Ár vs. minőség - amit eddig nem tudtál kötelező váltásról

A kötelező kapcsán szinte már mindenről esett szó. Megemlékeztünk az évente megdőlő rekordról, ami szerint az idén akár 700 ezren is válthatnak és az átpártolók nagy része (kb. 250-300 ezer ember) az utolsó héten rohamozza meg az alkuszokat és a biztosítókat. Vizsgáltuk a díjakat és azt, hogy valóban veszteséges-e az ágazat. Beszéltünk már a szabályok módosulásáról is, amelyek közül talán a legfontosabb, hogy ettől az évtől kezdve nem nekünk kell beszerezni a kártörténeti igazolást, hanem a biztosítók ezt elintézik egymás között. Ehhez nem kell mást tennünk csak a kalkuláció során meg kell adnunk a kötvényszámunkat (de ezt úgyis mindenki tudja, vagy nem?). A rendszer majd január elsejétől fog vizsgázni de egy gyenge pontja már most kiderült, ha valaki most malus4-ben van (ez a lehető legrosszabb fokozat) és rossz kötvényszámot ad meg, akkor automatikusan A0-ba kerül, tehát javít 4 helyezést, ami már nem egy elhanyagolható összeg. Ezek kiszűréséről, illetve szankcionálásáról még nem tudni semmit.

Amiért azonban most ismét érdemesnek tartjuk, hogy megemlékezzünk a kötelező biztosításról, az nem más, mint a minőség. Amióta a szolgáltatók versenyeznek egymással és kampány jelleggel nyomják le évről-évre az árakat, mindig előtérbe kerül az ár vs. minőség kérdése. Minden alkusz és nagy piaci szereplő azt mondja, hogy ne ár alapján döntsünk, hanem a mögöttes szolgáltatástartam alapján. A bökkenő már csak az, hogy még nem találkoztunk olyan hirdetéssel (szerintem ezzel nem vagyunk egyedül), amely azt hangoztatta, hogy kérem a mi szolgáltatásunk olyat tud, amiért érdemes minket választani. Olyanba viszont már bárki gyakran botolhat, hogy "Válts és tízezreket spórolhatsz". Mert bizony mi egy árérzékeny nép vagyunk, főleg akkor, ha kötelező megvennünk valamit. És nagyon nehéz arra hatást gyakorolni, hogy valaki azért vegyen drágább terméket, mert Ő is milyen kellemetlen helyzetbe kerülhet, ha egy baleset során a másik félnek is csak fapados (de olcsó) kötelezője van. Főleg akkor, ha nem is nagyon tudjuk pontosan, hogy a termék mit tartalmaz, ezek a komponensek mennyibe kerülnek és mennyi a jutaléktartalma a konstrukciónak (mert azért arról se feledkezzünk meg, hogy a gyors és egyszerű váltásnak ára van). Ezzel el is jutottunk a transzparencia kérdéséig.

Na ez az a dolog, amely mindig mindenkinek érzékeny pontja lesz. Senki nem szereti megmondani, hogy valójában mennyit keres az ügyfélen. Mert bizony csak akkor beszélhetünk minőségről és árról, ha tudjuk mi mennyibe kerül. Mikor transzparencia kérdését feszegetjük mindig eszembe jut az a szituáció, mikor egy konferencián egy közvetítő nagy bőszen bizonygatta, hogy nem kell megmutatni az ügyfélnek mennyibe kerül a szolgáltatás valójában, mivel, ha valaki a boltban vesz egy joghurtot, arról sem tudja, hogy az egyes komponensek mennyibe kerülnek és mennyit keres rajta a kereskedő. Nos, ez kétségtelenül igaz, csak van egy kis különbség: jelenleg hazákban nincs olyan törvény, amely évente egyszer, több százezer embert beterel valamelyik "madarasteszkóba" és arra kényszeríti őket, hogy vegyenek valamilyen egész évre szóló joghurtmennyiséget...Na, ezért fontos a transzparencia.

De maradjunk a kommunikációnál! Gyakran felvetődik az a kérdés, hogy kinek jó a kampány és nem kellene-e eltörölni. Nos, ez valóban egy érdekes kérdés, amelyről még szakmán belül is megoszlanak a vélemények. Azonban ez egyelőre elméleti kérdés, ugyanis jelenleg nincs konszenzus az ügyben, és a szükséges technikai és szabályozási feltételek sem adottak.

A kampányban mindenki számára szembetűnő, hogy ilyenkor minden piaci szereplő nagyszabású médiamegjelenést produkál, holott egész évben szinte semmit nem lehet hallani róluk. Ez két dolgot eredményez: egyrészt nagy költséget lehet ráterhelni a kötelező ágazatra, ezáltal minimalizálni, illetve gyakorlatilag el lehet tüntetni a profitot. A kampány másik eredménye, hogy az ilyenkor megjelenő hirdetések nem annyira a termékről szólnak, hanem gyakorlatilag cég és márkareklámként is funkcionál. Ebből adódóan egy esetleges kampány megszüntetéssel nem lennének a marketingköltségek kisebbek, hanem csak jobban eloszlanának, illetve más termékhez is kapcsolódnának.

A részletek között tehát még mindig megválaszolatlan a kérdés: Miként győzzük meg az embereket arról, hogy nem csak az ár számít? Ehhez véleményünk szerint két dolog szükséges: törvényileg garantálni egy szolgáltatásminimumot és minőséget. Valamint szükséges egy szemléletváltás mind az eladói mind pedig a vevői oldalról. Az alacsony pénzügyi kultúrára hivatkozni pedig azért sem célszerű, mert a pénzügyi kultúra színvonalát a piaci szereplők nagyban meghatározzák. Tehát a kommunikációba (ha már ennyit beszéltünk róla) nem ártana beépíteni némi edukációs tartalmat és az árak összehasonlítása mellett megjelenhetne egy minőségi összehasonlítás és termékleírás is. Ez egy hosszas és költséges folyamat, de a spórolás helyett sugallják azt a szereplők, hogy " Önnel is megtörténhet..." és akkor az ár mellett (amelyet természetesen tudunk, hogy mit tartalmaz) megjelenik az, amiről a biztosítás már több száz éve szól, a szolgáltatás.