Súlyos folyamatok indultak el a pénzpiacokon: sokan futhatnak most a pénzük után, érik a katasztrófa?

A pénz- és tőkepiacok időről időre produkálnak olyan mozgásokat, amelyekre még a sokat látott elemzők is felkapják a fejüket. A mostani helyzetet sokan már a „minden összeomlásaként” jellemzik, legalábbis így hívatkozott rá nemrég a Die Zeit cikke is.

Két héttel ezelőtt az ezüst ára egyetlen nap alatt több mint 30 százalékot zuhant – ilyen mértékű esésre korábban nem volt példa. Az arany árfolyama is olyan erővel csapódott a mélybe, amire 1980 óta nem volt példa, és magával rántotta a kriptovaluták közül a különösen érzékeny Bitcoint, valamint az ázsiai részvénypiacokat is.

A kérdés, amely ilyenkor minden magánbefektető fejében megfogalmazódik, egyszerű: mit tegyek most a pénzemmel? A válasz azonban jóval mélyebbre vezet. Mielőtt bárki döntést hozna, először azt kell tisztáznia, miért is van egyáltalán a piacon.

A hosszú évekig tartó, szinte zavartalan emelkedés időszakában ez a kérdés háttérbe szorult, hiszen nem volt valódi kényszer a pozíciók újragondolására. Amikor azonban a hangulat hirtelen megfordul, a befektetőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy valójában melyik tevékenységet végzik: zavartalanul befektetnek, tudatosan spekulálnak, vagy egyszerűen csak zsebre dugott kézzel várják, hogy megforduljon a szerencséjük.

A zuhanás oka és az „egy ember” mítosza

A mostani árfolyamkatasztrófa mögött – legalábbis a piaci narratíva szerint – egyetlen név áll: Kevin Warsh, akit Donald Trump nemrég nevezett ki az amerikai jegybank, a Fed vezetői posztjára. A befektetők úgy értelmezték a jelzéseit, hogy bár Warsh támogatná az alacsonyabb kamatszintet, ami olcsó hiteleket és magasabb részvényárakat jelenthet, ugyanakkor hajlandó lenne csökkenteni a jegybank mérlegében felhalmozott, ezermilliárd dolláros nagyságrendű kötvényállományt. Ez pedig pénzkivonást jelentene a rendszerből.

A puszta lehetőség is elég volt ahhoz, hogy a piacok pánikszerűen reagáljanak, és milliárdok tűnjenek el a grafikonokról, legalábbis papíron. Ilyen helyzetben különösen felértékelődik, ha valaki előre meghatározott stratégiával rendelkezik, és nem a napi hírek sodrásában próbálja megérteni, mi történik vele.

Három út, három logika

A hosszú távú befektetés lényege nem a jövő megjóslása, hanem a megfelelő portfólióösszetétel kialakítása. Aki évtizedekre tervez, például nyugdíjcélra vagy a gyerekek jövőjére, annak a legfontosabb feladata az, hogy megtalálja a részvények, kötvények, arany és egyéb eszközök olyan arányát, amely hosszú távon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt.

Ez olyan, mint egy recept: a hozzávalók aránya dönti el, milyen lesz a végeredmény.

A Pénzcentrum egy korábbi szavazásán egyébként megkérdeztük olvasóinkat, miben tartanák legszívesebben a pénzüket ínséges időkben. Az ingatlan mellett természetesen az arany és egyéb nemesfémek voltak az abszolút nyerők a magyarok körében. 

Ennek ellenére a történelem bőven szolgáltat azért példákat ahhoz, hogy a befektetők ne lepődjenek meg a mostani zuhanáson. Az arany az elmúlt négy évtized mindegyikében esett már 25–60 százalékot.

Az ezüst minden alkalommal összeomlott, amikor előtte meredeken emelkedett. Az olaj ára mindig is a világgazdaság ciklusait követte, a Bitcoin pedig mindössze másfél évtizedes múltjával eleve alkalmatlan arra, hogy stabil, hosszú távú következtetéseket vonjunk le belőle.

A spekuláció ezzel szemben más logikát követ. A spekuláns két dologgal dolgozik: olyan pénzzel, amelynek elvesztése nem rengeti meg az életét, és egy világos, jól megfogalmazott piaci tézissel. Aki például arra fogad, hogy a multipoláris világrendben a befektetők is diverzifikáltabban gondolkodnak majd, akár évtizedes távlatban is bízhat az arany drágulásában. Mások rövidebb távú mozgásokra játszanak, például arra, hogy az amerikai kamatcsökkentések gyengítik a dollárt, ami az aranyat vonzóbbá teszi a külföldi vásárlók számára.

A spekuláció tehát nem jóslás, hanem feltételrendszer: ha a tézis érvényes, maradni kell, ha megdől, azonnal ki kell szállni.

EZ IS ÉRDEKELHET

Eddig csak ízelítőt kaptunk az AI képességeiből: ha elszabadul a tőzsdén, jöhet az igazi fekete leves

Fontos lenne az iskolákban is megtanítani azt, hogyan lehet védekezni az álhírek ellen, ezeknek a terjedését ugyanis a mesterséges intelliencia egyre jobban segíti elő.

A „tőzsderulett”, ahogy a Die Zeit fogalmaz, viszont már egészen más világ. Itt nem a fundamentumok, nem a hosszú távú trendek, sőt még csak nem is a saját meggyőződés számít, hanem az, hogy a tömeg merre indul. Aki  az a nyáj mozgását próbálja megérezni.

Ez a stratégia rövid ideig látványos sikereket hozhat, de ugyanilyen gyorsan össze is omolhat. A Gamestop-őrület vagy a pandémia alatti home office-részvényláz tökéletes példák erre. Most pedig az ezüstnél ismét ugyanaz a forgatókönyv játszódik le.

Aki ebben a világban mozog, annak fel kell készülnie arra, hogy a piac bármelyik pillanatban irányt válthat. A nyereségek részleges realizálása felfelé menet, illetve az automatikus stop-loss megbízások lefelé menet segíthetnek abban, hogy a veszteségek ne váljanak kezelhetetlenné. Garancia persze így sincs, de legalább valamiféle kapaszkodót ad a káoszban.

Összeomlás - de vajon ez csak egy nagyobb folyamat része?

Nemrég készítettünk interjút a Pénzcentrumon Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutatóval, aki több aggasztó jelre is rávilágított a globális folyamatok kapcsán. Az általa kutatott „polikrízisbe” tulajdonképpen tökéletesen illeszkednek a most zajló tőzsdei történések. Mint az interjúban fogalmazott:

„Ha bekövetkezik egy egyszeri, átütő esemény, az olyan folyamatokat indíthat el, amelyeknek a dominóhatás nagyon is lényeges eleme. Különösen egy olyan világban, amely a legapróbb részletekig össze van kapcsolva: elképesztő léptékű anyag, energia és információ áramlik a rendszerben. A polikrízis jóval több, mint az azt alkotó válságok következményeinek puszta összessége, mert ezek a válságok folyamatosan hatnak egymásra, egymással kombinálódnak, és a folyamat során egy negatív spirálba, negatív visszacsatolások sorába taszítják egymást.” – fogalmazott a szakértő korábban.

Az interjú során Stumpf-Biró Balázs arról is beszélt, hogy hosszú távon semmi nem lesz olyan súlyos hatással az emberiség életére, mint a klímaváltozás.

Ám még ezt megelőzően is számolnunk kell azzal, hogy a különböző ökoszisztémák súlyos összeomlása akár szélsőséges időjárási jelenségekkel kísért éhínségekhez vezethet. És még ezek előtt is bekövetkezhetnek olyan nehéz időszakok, amelyeket a saját döntéseink idéznek elő: például a gazdasági rendszer működésének megingása vagy a pénzügyi rendszer felbomlása.

– hangsúlyozta cikkünkben a szakértő. 

Nagy kérdés, hogy jelenleg ez utóbbinak a kezdetét látjuk, vagy csupán csak egy időszakos kilengésről van szó.  Bármelyikről legyen is szó, sokakat érzékenyen érinthetnek a jelenlegi pénzpiaci folyamatok.