenntartása a fő érvek. A nyugdíj melletti munkavégzés legnagyobb előnye, így nagy vonzereje is a plusz jövedelem. Ha valaki nyugdíja mellett még más jövedelemre is szert tesz, azzal csökkenti a megtakarítások felélésének szükségességét, nagyobb anyagi biztonságot élvezhet - pl. infláció és váratlan kiadások esetén -, és csökkenhet a szorongás is az anyagiak miatt. A plusz jövedelem akár új hobbik, utazások finanszírozását is lehetővé teheti és jelentősen csökkenti a gazdasági függőséget. 

A pénzügyi bizonytalanság időskorban különösen nagy stresszforrás lehet, így az egészségre is kihat. A fizikai és mentális egészség megőrzése érdekében is sokan dolgoznak tovább nyugdíjazásuk után is. Természetesen nem arról van szó, hogy megterhelő fizikai munkát érdemes 65 éves kor felett is végezni, hanem inkább a fittség megőrzéséről: továbbra is legyen miért felkelni reggel, kimozdulni otthonról, tevékenynek maradni, tornáztatni az elmét is szellemi feladatokkal.

Ez persze nem jelenti azt, hogy aki nem dolgozik tovább, az el fog tunyulni, leromlik a szellemi és fizikai állapota, hiszen nem csak a munka tarthatja fitten az embert! Mindenesetre a munka biztosan segít az egészségmegőrzésben: a Harvard Health összefoglaló cikkében idézett tanulmányok alapján az akár részmunkaidőben tovább dolgozó idősek életmódja aktívabb, kevésbé mutatják depresszió jeleit, jobbak a kognitív funkcióik és tovább élnek. A munka szellemileg is kihívást jelenthet, problémamegoldásra késztet, lehetőséget nyújt új ismeretek szerzésére is. A nem dolgozó nyugdíjasok életmódja jellemzően mozgásszegényebb is, mint az aktívaké, ez pedig a fizikai egészségre lehet nagy hatással.

Ugyan a depresszió az egészség témaköréhez tartozik szervesen, összefügg a munka más aspektusaival is: sokan azért dolgoznak ugyanis tovább, mert így közösségben lehetnek, illetve továbbra is értékesnek érezhetik magukat és a felhasznált idejüket. Ennek az ellenkezője, az egyedüllét, az elmagányosodás, valamint a társadalmi megbecsültség elvesztése vezethet depresszióhoz. A munka ezeket megelőzheti, hiszen napi emberi kapcsolódást jelent, csökkenti az elszigetelődést, erősíti a társadalmi beágyazottság érzését, hozzájárul a közösség működéséhez.

Sokan csak akkor jönnek rá, milyen fontos volt önértékelésük szempontjából a munkájuk, amikor már nem dolgoznak, és hirtelen "nincs rájuk szükség". Ezt az érzést természetesen nemcsak további munkával lehet feloldani, lehet nagyobb szerepet vállalni a családi életben, helyi közösségben, önkéntes munkát vállalni... mindenesetre érdemes nyugdíjazás előtt számolni ezzel, és előre felmérni a lehetőségeket.

Azt sem felejtsük el, hogy ugyan az embert nem (csak) a munkája határozza meg, aktív éveiben napja nagy részét kitölti a munkája, így észrevétlenül is az identitás részévé válhat. Ezzel összefüggésben sokak önbecsülésének alapját a munka adja, ez ad célt és értelmet a napjaiknak. Ezért sem ritka manapság a nyugdíjazást követő identitásválság. Ha ez a veszély fenyegetne valakit, érdemes a fokozatos átmenetet választani.

A jó hír, hogy a mai munkaerőpiac sokkal rugalmasabb, mint korábban: több a részmunkaidős lehetőség, a projektalapú munkák, az otthonról végezhető megoldások, a tanácsadási lehetőségek. Nem feltétlenül kell tehát az egykori munkahelyen folytatni és nem is azonnal: aki nyugdíjba vonul, adhat magának hosszabb időt, akár éveket, hogy kipihenje magát és utána is belefoghat valamilyen új tevékenységbe, ami igazodik az életmódjához is.