Kicsinálja a magyarokat az infláció: erre gyorsan rámegyünk, ha így folytatódik

A GKI friss ellemzsében azt írja, hogy az inflációs várakozásokat leginkább az érzékelt infláció határozza meg, mely – gondolhatnánk – összhangban van a valós áremelkedés ütemével. A lakosság azonnal érzékeli az árak változását, azonban mértékét tendenciózusan felülbecsüli. A probléma hazánkban az utóbbi időben súlyosbodott: míg 2021-ben az 5,1%-os fogyasztói árindexet 19,6%-nak érzékelték a fogyasztók, addig 2024-ben a 3,7%-os adatot 26,6%-nak.

Nem csak hazánkban, de a 350 millió lakossal rendelkező eurózónában is felülbecslik az emberek az áremelkedést, azonban a tévedés mértéke náluk jóval szerényebb: 2021-ben a 2,6%-os árnövekedést 3,8%-osnak érezték, de a legnagyobb különbség a havi tényadat és a várakozások között sem haladta meg a 8%-ot.

Ennek egyik oka a hosszútávú pozitív tapasztalat: pl. egy német, eurót használó polgár az uniós közös valuta bevezetése óta (1999) nem szembesült 4% fölötti inflációval, így valóságérzékelése is más, mint a komoly inflációs hullámokat átvészelő hazai fogyasztóé. Egy másik ok a szokásos „magyar pesszimizmus”: a mindenkori lakossági gazdasági várakozások jellemzően jóval negatívabbak nálunk, mint az eurozónában.

Miért érzékelik a magyarok ilyen magasnak az inflációt?

Az általános pesszimizmuson és a rossz múltbeli tapasztalatokon kívül egyéb tényezők is hatnak az érzékelt áremelkedésre. Hajlamosak vagyunk túlbecsülni az inflációt, hiszen 1-1 kirívó negatív vásárlási élmény mélyebben megragad az emlékezetünkben, mint a pozitív tapasztalatok. Mivel az átlagfogyasztó a leggyakrabban élelmiszert (és nem tartós fogyasztási cikket, vagy éppen gépjárművet) vásárol, ezért az élelmiszerárak változása kiemelten fontos a szubjektív érzékelés szempontjából. A 2022-23-as kiugró élelmiszerár-emelkedés nyomot hagyott a magyar fogyasztókban: a vásárlók drágának tartják az élelmiszereket, miközben azok árai egy magas bázisról emelkednek tovább.

Érdemes megemlíteni az infláció mérésének módszertani nehézségeit is. Erre egy jó példa, hogy a KSH az 50 Ft-os betétdíjat nem veszi figyelembe a fogyasztói árindex számítása esetében. További kihívásokat okoz a technológiailag gyorsan fejlődő tartós fogyasztási cikkek árának lekövetése: hogyan mérjük az okostelefonok árváltozását, ha minden évben új modell jön ki, és az előző piaci ára mérséklődik? Ezeknél az árucikkeknél a fogyasztó gyakran áremelkedést tapasztal, miközben a statisztika árcsökkenést mér. A hevesen ingadozó euró-forint árfolyam sem segített az érzékelt infláción: az MNB elemzése szerint a nagy árfolyam kilengések negatívan hatnak az inflációs érzetre. Pozitívum, hogy az utóbbi időben stabilizálódott az árfolyam.

Reményre ad okot az eurózóna teljesítménye: a hosszútávú árstabilitás lefelé nyomja az érzékelt inflációt, ez pedig csökkenti az árvárakozásokat, ami pedig hozzájárul a valóban alacsony ütemű árváltozáshoz. Mindemellett az árstabilitás biztosításához nélkülözhetetlen a következetes antiinflációs költségvetési- és monetáris politika is.