Kiderült az új brüsszeli mesterterv: erre készülnek a magyar vidéken, rengeteg ember megélhetése a tét

Egyre nagyobb kockázatot kell vállalniuk az európai gazdáknak, ezért a regionális és helyi vezetők forrásokra és eszközökre szólítottak fel a szélsőséges időjárási viszonyok és a globális válságok elleni védelem érdekében. A Régiók Európai Bizottsága aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az uniós politika nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy megfékezze az elmúlt években a megélhetésüket elveszítő uniós mezőgazdasági termelők számát.

„Európának változtatnia kell a mezőgazdasági politikákkal kapcsolatos megközelítésén. Ha nem, akkor a gazdáink jövője veszélybe kerülhet. Innovatív megközelítésre van szükség és a mezőgazdasági vállalkozások gazdasági fenntarthatóságát feltétlenül biztosítani kell. Ha nem így teszünk, az azt jelentheti, hogy nem tartjuk be a zöld megállapodás (Green Deal) alapelveit. Innovációra, új technológiákra, beruházásokra és egy harmadik szociális pillér létrehozására van szükség a jövőbeli közös agrárpolitikában a mezőgazdaságban dolgozók védelme érdekében. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek, a munkavállalók védelmének és a mezőgazdasági jövedelmek stabilizálásának együtt kell járnia” – mondta Nicolas Caputo, az olasz Campania régió regionális mezőgazdasági minisztere, „Az európai mezőgazdaság fenntarthatóságát erősítő kockázatkezelési és piacszabályozási eszközök” című véleménytervezet összeállítója és előterjesztője a CoR plenáris ülésén, ahová a Pénzcentrum is meghívást kapott.

A jelentés meghatározza a kockázatkezelési eszközök és az új Közös Agrárpolitika (KAP) részét képező válságkezelési mechanizmus lehetséges fejlesztéseit is. Hangsúlyozza az uniós alapok személyre szabott elosztási kritériumainak fontosságát, valamint a mezőgazdasági termelők járványok, konfliktusok és egyéb válságok okozta pénzügyi „sokkhatásokkal” szembeni védelme és a mezőgazdasági ágazat ellenálló képességének megerősítése érdekében a megbízható termékek előmozdítását.

A bizottság által elfogadott javaslatok:

• nagyobb hangsúlyt fektetnek az éghajlati és energiaválságok kezelésére, valamint a helyi közösségekre, régiókra, tartományokra és településekre gyakorolt társadalmi hatásukra, illetve az ellenálló közösségek kiépítésére és az Európai Unió területi kohéziójának megerősítésére;
• a Közös Kutatóközpont (Joint Research Centre) munkájának befejezésével létrehoz egy európai rendszert a rendszerszintű szélsőséges időjárási események kockázatainak feltérképezésére;
• célzott és megelőző intézkedések bevezetése az egyes területek szükségleteihez és sebezhetőségi szintjéhez igazodva;
• felszólítja az Európai Bizottságot, hogy hatékonyabban használja fel a válságkezelési tartalékalapokat, miközben egy olyan mechanizmus létrehozását szorgalmazza, amely a rendelkezésre álló források felhasználásával erőteljes és gyakorlatias válaszokat ad a mezőgazdasági üzemek számára a működési környezetükben bekövetkezett változásokból eredő nehézségek leküzdésére;
• sürgetik az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy biztosítsák azt, hogy a régiók és a helyi hatóságok rendelkezzenek a hatékony fellépéshez szükséges forrásokkal az egyes területek sajátos biztosítási, pénzügyi és kölcsönös biztosítási alapokkal kapcsolatos szükségletei tekintetében;
• a mezőgazdaságról folytatott stratégiai párbeszédben foglalkozzanak az éghajlatváltozásra adott válaszlépések eszközeivel.

Az Európai Bizottság január végén hirdette meg a mezőgazdaság jövőjéről szóló stratégiai párbeszédet, amely a tervek szerint új fórumként fog szolgálni az uniós mezőgazdasági és élelmiszerrendszerre vonatkozó közös jövőkép alakításában. A stratégiai párbeszéd olyan, a résztvevők által felvetett kihívásokkal és lehetőségekkel foglalkozik majd, mint például a mezőgazdasági termelők és a vidéki közösségek megfelelő életszínvonalának biztosítása, a mezőgazdaság támogatása bolygónk és ökoszisztémánk felélése nélkül, a bővülő ismereteink és a technológiai innováció által kínált óriási lehetőségek kiaknázása, valamint az uniós élelmiszerrendszer sikerének előmozdítása versenyorientált világunkban. A disputa célja, hogy különböző nézőpontok ötvözésével előmozdítsa az új megoldások kidolgozását, valamint 2024 nyaráig közös jövőképet alakítson ki az uniós mezőgazdasági és élelmiszer-ágazat jövőjéről.

Az Eurostat adatai szerint 2020-ban összesen 9,1 millió gazdaság működött az Európai Unióban, ami a becslések szerint 5,3 millióval kevesebb mezőgazdasági vállalkozást jelent, mint 2005-ben. Ez körülbelül 37 százalékos csökkenésnek felel meg. Ezek csaknem háromötöde (58%) a speciális növénytermesztésre szakosodott, valamivel több mint egyharmaduk (34%) a szántóföldi növénytermesztésre, körülbelül egyötödük (22%) az állandó növénykultúrákra és kis hányaduk (2%) a kertészetre.

Az uniós gazdaságok valamivel több mint egyötöde (22%) specializálódott az állattenyésztésre; ezek közül a tejtermelés volt a leggyakoribb (az összes gazdaság 5%-a), ezt követte a szarvasmarha-tenyésztés és -hizlalás, a baromfitenyésztés, valamint a juh-, kecske- és egyéb legeltetéses állattartás (egyenként 4%).

Az Eurostat statisztikái szerint magas a növénytermesztésre szakosodott gazdaságok aránya a kelet-európai országokban, például Bulgáriában (73%), Magyarországon (72%) és Romániában (67%), valamint a mediterrán országokban, például Görögországban (74%), Máltán (63%) és Horvátországban (61%). Ezeken a helyeken leggyakrabban gabonaféléket, gyümölcsöket és/vagy olajbogyót termesztettek. Eközben az állattenyésztésre szakosodott gazdaságok főként az északnyugat-európai országban, például Luxemburgban (az összes gazdaság 82%-a), Írországban (79%) és Hollandiában (58%) terjedtek el jobban.

Címlapkép: Katona Tibor, MTI/MTVA